\\\\
|| für
alice || kelet-tranzit
|| retrospektív
|| luxembourg-kert
|| exit game
|| hard
rain || johanna
|| kreatúra
- jegyzetek
- szövetek (éhség) || nyolc
perc || törlesztés
|| háló
|| agyregény
|| gólem
|| hálózat
|| nn-füzetek
|| 504 || via
deus || más
|| -ból/ből
|| fb
# @
=> de/en
__//
(szövetek :: éhség)
mindvégig a porban; csúszómászó lét ; az állat látószöge; mindent a négykézláb álló szem-, látószögéből (az arányok megváltozása); a földet súroló horizont - a föld alá süllyedő horizont; a horizont alatt csak föld alatti táj van // állati helyzet, korlátozottság - nem tud maga mögé nyúlni (mert felbukik); kisöpri szemüregéből a rovarokat (legyek, lárvák) // amikor megpillantja a pontot: döntés (megjelenik benne a koncepció): kihozni a gyereket a romok közül, csak így tudja eltemetni (mégis el tudja temetni; ne maradjon temetetlen), tehát valahogy el kell érnie a romokat; a kilenc stációból az 1. a koncepció, a 8. a romok között, a 9. az átadás, a 2-7, tehát hat állomás a kiindulási ponttól (pocsolya) a romokig
és mindvégig az organizmus önfelfalása - a fulladás mint alapmotívum (pocsolyaivás, földevés, pondróevés, a gyerek evése; gnúk)
helyszín: elsivatagosodott (nem sivatag) táj; széttört (töredezett) föld; hullagázzal telt levegő (ami átrepül fölötte, megfullad); víztelen, nedvtelen - a falu: romhalom: ház nélküli ajtók, fal nélküli ablakkeretek; kőhalmok, kitüremkedések (ezek még követik a "csillagkép" konstellációját /a falu ősképe egy csillagkép/; ha egyszer megépítették, örökkön megmarad az "együttállás", ha már semmi nyoma nincs a földi konstellációnak, akkor is, mert fölvetült az égre, mint fény az emulziós papírra); a homok árapálya (Walcott) - DE: nem afrikai történet, nem menekülttábor, Szomália, Sudán, Etiópia vagy hasonló sztereotíp helyszín, és ugyanígy: nem a szokásos háborús apokalipszis; a kreatúra mint globális jelenség; a falunak szinte csak a lenyomata létezik. Mint amikor egy súlyosabb tárgyat a homokba állítanak, majd elvesznek onnét. Az örök szél egyidejűleg betemeti, majd újra és újra felfedi a lenyomat körvonalait, maradványait. Nem megállapítható, hogy szándékos rombolás, természeti pusztítás vagy csupán a természetes enyészet alakította át a tájat és rajta, benne a kellékeket; a kitüremkedések ("romok", de kerülni a rom kifejezést) egyidejűleg vannak a föld felett és a föld alatt.
idő: (kiesett) az időből; levált az időről (mint...); az időegységek elveszítették értelmüket (egyetlen sűrű, tömény, lassan mászó massza, láva, és ugyanez az "emlékezete"; perceké vagy földtörténeti koroké, egyremegy, fölcserélhetők az egységek)
klíma: jég alatt ( a 9. kör alatt), jég(sivatag) alatti tűz, ég a föld, égnek a kövek, égnek a falak (Dis); a folyót, a tavakat, a kutak vizét megette a tűz
hangtalanság - hangokba fúlás (minden egyes szóba belefullad) Mintha pokrócot borítatnának a fejére, oxigénhiányos állapot. A helyzet, az állapot véglegesen - a helyzet és az állapot időtartamától függetlenül - lehetetlenné teszi és egyben ellehetetleníti a megszólalást. A teste, a zsigerei már tudták: Vannak bizonyos helyzetek és állapotok, amelyekbe ha csak egyetlen egyszer belekerül az ember, többé nem kerülhet ki belőle, bármilyen módon változzék is a továbbiakban helyzete és/vagy az állapota. Ha - egy pillanatnyilag nem látható és számításba nem vehető körülmény következtében - visszatérhetne "később" az életbe, ugyanígy képtelen lenne beszélni. Akkor esetleg tudna hangokat képezni, szavakat, összefüggő mondatokat, de azt pl., ahogy most itt, mint egy botsáska, kiáll a földből, képtelen lenne elmondani. Ugyanakkor bármiről beszélne, mindig csak ugyanarról beszélne, anélkül, hogy képes lenne azt elmondani. Vagyis valójában mindvégig hallgatna. És senki sem sejtené, senki sem tudná elképzelni, mi rejlik a hangok alatti hallgatásban. Ahogy a környezetében semmi sem az, miként rajta kívül nyilván bárki megnevezné. És különösen nem a kövek, a rög, a homokszemek, de még az elvontabb fogalmak sem, mint pl. a fény, az árnyék vagy a nedvesség. Nemcsak az ő szavai, hanem maguk a szavak szívódtak föl ebben a helyzetben. Magukba szívták a tárgyak, a jelenségek, a világ dolgai, megnevezhetetlenné tették önmagukat (váltak); mit kezdjen a szavakkal, amiket "szabad emberek találtak ki, szabad életük történéseire" (Levi, Ember ez, 158.1.). A szavak ebben a helyzetben elveszítették értelmüket, jelentésüket; egyik sem érvényes, más szavai viszont nincsenek. Mit ér akkor a szó, a nyelv, maga a gondolkodás? Nincs többé miről gondolkodni; a pokol legmélyéről sem élő, sem holt nem hozhat fel semmit; hogy hívja be az emlékezést? Mi vagy ki emlékezik? Ki vagy mi emlékezik helyette? Kin keresztül emlékezik, kin keresztül működik az emlékezete? Az éhhalálban nincs "amarcord", ebben az állapotban nem lehet "epikus" helyzetbe kerülni. Nem véletlen NÉMA, teljesen hangtalan az éhhalál. Úgy szívódik föl az élet, ahogy egy csepp víz a forró napsütésben.
a létező hiánya - a keselyű az egyetlen atavisztikus lény, ő képviseli, jelképezi és testesíti meg az életet, ő az általvivő; semmi sem él. Mindennek csak a váza van meg. Horgolt táj. Az életre kizárólag a hiányok utalnak.
a test: kiválasztás;
mintha forró homkot szórtak volna veséjére; tüzes drótot húznának át a húsában;
jeges drótok az inak; meztelen, csupasz; a test nem az ő teste, hanem a kreatúra
teste; egyrészt ott volt ő, másrészt a kreatúra teste; hungerdurchfall
- pl. abnormálisan gyakori, gyakran önkéntelen, esetleg észre sem veszi, majdnem
fekete, "spaerlich" mint a kávézacc vagy teljesen híg, folyós - görcsök;
a nyelv elkérgesedik, megkeményedik, alkalmatlanná válik a beszédre,
mert nem hajlik; a koponya átalakulása - elálló fülek, egyenként lehet
látni a koponyacsontokat és a köztük lévő fugákat, varratokat, szinte a koponyába
beesett szemek, elvékonyodott, áttetsző bőr, sápadt kékes, töredezett,
hámló; gerincoszlop, bordák, csigolyák szinte szabadon, a fej és a nyak
találkozásánál mély horpadás, kihegyesedő ádámcsutka (gége), a has belecsúszik
a medencébe, a hason keresztül azonnal kitapintható a gerinc, a combról és a
farról teljesen lesorvad az izom, a hús, a herék teljesen visszahúzódnak
az ágyékba, a herezsák összezsugorodik.
lárvák a sebben - általában légylárvák - légylárva: a legyek lerakják
a petéiket, és abból "csontkukacok", légylárvák (nyű) kelnek ki, melegben
egy napon belül, egyébként 5-6 nap. A lárvák a peterakást követően néhány nap
múlva kelnek ki. 0,5-1 cm-esek. Élénken mozognak és gyorsan fejlődnek. A táplálékukat
a seb gennyes alapja jelenti. Rendszerint csak az elhalt szöveteket falják
fel - ezért hagyja benne - , de jelenlétük miatt sebfertőzés alakulhat ki,
ami miatt egyre több szövet hal el. Az érintett betegeknél gyakran a seb területe
a fertőzés előtt is érzéketlen volt, így a lárvák megjelenése sem vált ki fájdalmat.)
/ azt vette észre, hogy hullanak belőle a lárvák (hóesés). nem tudta
honnan (érzéketlenség), aztán megtalálja a sebet. Ott hagyja a lárvákat, mert
tisztítják a sebet, majd megeszi őket. Először hóesésnek gondolta, de aztán
látta, hogy inkább rózsaszínűek, tehát a selymes döglégy (Goldfliege lucilia
sericata; die Larven schlüpfen aus dem Ei und ernähren sich von abgestorbenem
Zellmaterial. Dabei knabbern sie jedoch nicht am Menschen herum, stattdessen
sondern sie Enzyme ab, die das tote Gewebe verflüssigen. Diesen frisch gemixten
Gewebecocktail trinken sie, während das gesunde Gewebe nicht angegriffen wird.
Nach drei bis vier Tagen ist die Made ausgewachsen und sie verlässt das Fleisch,
um sich in trockenem Milieu zu verpuppen - die Made verlässt also normalerweise
von selbst den Menschen) lárvái, amelyek; bőrfertőzésre saját vizelet
az éhség fiziológiája - a test először önmagát falja föl, a húsban lévő fehérjét (elsősorban a májban és a vázizomzatban / Skeletmuskulatur), az izmokat (leeszi a csontokról, kirágja a szívből), a zsírt (bőr alatti és a hasüregben lévő zsírrétegek, a vese zsírtokjai); minden hasznosítható tápanyagot leszív a sejtekből, kiszív a csontokból, a csontok üregeiből, a porcokból, a szövetekből, a zsigerek közül, a mirigyekből (elsősorban a májban lévő glükózt) stb.; napról napra fogy, szárad, sorvad, pusztul a test;
sorrend:
fogalmak:
szénhidrát = szacharid = cukor
glukóz-Glukose (vércukor), szénhidrátszármazék, vagyis cukorfajta, monoszacharid
glikogén - "verzweigtes Polysaccharid (poliszacharid, összetett szénhidrát
- Vielfachzucker), glukózegységekből áll. Elsősorban a májban és az izomszövetekben
képződnek glikogén tartalékok.
fehérje = protein
zsíradékok - a szénhidrátok mellet (cukor, glükóz) a legfontosabb energiaforrások. A szervezet a cukrot (szénhidrát) és a fejérjét zsiradékká tudja alakítani
az enzimek a kémiai folyamatok katalizátoraként működő proteinek
hemoglobin
keton - a zsíranyagcsere melléktermékei. A májban képződnek a zsírból, glukagon hatására. Energiahordozók, akár csak a glukóz. A szervezet azonban, normális esetben, csak elenyésző mértékben használja. De - glukóz hiányában - átveheti az energiaforrás szerepét. A véráramban kétféle keton, az acet-ecetsav és a béta-oxivajsav kering.
inzulin (a hasnyálkahártyában termelődő hormon) - a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei (az agysejtek kivételével) csak inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt. Ha a szervezet cukrot vesz föl, beindul az inzulin termelődés, hogy a sejtek föltudják venni a vérből a glükozt. Ha a szervezet nem kap cukrot, értelemszerűen nem termelődik új inzulin.
Ödéma (vizenyő, vízkór) - a kapillárisok és szövetek közötti folyadékcsere folyamatának zavarából adódó fokozott folyadékfelhalmozódás a szövetekben. (éhségödéma - szöveti vizenyő)
vérzékenység (skorbut hatására) - a hús, az íny, a nyálkahártya bűzlő, szennyes, szürkésbarna cafatokban válik le, a foggyök (fogkorona, vagyis a szabadon a szájba nyuló rész, mely alatt az inyszegély által borított rész, a fognyak és ezentul a fogmederbe erősített rész foggyök nevet visel, utóbbi egyes vagy többszörös lehet /egy gyökü vagy többgyökü fogak/) szabaddá válása => Poe (555-558 mintha "folyvást mosolyogna, ránk villantva tündöklőn fehér fogsorát." "ajkáról a hús lefoszlott, fogsora lecsupaszítva. Ez volt (hát) az a mosoly...)
1. elsősorban a májban és az izmokban (szívizom!) lévő szénhidrát, cukor tartalékok felélése. 2. Ha ezek elfogytak, megkezdődik elsősorban a bőr alatti, a hasüregben és a vesetokban lévő zsiradék átalakítása glukózzá (tehát a vér, az idegrendszer, a szív és az agy cukorellátása még normális) 3. Ha kimerültek a zsírtartalékok, a fehérjeraktárak megnyitása a májban, az izomzatban, ugyancsak a glukózsztint fenntartása érdekében. Mivel elsősorban az izomzatban lévő fehérje lesz hasznosítva, az izomzat elsorvad, erős fogyás. 4. A hemoglobinban lévő fehérje (globin) nem tud kellő mértékben újratermelődni, aminek következtében a vér oxigénellátása erősen lecsökken (súlyos anémia) 5. Az enzimfehérje termelődés teljes leállása. Ennek következménye az enzimek és a hormonok súlyos működési zavarai. A gyomorban és a bélrendszerben az emésztéshez szükséges enzimek nem képződnek újra, így a fölvett táplálék feldolgozatlan marad (a fölvett táplálék gyakorlatilag "átfolyik" a bélrendszeren) 6. lezuhan a vércukorszint (A hipoglikémia - hypoglycaemia: a vércukor (szölőcukor, glükóz) szintje rendellenesen alacsony.), súlyos ketózis, halál
anémias tünetek: a bőr és a nyálkahártyák sápadtsága (szürkesége; összefolynak a testek a szürke, repedezett földdel, mintegy folytatásai - dantei kép); fejfájás, fülzúgás (repülő), hányinger, ájulás, álmatlanság (aludni nem tudott, a derengő ébrenlét csak az ájulással váltakozott), gondolkodási, látási zavarok, tudati zavarok; remegés; a szívizom nem kielégítő oxigénellátása miatt erős szívfájdalom (angina); vér a vizeletben; a körmök széttöredezése, hajhullás, törött haj - a szervezet megkísérli az oxigénhiányos állapotot szaporább légzéssel (hiperventiláció - ahiperventiláció során lecsökken a vér széndioxid szintje, ami letargiát, hasi fájdalmakat, kézremegést, szédülést, izomgörcsöt és ájulást okozhat); szapora szívverés (percenként száz fölött)
ketózis - ha az inzulinszint lecsökken (cukorhiány), a zsírszövetek energiatartalékait éli föl a szervezet (lásd 2. pont). Eközben viszont nemcsak a vér glükoztartalma nő, hanem az úgynevezett ketontestecskék is megszaporodnak. Ezek ugyancsak energiahordozók, kettő közülük enyhe sav. Krónikus inzulinhiánynál azonban a savkoncentráció erősen megnő. Ez a vér savtúltengéséhez (ketoacidózis) vezet. => a test elsavasodásának következményei: pl. a szövetgyengeség narancsbőr formájában láthatóvá válik (gyűrödik, repedezik, zsugorodik); kimosódott véréből a lug, és mindent elárasztott a sav; összerántotta, széttörte bőrét, megmérgezte; a magzatvíz lugos; a felesleges savak a vesén keresztül választódnak, a szénsav kilégzésével, savanyú verítékkel és savanyú széklettel. (savat vizelt, savanyú veriték verte ki homlokát, szája megtelt a szénsav édeskés ízével, végbeléből sav szivárgott)
- a dög lassan, de feltartóztathatatlanul húzódik föl a testen és a testben (mintegy kihordja magában a dögöt; döggel terhes kreatúra/létező), miként az árnyék a nap elé futó felhők alatt; múmiák, burkok (organikus héjak, akiket kiköpött az isten; falakra, kövekre, földre, árkokba köpött szennyes héjak - Rilke: L. Brigge) - tekintet (mintha homokkal töltődött volna fel); száraz, fénytelen; beesett szemgolyó, mintha egy mély sötét árok mélyéből/ mélyében mozgott volna; meg-megrezzent, - rándult egy sötét, kocsonyás hályog - bőr - szürkéskék, elvékonyodott, pergemenszerű, kemény, elszarúsodott, töredezett, repedezett - haj - mint a száraz szalma; törékeny; az ujjak között szét lehet morzsolni, fénytelen - fej/koponya - hosszúkásan megnyúlt, elkeskenyedett, csúcsos, járomcsont, szemöldökcsont, arccsont (fa építőkockák) - légzés - teljesen lelassul (krokodil-légzés) - ödémák - lágy, vándorló (a gravitáció szerint), képlékeny zacskók - testhőmérséklet, pulzus, vérnyomás - alacsony, illetve lassú; a lángok köztt didereg; a jégsivatagban elhamvad
Az első passzus a négykézláb álló (mászó, imbolygó) férfit (botsáska a száraz ágon) megfigyelő keselyű szemszögéből. Az első kép a gyönyörű, ragyogó égen (a tudat eredeti állapota), fenn a magasban, vitorlázva kőröző, lassan ereszkedő nagymadár.
Kezdés: a keselyű leereszkedése. Egyre szűkülő, koncentrikus körökben (spirál, tölcsér, örvény), teljesen kitárt, mozdulatlan szárnnyal, vitorlázva. A keselyüvel szállunk le, spirál pályán, az egyre szűkülő légtölcsér torkába, a jégsivatag alá, ahol éget a nap, lángként lobog, perzsel a levegő, leperzseli a bőrt, megolvasztja a csontot, hólyagbuborékokat vet a húsba, kocsonyássá süti a szemfehérjét stb. Tíz kört tesz meg (Danténál 9 kör a pokol). Tíz kört, ugyanis a föld-sivatag, ahová leszáll, a jég alatt van. A kreatúra, a helyszín (színhely), a jég alatt, tehát a pokol körei alatt van, a pokol összes körének terhe alatt. A legalsó kör (jégsivatag) összeér a tűzsivataggal. Hogyan pillantja meg a parányi, bizonytalan pontot a keselyű, hogyan növekszik szemében ingatag botsáskává, a társaitól messze elmaradt emlősfélévé, emberszabású, négylábu csúszómászóvá. (Az egész szövegben nem emelkedik föl, mindvégig csúszómászó). Végül leszáll, tisztes távolságra megáll az alaktól és vár. Ettől a pillanattól kezdve nem madár, hanem maga a várakozás. Nem folyamat, hanem állapot. Egy, az idők kezdete óta fennálló állapot, és ebből az állapotból mindaddig nem mozdul el, amíg ösztönei tévedhetetlen biztonsággal nem jelzik: elérkezett az idő, az ideje, az idejük, és magához veheti mindazt, ami értelmet ad a várakozásnak: vagyis a táplálékot, erőt és energiát, tehát életet, ezúttal az előtte szinte mozdulatlan kreatúra, számára hasznosítható elemeit, úgymint: --- és ezt a másik is tudta, sőt, nem is volt ellenére, mert akkor végre könnyű lehet, könnyebb a földnél, a húsnál, a csontnál, a vérnél, a levegőnél --- csupán abban reménykedett, hogy teste nem közvetít az utolsó érző pillanatokban félreérthető jelzéseket, és a nagy madár egyetlen szárnymozdulattal nem lebben idejekorán felé, fölugrik oldalára, a madár súlyától lassan oldalra dől, és az állat máris a test üregében forgatja fejét, a még érző zsigerek között.
A gyerek felfalása - pocsolya, az elhatározás, az elindulás, a bozótvágó kés megpillantása, a bozótvágókés kiszabadítása, bejutás a "Házba"; bölcső-katafalk (a törmelékek a bölcső alá omolva-torlódva megemelték a "bölcsőt" (kosár? ágy?); nem lát bele, fölhúzza magát, az "üreg" fölé, de nincs ereje megtartani magát, nincs is miért megtartania magát, visszazuhan, kezében a bozótvágó késsel, a penge átlósan átvágja a fejet (fácán; visszaemlékezik?; a koponyamegnyitás ritusa). Hús, alvadt (!) vér szaga, fölakasztotta állát a "bölcső" peremére, és belemert a húsba, lapátolta a szájába, nem tudott már nyelni, de érezte, hogy a lágy, folyékony részek beleszivárognak testébe; hirtelen erő keletkezett benne, merte, temette, vitte magába a másikat; a félig felfalt test, boldogság, hogy legalább az, ami hiányzik belőle, nem marad temetetlen, vagy még él?, hiszen a szája enyhén megnyílt a vágás fölött (mosolyog - Poe), mintha éppen szólni akarna (a szájmegnyitás ritusa)
|
# |
körök (a keselyű spirálalakban futó, tölcsérformában szűkülő körei) |
stációk
("háromszor esik el" - esik/zuhan le) |
| pro
I.
|
a halál szaga, színe, taktusa - mit vesz észre a keselyű | - összenézés
- a kreatúra összenézés előtti állapota a muselmann-állapot; összenézés
(a madár képében megjelenő) saját halálával teszi újra és végérvényesen
emberré; az összenézés pillanatában visszavette a halálát - Az összenézés
pillanatában visszavette nem az életét, az életet, hanem a halált, a saját
halálát. Addig mindkettőtől meg volt fosztva. Korábban nagyüzemi túlélőtáborokban
tartották, most a körülkerítetlen, nagyüzemi halálgyárak egyikének, végső
formáját még el nem ért terméke volt. Miként az egyikben lehetetlen volt
élni, a másikban teljesen ellehetlenedett a halál. Múmiák voltak pusztán,
szédelgő, vánszorgó, csúszómászó, vonszolodó burkai annak, amit egykor talán
életnek lehetett nevezni, a halál esélyével. Egy bizonyos, de visszamenőleg
meghatározhatatlan határ átlépésével, megfosztották őket mind az élettől,
mind pedig a haláltól. Ettől kezdve kizárólag egyetlen esélyük maradt, hogy
legalább a halálukat visszaszerezhessék, mintegy a visszájáról megelőzve
az életet - Prológ: a két kreatúra megpillantja egymást, a férfiban megjelenik
a warum (gyerek), a keselyű pedig felismeri a dögöt a még élő testben és
ereszkedni kezd.; - A két kreatúra (két parányi pontszem) szinte egyidejűleg pillantotta meg egymást. Az egyik fent, a magasban, a másik lent, a mélyben. Az egyik az égen, az égben, (az egyik fent, az égen, az égben, de éppen úgy lent, a földön, a földben, egy sekély, de tiszta és ezüstszínű pocsolya tükrében. /ami fent, az lent, és ami lent, az fent/), a másik a földön, a földben. Négy bütykös csontra támaszkodó váz (a test leírása), csipeszként fölfelétolódott lapockák közül előre esett, bőrbe húzott koponya egy (a) tenyérnyi, sekély pocsolya fölé hajolva. A fenti pont, a magasban, ebben jelent meg. Itt pillantotta meg a koponya két sötét, száraz üregéből előrehullott tekintet, de csak egy villanásra, mert a lenti kreatúra feje máris belecsattant a vízbe, és a következő pillanatban már csak egy nedves folt feketéllett a pocsolya helyén. A kreatúra mintegy beszívta a pocsolyával együtt a közte és a pont közötti távolságot, és magát a pontot is. Mégsem tévesztette többé szem elől, noha egyszer sem volt képes szembe fordulni vele. És ugyanígy nem tévesztette szem elől őt a másik sem, a fenti, a lassan alásüllyedő, széles, szinte mozdulatlan, kitárt szárnyakkal vitorlázó. A két pont végérvényesen összekapcsolódott, nem téve többé különbséget lent és fent között, ég és föld között, kreatúra és kreatúra között. - a fej a pocsolyában, majd a száraz gödörben; Magába szívta, felszívta a képet, a még szinte láthatatlanul közeledő pontot, a szabadulást. "Wer ein Warum zu leben hat, ertraegt fast jedes Wie" - a férfi warumja a gyerek mennybevitele volt. Ez emelte ki az arcát a gödörből. Ez indította el a zárt romok felé, hogy "kihozza" a gyereket. A "cselekmény" tehát: a két kreatúra "összenézése", a "biztos halál" fölismerése (mert a keselyűk nem tévednek); a "gödörbe zuhanás", amely egyrészt önfeladás (menekülési kísérlet, a kép "fölszívása"), másrészt "szomjúság" konkrét és átvitt értelemben (mennybeszállás). A fölszívás tehát előbb menekülés, aztán bensővé tétel. Ott kering vérében, húsában a "kép", a madár, ez hajtja. Kúszás a romok felé, eközben a "kannibalizmus" előzetes formái, földevés, önevés, be a romok közé, a gyerek megvágása, "megnyitása" (a "száj", a koponya" megnyitása, a lélek "kiengedése"), belezuhanás a test gödrébe (mint amikor a keselyűt megpillantja), vissza a szabadba, összerogyás, földőlés, a keselyű lakmározása, a férfi mosolyog (Poe), majd felröppenése a "csillagokhoz" (Dante). Ezt a cselekményt "fűzi át", ahogy a horizontális papírcsík kígyózik az egymás mellett vertikálisan lévő papírcsíkok fölött és alatt, a keselyű kilenc közben történő leszállása a 10. szintre, vagyis a pokol alá. |
| - s elindult
és az első körbe vitt (szállt) bé, mely a nagy mélységet gyűrűzni kezdi
(4,23-24) |
a pocsolya fölszívása - a víz íze - először esik le - lenyomta a legnagyobb erő, az erőtlenség; arcának lenyomata ott marad a még lágy, majd megszikkadt gödör alján; nem mosta el eső, nem fújta szét szél, ott maradt, a lenyomat néz szembe mindvégig a lefelé köröző madárral; akkor látta az eget utoljára (csakis négykézláb áll, amikor fölbukik, mindig arccal előre); a vízzel felszívta az eget is | |
|
2. |
. | indulás a romok közé (a "Házba") - "wer ein warum zu leben hat, ertraegt fast jedes Wie" (Nietzsche?) - a férfi "miértje" a gyerek mennybevitele. Ez emelte ki az arcát a gödörből, ez indította el a zárt romok felé, hogy "kihozza" a gyereket. De a "darabolás" pillanatáig nincs kimondva konkrétan, miért/kiért indult el - az önmagát faló test (l. az éhség fiziológiáját) - a bozótvágókés megpillantása, kiszabadítása a romok közül |
|
III. |
immár a hűs, harmadik körben állok (szállt), hol súlyos, átkos zápor zúg örökre..., vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le a sötét égen át (és sohse fárad) s mindent rohaszt /az égben, de sose ér le a földre/, (ahol leér a rögre) - 6.7-12 // gnúk vonulása - egymásra torlódott, felpuffadt zsákok. Kavarogtak, forogtak, vörösre, kékre, lilára színezték a vizet, habozták sárgára, barnára az áram peremét; a zuhatag és a löszfal közé szorult, se előre, se hátra, mozdulatlan, megfeszületlen izmokkal áll és nyeldekel, állva fullad meg; az egyetlen ék alakú, fölfelé szűkülő kaptató - elérni a tábort - | földevés - a föld íze - |
|
4. |
. | . |
|
5. |
. | másodszor esik le - „Féreg vagyok és nem ember, az emberek gyalázata, népem utálata” (Zsolt 22,7). |
|
VI. |
. | pondróevés
- semmi sem élt körülötte, minden holt volt és száraz; csupán a lárvák rajta
és mellette. Nézi a testére merőlegesen vonuló pondróhadoszlopot, mint egy
testéről lefejtődött szál, a hadoszlop mindegyik tagja cipelt egy parányi
bőrlemezkét, hús, zsigerpöttyöt, testének darabját (hordták széjjel testét);
önmaga kikezdése, a sebből kieszi a pondrókat fekete lovasok - |
|
7. |
vasszínű kőből, mint a hetedik kör - 18.2 | . |
|
8. |
. | a botra írt (botba vágott, faragott, hasított) szöveg (a "Ház" előtt) - elüszkösödött, elégett botok (könyv-, szöveg-, nyelvégetés) a romok előtt. Csak egyen olvasható még a szöveg: Ha vársz valakire, tárd ki az ajtót. Ha tudod, hogy nem jön többé, akkor is hagyd kitárva az ajtót. Aztán rombold le a házat az ajtó körül, kőröl kőre. És egy napon talán mégiscsak megjelenik az új (falak nélküli) ház belseje felől, és úgy lép elő a még mindig kitárt ajtón, hogy senki sem látta belépni a házba. |
| IX. epi |
leszállás a 9. kör után, a 10. körbe, a jég alá, a pokol alá | be a házba (a "Házban"), a gyerek felfalása - "kihozza", 'kiszabadítja" a gyereket (ne a férgek vigyék föld alá, hanem a madár az égbe) |
| . | mennybemenetel
- a levegő íze - harmadszor esik le, a hátára szálló keselyű súlya
alatt; de tudta, ezzel a leeséssel (ez a zuhanása) a "csillagokhoz
jut" (a csillagokig ér); a lény teljes kiüresítése (kenózis;
hányás; teljesen kiürült a tudata, mintha soha, semmi nem is érintkezett
volna vele, a tudati tartalmak maradéktalan "kifújása"), hogy
kész legyen a mindenség (a gyerek) befogadására. [Csak a (határtalan) ürességben
fér el a mindenség; ha az edénynek fala van, annyi fér el benne, amennyi
az űrmértéke. Ha nincs fala, minden elfér benne]. - a koponya megnyitása,
hogy a lélek eltávozhasson (Tibet, égi temetés; egyiptomi Mundöffnungsritual);
a testtel való azonosulás elveszítése ("...mert győz a lélek minden
akadályon, csak a test súlya földre le ne vonja!' /24. ének, 53-54/) - és
így jutottak ki a csillagokhoz (a 34. ének Purgatóriumban és Paradicsomban
refrénszerűen visszatérő utolsó sora); Poe (555-558) => "a hátán...
egy hatalmas sirály gubbasztott, csőrét, karmait a húsba mélyesztve és ...
tollazatát vérrel befröcskölve, mohón lakmározott..." "...a hatalmas
madár látható erőlködéssel fölkapta bevérezett fejét, és miután egy pillanatig
mintegy meghökkenve ránk meresztette szemét (mintegy kinéz a képből, ránknéz
a történetből, a könyvből), lomhán szárnyra kelt a tetemről és fölénk (!!!)
szállt, csőrében..." (gyomrában) "addig lebegett fölöttünk..."
a testet "a hátát marcangoló madár le-lecsapó csőre billegtette előre-hátra..."
"a test, ahogy megszabadult a (madár) súlyától, kissé oldalra fordult
és hanyatt lendült (először fordul az ég felé, a csillagok felé!!!)..."
"...szeme kivájva, ajkáról a hús lefoszlott, fogsora lecsupaszítva.
Ez volt az a mosoly..." - a keselyű fölszállása, kilenc gyűrün és kilenc
égen át, gyomrában, húsában, vérében a kreatúra húsával és vérével, és a
másik húsával és vérével, emelkedik az égi csillagképbe, a település
égi ősébe. (így jutottak ki a csillagokhoz) - a falu (település) ősképe
egy csillagkép. Ahogy ereszkedik a keselyű, ezt látják, és amikor emelkednek,
ide térnek "vissza". A faluba. A házba. Ég és föld összeér. (Lent
és fönt ugyanaz) és akkor megpillantotta a földet három irányból pásztázó gyilkos fenevadakat: a párducot, foltos bőrrel, az oroszlánt, dühös éhséggel és a lompos, hörgő nöstényfarkast (Dante), mögöttük a tengerként egy tömbben hullámzó nyomorult halállal, de ő akkor már kint járt, a csillagok felé és föld nem húzta többé. |
- párduc (1, 33-36), oroszlán (1, 45-47), nöstényfarkas (1, 49-50)
1. folyó (gnú-átkelés), 4.kör + 7.
kör 1. gyűrű (vérfolyó), 7. ének + 12. ének
2. Dis városa, 5.-6. kör, 7-9 ének
3. tűzeső, 7. kör 3. gyűrű, 14 ének
4. fejjel lefelé földbe szúrt emberek, 8. kör 3. árok, 19. ének
5. szurok-tó (olaj-tó), szemes tó (csupaszem mocsár), 8. kör 5. árok, 21-22.
ének
6. kígyóval telt árok (angolnák a korsárban), 8. kör 7. árok, 23-25. ének
7. nyitott testűek (a fejét a kezében vivő) vagy a rühesek (dögút, pikkelyesek),
8. kör 9. vagy 10. árok, 28. vagy 29. ének
8. a jégen lévők, (koponyarágás) 9. kör, 32. ének
9. a jég alattiak, 9. kör, 34 ének
láva: a föld felszínén vastagon, szélesen mászó tömegsír a táj, tengerként hullámzó nyomorúság; majd rongy és csonttenger
ólomtó (vagy a "tábor"): mozdulatlan felszín (ha ólomtó); ami átrepül felette, megfullad a levegőbe
a.) rész - a keselyű köre // b.) rész - a férfi romok közé (a gyerekhez) vezető útjának egy szakasza
tehát a szöveg rímképe: ab ab ab ab ab
20 rész - Prológ - 2x9 (a madár kilenc köre, a férfi kilenc stációja) - a hús mennybe menetele ("kijutása a csillagokhoz")
A részvét annyit jelent, egy rész a miénk.
nincs megemelt mutatóujj, vád, értékelés, ítélet, tanúlság - csupán a rettenet leírása
| Motívumok (pingpong utalások - is -: stációk::körök |
Utalások |
| a föld íze - a levegő íze (a földevéskor, a legelő ember); lehajolt a földhöz, három ujja közé vett egy csipetnyit, szétmorzsolta; az anyag tapintása, érintése; sikos, száraz, zsíros, pereg, vagy foszlik, darabos vagy csomós stb., gyorsan vagy lassan morzsolódik ki az ujjai közül, egy parányi rögöt gyakran ott tartott, és megnyalta, megízlelte; sós vagy édes, esetleg savanyú, keserű; száraz vagy nedves // mikor az apja az utolsó időkben kijárt a földre, pedig már nem kellett volna, mindig mondta neki: miért nem hagyja már, noha tudta, miért nem, így nem is válaszolt az apja, csak egyszer, utoljára, hát hogy ismerkedik a földdel, és attól kezdve őis másképpen vette a kezébe, vajon hogyan keveredik a test, a hús, a csont, a zsigerek, de lám, a sírt is elvették tőle, oda még csákánnyal sem vernének gödröt, gyilkos, meddő kő lett a föld - és ugyanígy a levegőt, amikor még voltak benne fűszerek, év- és napszakakok, kéj és kín, születés és halál, pontos és félreismerhetetlen szagok, most viszont csak a dögvész. // földevés: az ősök, a gyökerek evése (geophagia, geophagie) // a magok a földben elégtek | földműves (kézműves) |
| némaság -
sem a kreatúra nem ad ki hangot, sem a környezete, egyszer-egyszer csak
egy gép zúgása metszi ketté a levegőt, lassan erősödő majd halkuló,
de teljesen egyenletes, folyamatos zúgás, mintha egy a magasban feje fölé
kifeszített drótkötélen húznák végig a hangot, a folyó túlpartjára mentek,
ahová minden évben a gnúk is igyekeznek, az innenső parton már nem
szállnak le, de miért is tennék, hiszen csak ott van dolguk, ahol élet van,
itt viszont nincs élet; utoljára akkor szálltak le ezen a tájon, amikor
még voltak asszonyok, alighogy eltűntek, a fekete lovasok húztak
át a tájon (lovas démonok, fekete, üres leplek, lobogás, gyilkos szél),
a kezükben különös, láncra kötött, kétfejű buzogányt forgattak, mint egy
mérleg két serpenyője, és többé nem voltak asszonyok, se kutyák,
némelyik vonítását még éjszaka is lehetett hallani a nyitott sírok mélyiből,
át a sötétségen, a beleken, az éppen csak hevenyészve összevarrt hasfalakon,
de hajnalra már minden elnémult; azóta a gépek is mind átrepülik a romokat.
(nem voltak túlélők, csak a táj romjai közül előmászó roncsok; úgy tűntek
el, mint az arrébb húzódott beteg állatok alatt ott maradt párafoltok; nem
voltak szemtanúk, mert tanúságot csak arról lehet tenni, ami emberi értelemmel
felfogható; a végső rettenet azért kimondhatatlan, mert felfoghatatlan,
kizárólag elszenvedhető, ez az egyetlen, kifelé hermetikusan zárt megnyilvánulási
formája) - (nomádok): az egyik felkaptatott a romokra, és a kápáról
ledobott vagy inkább lelökött valamit, mintha egy pokróc lett volna, tompán
puffant a köves földön, próbált volna odakúszni hozzá, mert a csomag egyszer
hozzátartozott, de a csontjai nem illeszkedtek, nézte egy darabig,
képtelen volt megállapítani, melyik a csomag eleje vagy a vége, furcsa,
lassú bugyborékolást hallott a csomag mélyéből, képtelen volt megszólalni,
mert minden egyes szó belefúlt az első hangokba, aztán a csomag is
elnémult, és nem adott ki több hangot magából - most viszont nincs háború,
béke van (???) |
a gnúk vonulás; János jelenései, 6.5 |
| hol lakik az éhség - csukd be a szád, mert beleszáll az éhség (mert "telefújja torkodat az éhség"), mondta az anyám; egyszer azt kérdezte, hol lakik az éhség; "áll egy hely szélső peremén a jeges Scythiának, bús talajú, meddő tájék, nincs fája, gyümölcse /gabonája/; lomha Fagy és Remegés lakik ott, meg a bús Haloványság, s böjttartó Éhség... meredek hegyorom tetejében... s látja az Éhséget...: sziklakövek közt, gyér füveket harapott foggal /legel/, karmolt ki karommal. Tüskehajú, beesettszemű volt, arcán haloványság, ajkai szűkültek, gégéjét rozsda reszelte, bőre kemény, de alatta akár beleit kivehetnéd; vánnyadt véknyán át csúf csontjai messze kiálltak, has helyiben hasnak helye horpad, függeni vélnéd melleit és a gerinc bordáira búva tapadni. Nyújtja soványság izületeit, domb duzzad a térdén, és iszonyú púppá meredett mindkét bokacsontja" /ezek a fizikai tulajdonságok megjelennek a kreautúrán is!!! - most már egyáltalán nem tudja becsukni, mert az éhség fölzabálta az izmokat, amivel az állkapcsát összet tudná tartani |
Ovid; jég (Dante) |
| a botra írt (botba vágott, faragott, hasított, rovátkált) szöveg - elüszkösödött, elégett botok (könyv-, szöveg-, nyelvégetés) a romok előtt. Csak egy boton olvasható még a szöveg: Ha vársz valakire, tárd ki az ajtót. Ha tudod, hogy nem jön többé, akkor is hagyd kitárva az ajtót. Aztán rombold le a házat az ajtó körül, kőröl kőre. És egy napon talán mégiscsak megjelenik az új (falak nélküli) ház belseje felől, és úgy lép elő a még mindig kitárt ajtón, hogy senki sem látta belépni a házba; ujjal olvasott szöveg (mint a vakírás); kéregbe hasított, vágott szöveg (Kafka). | |
| fazekas - agyag (!), a teremtő anyag; ahol fölhúzza a formákat | kör-motívum: a földből kiforgó alakok, földfigurák |
| a hely szelleme - | |
| emlékezés - ki emlékezik a kreatúra helyett; kin keresztül emlékezik | |
| -
idegen légiósok a szaharában egy kis ovális követ tettek a nyelv alá szomjúság
ellen |
"es gibt keine Stimme für das
Verschwinden der Stimme" (Giorgio Agamben - 31 S.)
"Wer es übernimmt, für sie Zeugnis abzulegen, weiss, dass er Zeugnis ablegen
muss von der Unmöglichkeit, Zeugnis abzulegen." (uo
(nincs hangja a hang eltűnésének; aki tanúságot akar tenni a helyükben, tudja,
hogy a tanúságtétel lehetetlenségéről kell tanúságot tennie; igazán csak most
lesz értelme a törlesztés cím megtalálásának, és a mondatnak: egyetlen
érvem sincs a megszólalásra, rajtad kívül. Mióta leírtam ezt a mondatot, és
már elég régen leírtam, törprengek azon: kire vonatkozik a ragozott személyes
névmás, mivel indokolható magam számára, hogy újra és újra mégis megszólalok.
Valamelyest erre próbáltam választ adni a Nyolc percben is, és ha az
a bizonyos mégis a továbbiakban is működni fog, akkor a jövőben is. Vagyis
tanúskodni, ha úgy tetszik "idegen számlára", a hang nélküli teremtmény
nevében. Zavarbaejtő, már-már etikátlan kihívás.
- a megszólalás egyetlen érve a felzabált gyerek. Minden más Hofliteratur.
Miként a XX. század a haláltáborok kora volt, a XXI. század a haláltáborok folytatásának, a túlélőtáboroknak (lesz) a kora. Az emberiség történetében példátlan brutalitással sűrüsödnek össze a háborús pusztítások, a természeti katasztrófák és a túlnépesedés okozta egzisztenciális problémák hatásai.... Azáltal, hogy nem adtam neki azt, amit adhattam volna, amit adnom kellett volna, elvettem tőle az életet. Ezért a szégyen, a bűntudat, a bűn. Ezért valósult meg az emberiség történetében először, világrésznyi, kultúrkörnyi kiterjedésben a kollektiv schuld.
Balthasar felfogásában az isteni lényeg azonos az abszolút szeretettel, az Atya istenségével, mint önmaga maradéktalan közlésével, melynek nincs önmagán kívüli alapja. Ez az Atya önmagát ajándékozó örök és eredendő kenózisa, abszolút lemondás arról, hogy egyedül birtokolja az isteni lényeget. Az Atya fenntartás és visszatartás nélkül ajándékozza önmagát, de nem veszíti el önmagát az ajándékban, hiszen éppen ebben az önodaadásban van istenségének lényege. Itt, az Atya maradéktalan önátadásában mutatkozik meg Isten végtelen ,"mindenhatósága" és "erőtlensége": mindent oda tud adni, s nem tud másként Isten lenni, mint ebben az őskenózisban. (in: http://www.vigilia.hu/2005/6/puskas.htm)
7. Intelem: ,,Betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével." (Szent Ferenc)
Otto Eberhard: Das Aegyptische Mundöffnungsritual, 3 Bde, 1960
Felsorolom, mely fákból készülhet
jó szerszámnyél:
alma (száradáskor könnyen reped, bár tömör, egyenletes tömegű); lisztes berkenye
(szívós, kemény); madárberkenye (kemény, de könnyen faragható); bükk (finom
szerkezetű, csomómentes); dió (egyenletes szövetű); galagonya (kemény, finom
szerkezetű, de többnyire kis átmérőjű); gyertyán (nagyon kemény, nehezen munkálható,
csak rövid nyelekhez); kökény (igen kemény, merev); ostorfa (kemény, egyenes);
tiszafa (kemény, rugalmas, igen tartós); kocsányos tölgy (nehéz, kemény, szívós);
akác (kemény, szívós, de rideg tapintású)
Haldokló gyerekek rajzai. Az egyik egy nagy madárrajt rajzolt, csak egy madár repült valamivel magasabban, a többi fölött, egyedül