\\\\

|| retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain
|| johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló
|| agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504
|| via deus
|| más || -ból/ből || fb # @ => de/en

__\\

Retrospektív
(részlet)

Hogy megírja Josef történetét, arra pontosan tizenhat évvel később gondolt először, a klettenbergi bolhapiacon. Azóta újabb tizenkét év telt el, és még mindig csak annyit tudott, hogy Josef története egy kiállítás története. Az elmúlt huszonnyolc év alatt egy tizenötezer négyszáznegyvennyolc szavas gyűjtemény állt össze a témával kapcsolatos, töredékes jegyzeteiből. Meglepő teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy közvetlenül e szöveg írása előtt ezt jegyezte föl: "Nem tudom, mikor némultam el. Amikor Káin lebunkózta Ábelt? Nyilván jóval előbb, valószínűleg mielőtt még megszólaltam volna, a létezés valamelyik kataklizmájának kútjába rekedve, tíz, száz, ezer vagy százezer éve. Azóta csak dadogni tudok vagy hallgatni. Ennek szkriptuális vagy hangzó változatát tekintem irodalomnak. Ahogy megpróbálom keresztülírni, áthúzni magam a némaság vagy afázia szakaszain, vonszolva magammal lebénult végtagjaimat, mint egy kerekes székböl kizuhant nyomorult. Létezik persze másfajta irodalom is, ehhez azonban nem értek, mert szórakoztatni nem tudok, tanítani pedig sosem akartam. Ez nem tetszelgés bármiféle tragikus szerepben, hiszen nincs itt semmiféle tragédia, mert a tragédia az, ha másképpen is történhetne valami, mégis katasztrófába fullad az egész. A tragédia egyébként is önmagunk és mások szórakoztatását szolgálja, és miként említettem, a szórakoztatáshoz nem értek. Ami viszont van, mint minden sorsvonalban, az a dráma. A némaságból vagy dadogásból eredő irodalom drámai műfaj, és rendszerint a mögötte álló életsors is drámai. Minderről már sokat sejtettem a nyolcvanas évek végén, de - legalábbis ma úgy vélem - a sejtés még nem volt tudás, így értelemszerűen sem belátása, sem elfogadása nem történhetett meg bizonyos, életemet sorsszerűen meghatározó adottságoknak. Kissé önirónikusan fogalmazva: életem praeromantikus szakaszát éltem. Ekkor jelent meg mindennapjaimban Josef. Zaklatott, életveszélyes időszak volt, hisztérikus és önfertöző..." Kétségtelen, drámai időszak volt. Újra teljesen ellehetetlenült az írásban, a mindennapok a legegzisztenciálisabb értelemben élet-halál harccá váltak. Lemenekült a lenti lakásba, és napokat gurnyasztott méregzöld síruhájában a fagyos falak között. "Se élni, se magamat megölni nem tudtam", olvasta. Ugyanakkor persze működött, miközben minden órában legyilkolta magát. Létezését mások tartották fönn, tudattalanul - hiszen mit sem tudtak halálairól -, de tévedhetetlenül. Ekkor látogatott el hozzá először Josef. Ő maga egyébként, az előbbiek ellenére sem volt regényes alak. Lényege halálosan unalmas volt, mert valójában mindenre fáradt közönnyel tekintett, belső életét pedig többnyire az oktalan és céltalan hisztéria határozta meg. Kifelé viszont kétségtelenül voltak szórakoztató vonásai, mint például a zöld síruhája, és ezért némelyek azt is hozzáképzelték, amelytől akár regényes alak is lehetett volna. Josef teljesen be volt állítva, "kémiailag", ahogy mondta később. Alig tudott németül, ettől függetlenül vagy éppen ezért pontosan értették egymást. Egy ideig üldögéltek a jéghideg lakásban, aztán azt kérdezte tőle, hogy mit csinál. "Hárman vagyunk", mondta Josef és kedvesen mosolygott. "Maria, Josef és én", tette hozzá. "És így is léptek föl?", kérdezte. Nem, mondta, nem lépnek föl. Tizenhat évvel később (2005. szeptember 18-án, 9 óra 35 perckor, még soha nem írta föl ilyen pontosan egy jegyzet keletkezésének idejét), a klettenbergi bolhapiacon, egy kuka fedelére támaszkodva aztán józanabbul is írt erről az eseményről, rögzítve a tényt, hogy először gondolt arra: megírja Josef történetét. Ez a megállapítás egyébként így, ebben a formában, nem volt igaz. De erre most nem térünk ki részletesebben...

(a teljes szöveg itt jelenik meg 2019 első felében)

Ezen az internet címen a Gruppe 15. November / Group 15th November művészeti hagyatékának folyamatosan bővülő / változó dokumentációja található. A bemutatott munkák túlnyomó többsége 1982/83 és 1993 között keletkezett. A dokumentáció középpontjában azok a művek állnak, amelyek egy több hónapos kölni tartózkodás alatt jöttek létre. Az erről az időszakról szóló tudósítás 2019-ben jelenik meg Retrospektív / Retrospective címmel.

#