\\\\

|| für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb # @ => de/en

__\\

Farkas Péter: Für Alice
(történetek képekkel és társalgással)

részlet

„…what is the use of a book, thought Alice, without pictures or conversations?
„ Es ist niemals ein Dokument der Kultur, ohne zugleich ein solches der Barbarei zu sein.“

(A titkos szolga) A Trafikos bekuporodott egy magasan fölé tornyosuló könyv és papír torony alá, maga alá hajtotta lábait, és rágyújtott egy félig szivar, félig pipaszerű, rendkívül füstös és büdös alkotmányra. De nem nyúlt egy papírlaphoz sem. Ott volt az összes kép a fejében. Egy ideig ezeket rendezgette, tologatta ide-oda az agyában, aztán kiválasztott belőlük néhányat, és aprolékosan leírta őket a Zsoldosnak. Végül elővett egy alacsony bőrbögrét, és hangosan zörögve kockáztak napnyugtáig. Az öreg néha megállt a játékkal, a kiszórt kockák fölött, és rámutatott némelyik állásra. „Például ez”, mondta. „Vagy az.” A Zsoldos az agyába véste a konstellációkat, aztán lassan szedelődzködni kezdett. Már álltak mindketten, amikor a Trafikos egy vagy ki tudja hány helyiséggel tovább hátrament, mert eltartott egy ideig, amíg visszatért, és egy sarlóforma acélkést adott a Zsoldosnak. „Nesze fiam, ez jó lesz. Karddal mégsem rohangálhatsz a városban. Ezt könnyen el tudod rejteni a köpenyed alatt”, mondta, és egy intéssel elbocsátotta. A Zsoldos sejtette, hogy a Rém bejáró, és először a külvárosi forrásait kereste föl. Közben megpróbált valamiféle mintázatot találni a downtowni incidensekben, de ezek rendszerint oly gyorsan és brutális egyszerűséggel zajlottak le, hogy szinte semmi használható információt nem tudott kiszűrni az igen kevés és bizonytalan eredetű hírből. Csupán annyi volt bizonyos, hogy a Szörny szinte kivétel nélkül középkorú, tehetős férfiakra vadászott, mindegyikkel szexuális kapcsolatot létesített, majd többnyire közvetlenül az aktus végén, halmozott csonkítással kivégezte őket. A tudósításokból az is egyértelműen kiderült, hogy az áldozatoknak semmi esélyük nem volt a menekülésre. A Szörny delejes tekintetével tehetetlen bábbá bénította kiszemelt áldozatait. A Zsoldos szorgalmasan gyűjtögette az adatokat, járta a várost, vizsgálgatta a feltételezett szörnyről készült ábrákat, mint egy sakkjátékos elemezte a Trafikosnál dobott kockák elhelyezkedését, míg végül letelepedett a downtownt a Keleti szigettel összekötő függőhíd túlsó hídfőjén álló, félig bódé, félig épület belsejében üzemelő bisztróban, és várt. A hely egy igazi tranzit állomás volt a keleti külvárosok és a downtown között. Többségükben munkások, kishivatalnokok, olcsóbb kurvák tértek be egy kávéra vagy más, hitvány löttyre. Rögtön megálltak a bejárattól jobb kézre eső pultnál, és állva, gyorsan fogyasztottak. A pulttal szemben két-három kicsi asztalka is volt, egy-egy székkel. A Zsoldos mindig ugyanannál az asztalnál, háttal a bejáratnak ült le. Rendelt egy teát vagy kettőt, ha tovább maradt. A Zsoldos azonnal fölfigyelt a lányra, amint belépett az ajtón. Fél arcát eltakaró, sötét szemüveget viselt, haját kigyókban föltekerve a feje tetejére tűzte, kezén hosszú szárú, rézszínű kesztyűt viselt. Mielőtt fölült volna a pult előtt álló egyik magas székre, kissé megoldotta hosszú, egyenes szabású köntösét. A Zsoldos éppen kortyolni készült a szája elé emelt csészéből, de amikor éppen csak egy villanásra megpillantotta a köntös két megnyíló szárnya közötti keskeny sávban a testet, valóságosan megbénult a nyelőizma. A lány azonban a következő pillanatban máris fönt ült a Zsoldossal háttal a széken, egyik lábát a keresztlécre rakva, a másikkal pedig a földön támaszkodva. A Zsoldos visszatette az asztalra a csészét, és önkéntelenül kissé közelebb hajolt a falon lévő, foltos tükörhöz. A lány ebben a pillanatban levette a szemüvegét, és mintha egyenesen a Zsoldos szemébe nézett volna. Csak akkor vette vissza a szemüvegét, amikor már fölhörpintette a kávéját, és azonnal távozott. A Zsoldos előhúzott egy tenyérnyi készüléket, és egy üzenetet küldött Athénének. Csak annyit írt: „Holnap”, és éppen felállni készült, amikor egy idegen az asztala felé fordította a szomszéd széket, és leült mellé. „Pontosan tudjuk, mire készül”, mondta az idegen köszönés nélkül. „Ismerjük az Északi Mogul lányának tervét, és azt is, kit bízott meg a végrehajtással. Semmi kifogásunk ellene. Azonban van egy kérésünk. A megbízás végrehajtásának pillanatában többször, teljesen érthetően azt kell üvöltenie: Allahu Akbar! Érti?” A Zsoldos meredten nézte az idegent, mire az folytatta. „Allahu Akbar! Teljesen érthetően és hangosan. Nagyon fontos. Mert ha netán ez elmaradna, vagy az üvöltés nem lenne elég hangos vagy érthető, ott helyben, azonnal likvidáljuk. Gondolom, érti”, mondta a férfi. A Zsoldos bólintott, az idegen fölállt, és eltünt...

2022

#