\\\\

|| für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb # @ => de/en

__\\


Farkas Péter: Kelet-Tranzit
(glumiszándi)

részlet


nem ajánlom senkinek

(1) volt egy könyv. emberek éltek benne. tájak. az emberek ide-oda jártak, ahogy rendesen. aztán egyszercsak falba ütköztek. ugyanott, ahol addig jártak. az egyik itt, a másik ott. az egyik az utca közepén, a másik a bolt bejáratánál, a harmadik a tóparton. egyszerűen nem volt tovább. mentek és nem volt tovább. üvegfal volt. láthatatlan. annyira láthatatlan, hogy ki is lehetett látni rajta. mintha nem is lett volna ott. azt nem lehetett tudni, hogy kívülről is be lehetett-e látni. inkább nem, mert akik kívül voltak, sosem vettek tudomást a bent lévőkről. vagy ami bent történt. ha éppen látták, ami bent történik. legalábbis így látszott. a főhős ment az úton, egy földúton, és egyszer csak falba ütközött. nem értette, mert nem látott maga előtt semmi akadályt. ezerszer ment már az úton. és sosem ütközött neki semminek. most nekiütközött. és nem tudott tovább menni. hiába nem látott semmit. hiába nézett ki úgy, hogy nincs ott semmi. kocogtatta, ütötte, verte, rúgta. nem történt semmi. csak nem tudott tovább menni. először visszafordult. aztán rögtön újra nekiindult. és újra visszafordult. kezdetben naponta többször is. aztán egyre ritkábban. de sose jutott tovább a falnál. a könyvben ez egy parabola volt. a szövegben. az úton nem volt parabola. egy fal volt. amin nem lehetett keresztüljutni. ez volt tér. a város. ezért voltak az emberek is egyformák. korábban talán nem voltak egyformák. de aztán egyformák lettek. éppen így az utcák, a házak, a lakások is. a konyhák. a fénytelen lichthofok. a lelakott szobák. az elsötétült parkettek. az elsötétült olajképek. a mázsás, ódon bútorok. a fullasztó szőnyegek. a súlyos ágyterítők. a repedezett falak. az ablakkeretekről pergő olajfesték. a düledező könyvfalak. a rosszul csukódó nyílászárók. a kattogó gázórák. a sötét lépcsőházak. a kongó gangok. a belső udvarok. az egérszagú hátsó lépcsők. a proli szag. az udvari konyhaajtókon függő proli függönyök. itt laktam. inkább a kívülre emlékszem. az ablakon túlra. vagy az erkélyen túlra. ablakszemek fölé magasodó, foszladozó falak. minden szürke. koszlott. hámló, rozsdás erkélykorlát. oldalt bedrótozva. vakolat. sitt. sittpor. bent minden barna. sötétbarna. kenhető fény. az ajtók nem csukódnak. elsötétedett olajképek. cselédszoba. hideg folyosó. előszoba. fa jégszekrény. szennyestartó. konyha. bádogborítású asztal. rothadó mosogató. jéghideg vécé. szar a vécécsészében. torreádor. ez van a WC csészére gravirozva. fürdőszoba. fregoli. nincs zománc a kád alján. gázszag. hályogos lichthof. égigérő aknák. ég nélkül. mintha az aknába szorult légtér lenne az épület. és körülötte a falak semmi. zónavidék. a miénkre ki lehetett menni. a spájzból. sose mentünk ki. a szomszéd házéra nem lehetett kimenni. a kolbnét is kötélen húzták föl a harmadik emeleti ablakig. kazettás bejárati ajtó. a lépcsőházból. minden kazettában más üveg. három zár. belülről fölrakható keresztvas. ma már nem akarom, hogy itt laktam. itt laktam. ide tettek ki. anyámék nem tehetnek róla. őket is oda tették ki. nem haragszom. nem haragszom, hogy oda tették ki őket. hogy oda raktak ki. de ez nem a világ. azt nem tudtam, hogy mi a világ. de azt tudtam, hogy ez nem a világ. azt is tudtam, hogy a világ máshol van. ez csak odakerült. ezt is ide rakták ki. vagy ráakadt valamire. vagy egyszerűen ott maradt. valamiből. nem pusztult el. még évekkel később is azt álmodtam, hogy valamiért visszamentem. és nem jöhettem vissza. mintha élve temettek volna el. újra.

2018/2021

#