\\\\

|| für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra - jegyzetek - szövetek || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb #
@ => de/en

__//

A szövegre vonatkozó, többnyire az első leirat közben keletkezett jegyzetek, kommentárok lap- és sorszámozása a 2009-es Magvető kiadást követi:

(éhség)

5. oldal/1. sor: "Szinte egyidejűleg pillantották meg egymást..." - Az összenézés motívumáról lásd a 4. passzus végéhez írt jegyzetet (13/24).

6. oldal/13. sor: "...hanem a rothadó testből jött elő." - Poe, lásd: az "Arthur Gordon Pym" jegyzetet (41/6).

7/13: "...egyre szűkülő és gyorsuló koncentrikus körökben..." - Dante: Pokol, 6. ének, 7-12: "Immár a hűs, harmadik körben állok,/ hol súlyos, átkos zápor zúg örökre,/ egyformán ejtvén örökös szabályok./ Vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le/ a sötét légen át és sohse fárad/ s mindent rohaszt, ahol leér a rögre."

8/4: "...hordák áradását." - A gnúk évről évre ismétlődő, iszonyú mészárlásba torkolló átkelése a tanzániai Mara folyón.

9/20: "...amelynek legeslegmélyén üveg fehérle." - Dante: Pokol, 32 ének, A pokol fenekén, 24-25: "...s egy tavat láttam, mely befagyva mélyen,/ nem mint víz, hanem mint üveg fehérle." A föld, a kreatúra földje (világa) tehát a pokol feneke alatt, a víz, tűz és jég, a 9. bugyor alatt van. /A keselyű lereszkedése: szűkülő, koncentrikus körökben (spirál, tölcsér, örvény), kitárt, mozdulatlan szárnnyal vitorlázva. A keselyűvel szállunk le, spirálalakban futó pályán, az egyre szűkülő légtölcsér torkában, a jégsivatag alá, ahol éget a nap, lángként lobog, perzsel a levegő, leperzseli a bőrt, megolvasztja a csontot, hólyagbuborékokat vet a húsba, kocsonyássá süti a szemfehérjét stb. Tíz kört tesz meg (Danténál kilenc kör a pokol). Tíz kört, ugyanis a föld-sivatag, ahová leszáll, a jég alatt van, a pokol körei alatt, a pokol összes körének terhe alatt. A legalsó kör (jégsivatag) összeér a tűzsivataggal...

10/4: "Födele mindenikről lebillenve..." - Dante: Pokol, 9. ének, 116-122: "...a föld egészen tarka a síroktól,/ úgy tarkul itt is e föld jobbra-balra,/ de itt keservesebb még a kínoktól,/ mert a sírokat láng csapkodja, nyalja/ s a követ általtüzesíti nyelve:/ nincs tűz, mely a vasat izzóbra marja./ Födele mindenikről leemelve/ és vad kesergés zengvén mindenikből..." - Dis városa.

10/9: "...a botok külső héján táncolt." - Dante: Pokol, 19. ének, 23-32, "És minden lyukból lábukat kinyújtják/ a bűnösök s vastagáig a lábszárt;/ a többi részüket a lyukba fúrták./ És a talpáról mindenkinek láng szállt/ s úgy rezgett lábuk minden íze végig,/ mintha letörve látsz rezegni nádszált./ Mint olajjal kent tárgy, ha lángok érik,/ a tűz csupán a külső héján táncol..."

11/14: "...jég alatt volt minden lélek." - Dante: Pokol, 34. ének, A Föld középpontja, 10-12: "Oly helyen jártam - versbe venni félek -,/ hol átlátszón, mint szálka az üvegben,/ egészen jég alatt volt minden lélek..."

11/16: " Bús talajú, meddő tájék." - Ovidius: Átváltozások, Erysichthon, Az éhség: "Áll egy hely szélső peremén a jeges Scythiának,/ bús talajú, meddő tájék, nincs fája, gyümölcse;/ lomha Fagy és Remegés lakik ott, meg a bús Haloványság,/ s böjttartó Éhség:..." "...s látja az Éhséget, kihez indult: sziklakövek közt,/ gyér füveket harapott foggal, karmolt ki karommal./ Tüskehajú, beesettszemű volt, arcán haloványság,/ ajkai szűkültek, gégéjét rozsda reszelte,/ bőre kemény, de alatta akár beleit kivehetnéd;/ vánnyadt véknyán át csúf csontjai messze kiálltak,/ has helyiben hasnak helye horpad, függeni vélnéd/ melleit és a gerinc bordáira búva tapadni./ Nyújtja soványság ízületeit, domb duzzad a térdén,/ és iszonyú púppá meredett mindkét bokacsontja."

11/19: "...a szeszélyes homok árapályában." - Derek Walcott ("Szomália: 765 000, csontvázuk kiköt majd az árapályos homokban." in: A szerencsés utazó, ford.: Várady Szabolcs)

13/24: "...parányi fekete pont." - Gyakorlatilag itt folytatódik a (földi) kreatúra első mondatban ("Szinte egyidejűleg pillantották meg egymást.") megkezdett története. (Lásd a passzus végéhez írt, 14/25 jegyzetet.)

13/25: "...és fuldokolva szürcsölte..." - A fulladás/fuldoklás mint alapmotívum. Itt: pocsolya, földevés, pondróevés, húsevés (gyerek) stb. Celan, Hölderlin (a levél megevése, pokróc, maszk stb.).

14/23: "legyen féreg..." - "De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a népem útálata. (Zsolt 22,7) Ezek a szavak jutnak eszünkbe, amikor Jézust szemléljük, aki másodszor esik el a kereszt alatt." (II. János Pál pápa: Keresztúti elmélkedések). A kreatúra útja: stációk. Háromszor esik le.

14/25: "...amit visszaszerzett magának." - A rilkei "saját halál" visszavétele, amikor már saját életre semmi esély. A muzelmann állapot végső foka: a saját élet és a saját halál koncepciójának képtelensége. A kreatúra utolsó perceinek túlélését lehetővé tevő nietzschei "miért"-je (wer ein warum zu leben hat, erträgt fast jedes wie - aki tudja az élete miértjét, majdnem minden hogyant elvisel): a gyerek kihozatala a kunyhóból. /Az összenézés kulcsmotívumáról: A kreatúra összenézés előtti állapota a muselmann-állapot utolsó fázisa. Összenézés (a madár képében megjelenő) "saját halálával". Ez teszi újra és végérvényesen emberré. Az összenézés pillanatában visszavette nem az életét, az életet, hanem a halált, a saját halálát. Addig mindkettőtől meg volt fosztva. Korábban nagyüzemi túlélőtáborokban tartották, most a körülkerítetlen, nagyüzemi halálgyárak egyikének, végső formáját még el nem ért terméke. Miként az egyikben lehetetlen volt élni, a másikban teljesen ellehetlenedett a halál. Múmiák pusztán, szédelgő, vánszorgó, csúszómászó, vonszolodó burkai annak, amit egykor talán életnek lehetett nevezni, a halál esélyével. Egy bizonyos, de visszamenőleg meghatározhatatlan határ átlépésével megfosztották őket mind az élettől, mind pedig a haláltól. Ettől kezdve kizárólag egyetlen esélyük maradt, hogy legalább a halálukat visszaszerezhessék, mintegy a visszájáról megelőzve az életet... / a vízfelszívás motivumáról: Magába szívta, felszívta a képet, a még szinte láthatatlanul közeledő pontot, a szabadulást. A kreatúra "warum"-ja a gyerek "mennybevitele". Ez emelte ki arcát a gödörből. Ez indította el a romok felé, hogy "kihozza a gyereket". A "cselekmény" tehát a két kreatúra összenézése, a "biztos halál" fölismerése (mert a keselyűk nem tévednek); a "gödörbe zuhanás", lezuhanás, amely egyrészt önfeladás (menekülési kísérlet, a kép "fölszívása"), másrészt "szomjúság" konkrét és átvitt értelemben (mennybeszállás). A fölszívás tehát előbb menekülés, aztán bensővé tétel. Ott kering vérében, húsában a "kép", a madár képe...

15/1: "...mozdulatlanul ült egy törmelékhalmon." - A Kreatúra első részének írása közben, nyilván folymatasan ott dolgozott az agyamban, tudatosan vagy tudattalanul, Kevin Carter fotója is (Pulitzer díj, 1994).

16/1: "...kúszott előre a homokban." - Mindhárom rész alaphelyzete: a földre szorított, kúszó ember.

16/22: "...maguk a hangok fúltak meg." - Hölderlin, 1. passzus: "...hogy ne fúljon meg a lélegzet..."

16/24: "...őt sem lehet megszólítani." - Hölderlin, 6. passzus: "...És ha nem tudja megszólítani..."

19/5: "...fedél alatt térhet nyugovóra." - Intrauterin állapotban a "méhfal" feltételezett nyomása.

19/7: "...megnyílt a teste." - A test megürülése mint kenózis. Helyet csinál a gyerek befogadásának. /A kenózis motívumához: A lény teljes kiüresítése. A tudati tartalmak maradéktalan "kifújása", hogy kész legyen a mindenség (a gyerek) befogadására. Csak a határtalan ürességben fér el a mindenség. Ha az edénynek fala van, annyi fér el benne, amennyi az űrmértéke. Ha nincs fala, minden elfér benne...

19/22: "...hosszan kanyarodó útra..." - A faluba visszatérés motívuma kapcsán: a topográfia fontossága. A madár indulása: horizontális kőrözés. Vertikális ereszkedés a pokol bugyrain keresztül. Leszállás a 9. kör alá. A kreatúra útja a házba: a madár tekintetének (horizontális) meghosszabbítása. Majd a helyszín "megfordítása" a központi tengelyén keresztül. A kreatúra visszatérése a faluba a madárral szemközti horizontális pályán mint horizontális pokolra szállás: a dús, viruló (hallucinált) táj elsivatagosodása - míg össze nem ér a két oldal. Fokozódó lepusztulásban tér vissza az "indulás" helyszínére, majd innét folytatja útját a nyílás felé, a gyerekhez...

22/25: "...még látták a csordákat." - The buffaloes are gone./ And those who saw the buffaloes are gone./ Those who saw the buffaloes by thousends and/ how they pawed the prairie sod into dust/ with their hoofs, their great heads down/ pawing on in a great pageant of dusk,/ And those who saw the buffaloes are gone./ And the buffaloes are gone. (Carl Sandburg: Buffalo Dusk)

23/15: "Itt érte utol a gyerek." - Vagyis a halott az élőt.

23/15: "A kecskék füléből..." - Pavese

27/19: "...keskeny, fekete keretben." - James Nachtwey fotója.

30/10: "...mint egy mérleg két serpenyője." - János jelenései, 6.5. "És amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd. Látám azért, és imé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében." A fekete lovas az éhség.

32/1: "...bevarrt hasüregekből." - Singer: Rabszolga

32/16: "...héjába metszette rímeit..." - Hölderlin rész; a kéregbe, héjba, háncsba, bőrbe (Kafka, KZ) metszett írás

32/23: "...senki sem látta belépni." - Serge Pey

38/8: "...hegyi madárról mesélt neki." - Egy Pueblo indián legenda nyomán. /A keselyű és a mesemadár motívumában található párhuzamok./ És: Spitzbergen 2008. február 26. nyitották meg a globális vetőmag "arvhívumot".

38/23: "...mind a négy égtáj felé..." - Mindkét madár az égtájak fölött, az "ötödik" pólusról tekint alá.

39/16: "...a gyerek befogadására." - kenózis

39/20: "...átlósan kettéshasadt." - A koponyamegnyitás rítusa (egyiptomi "Mundöffnungsritual"; Tibet, égi temetés - az égi temetés motívumához: Celan "Todesfuge" ("wir schaufeln ein Grab in den Lüften..."), a vízben "árkot ásó" (leveleket temető) gyerek motívuma a Celan részben stb.

41/6: "...hanyatt dőlt..." - "A párkányra hajló szálas tengerész bólogató alakja ezúttal háttal fordult nekünk; két karja élettelen csüngött a korlátról, tenyere kifelé fordult... A hátán, melyről jókora darabon leszakadt az ing, egy hatalmas sirály gubbasztott, csőrét, karmait a húsba mélyesztve és fehér tollazatát vérrel befröcskölve, móhon lakmározott a szörnyű tetemből. Ahogy lassan, egyre jobban elfordult a hajó, és mi mind közelebb kerültünk a látványhoz, a hatalamas madár látható erőlködéssel fölkapta bevérezett fejét és miután egy pillanatig mintegy meghökkenve ránk meresztette szemét, lomhán szárnyra kelt a tetemről... A test, ahogy megszabadult a sirály súlyától, kissé oldalt fordult és hanyatt lendült, s ezáltal az arca is szemünk elé került. Soha ennél iszonytatóbb és dermesztőbb látványt! Szeme kivájva, ajkáról a hús lefoszlott, fogsora lecsupaszítva. Ez volt hát az a mosoly, mely oly boldog reménységet keltett bennünk..." (Poe: Arthur Gordon Pym, 13. fejezet)

41/8: "...égbolt felé fordulva." - Először fordul az arc az ég felé.

41/15: "...így jutottak ki a csillagokhoz..." - Dante Poklának zárosora: "...és így jutottak ki a csillagokhoz." (A Purgatórium és Paradicsom utolsó soraiban is visszatér.)

41/16: "...tündöklő mirtuszai közé." - Vagyis az "égi faluba", a település (lásd a 3. passzust) égi ősébe (a Házba).

41/20: "...pásztázó fenevadakat." - Dante, Első ének, 16-36, a párduc (kéjvágy), az oroszlán (gőg) és a nőstényfarkas (kapzsiság)

// szövetek / éhség

#

(magány)

43/1: Paul Celan eredeti neve Paul Antschel.

45/20: "...a háztól" - 6, Avenue Emile Zola. Itt volt Celan utolsó lakhelye, innen indult, innen "indultunk".

46/3: "...egyetemi városból érkeztem." - Utalás Celan utolsó németországi útjára. 1970. március 21-én Tübingenben olvasott föl a Hölderlin konferencián. (A Lichtzwangból.) Vett egy képeslapot a Hölderlin toronyról és elküldte Ilana Shmuelinek Jeruzsálembe. Csak egy szó állt rajta: "stehend". Ezért írtam az "állva" szót ("Vettem egy szendvicset, és elhelyezkedtem az ajtó közelében, állva...") eredetileg németül a kéziratban.

46/4: "...megnéztem egy filmet..." - "21 gramm" (Inárritu filmje)

48/18: "...platánokkal szemben." - A helyszínek összetolása. Rathenauplatz, 6, Av. de Zola, és később: a néhány házzal feljebb lévő hotelszoba (ahol megszálltunk "38 éve" és/vagyis 2008-ban...).

50/17: "...enteriörben élt..." - Valéry: Monsieur Teste / Törlesztés (Bedekker) Roonstr. A lakás leírásának folytatása Ilana Shmueli alapján ("Sag, dass Jerusalem ist").

51/10: "...apokaliptikus csillaga, a melankólia." - Az elhagyott lakásban, az asztalon, egy felcsapott Hölderlin életrajz volt. Celan aláhúzta az idézett mondat első felét.

51/24: "...belegyalogolt a vízbe." - Csernovic, Celan szülővárosa a Prut folyó partján fekszik. A Prut egyébként a Duna mellékfolyója, és forrásvidéke azonos a Tiszáéval.

52/18: "...hogy kimossa belőle a homályt." - Utalás az első részre (Félelem, 8. passzus).

52/24: "...mint a madaraké." - Akárcsak az első részben megjelenő vénember arca (9. passzus: "And the buffaloes are gone...").

53/2: "...gödröt ásni a vízbe." - "Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends/ wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts/ wir trinken und trinken/ wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng..." (Todesfuge) - schwarze Milch = fekete tej...

53/10: "...hasas cipót." - Ez a mótívum már harminc éve is megjelent a "Kelet-Európai jelentés" első részében. Egy Tisza menti szokásról van szó. ("Kenyeret szoktak dobni a vízre, ahol a kenyér megáll, ott köll keresni a Tiszába fúltakat.")

53/21: "...egy zuhatag és löszfal között." - Első rész, a gnúk vonulása. Analógia: a víz tetején úszó dögök (zsákok), kenyerek, kövek.

54/19: "...mint a parti kövek." - a kő motívum szerepe a fejezet első és utolsó passzusában.

54/22: "...körülrajzott tornyok." - Hölderlin torony. A "schwimmende Hölderlintürme" ("Zur Blindheit über-/redete Augen./ ...ihre Erinnerung an/ schwimmende Hölderlintürme, möwen-/umschwirrt." in: Celan: Tübingen, Jaenner - sirály: az első rész madár motívuma; Poe etc.) képe mind a három részben megjelenik. Ugyanebből a forrásból: "Besuche ertrunkener Schreiner bei/ diesem tauchenden Wort..." - tauchende Worte - merülő, megfúlt szavak, kövek.

55/2: "...dübörgő léptekre ébredt." - Ha úgy tetszik: a Hölderlin rész "előérzete".

55/9: "...lépcsőházi fény." - Az ajtó alatti résen beszűrődő fény mint fenyegetés. Ez a motívum már a Bedekkerben is megjelenik ("ich werde abgeholt"). A Celan és a Hölderlin részben többször is előjön.

56/2: "...és elindult a rakpartra." - A rongy, a ruha-, az ágyneműrongy szerepe mind a három részben.

56/18: "...fehér alakot." - Gregg Whelan & Gary Winters performensze Essenben, 2003. november 9-én.

57/16: "...hitte a figyelmeztető szavakat." - "Azt a misztikus eszményt, hogy létezik saját út, melynek révén minden egyén felfogja a Tórát, már a sefedi Mose Kordovero is kihangsúlyozta. Azt mondja, hogy e 600 000 szent lélek mindegyikének a Tórában megvan a saját felségterülete, amely csakis őhozzá tartozik, és 'senki másnak mint annak, akinek a lelke innen származik, nem lesz megengedve ennek a különleges és individuális, csakis az ő számára kizárólagos módon történő megértés'. A safedi kabbalisták a Zoharhoz való kötöttségük révén, még egy gondolattal rukkoltak elő, mely szerint a Tóra, ami látható állapotban csak 340 000 betűt foglal magába, valami titokzatos módon 600 000 betűt tartalmaz. Így aztán ebben a misztikus Tórában Izrael minden lakosának jutott egy-egy betű, amelyhez az illető lelke erősen kötődött..." (Gershom Scholem: A kabbala szmbolikája) "Ő is (Mose Kordovero) abból indul ki, hogy a Tóra legbelső lényegében isteni betűkből áll, melyek nem mások, mint az isteni fény konfigurációi." (uo.) E két idézet értelmében csak még mélyebbé válik "Celan" végzetesen tragikus felismerése: "Mindvégig ott guggolt a víz fölött, részvétlen, üres arccal, bámulta a szétfeslő írást, elfoszló betűket, és talán nem kívánkozott volna utánuk, ha az ezernyi, százezernyi jelben csak egyszer, egyetlenegyszer megcsillant volna az ígért fény, lélek, ha csak egyetlenegyszer úgy érezte volna, hogy a merülő szavak bármit is megtarthatnak belőle."

58/14: "...vízbe rajzolták volna." - A szöveg, írás leáztatás motívuma többször is megjelent már a "Hálózatban" és a "Bedekker"-ben is. A Hölderlin részben ugyancsak előjön (láznyiroktól fölázó tinta).

59/14: "...megjelent rajta a legényke." - Andrej Rubljov Harang című fejezete.

62/7: "...homokot olvasztottak..." - Az érc-helyett-homok szimbolikáját akár a "Mindvégig ott guggolt a víz fölött, részvétlen, üres arccal, bámulta a szétfeslő írást, elfoszló betűket, és talán nem kívánkozott volna utánuk, ha az ezernyi, százezernyi jelben csak egyszer, egyetlenegyszer megcsillant volna az ígért fény, lélek, ha csak egyetlenegyszer úgy érezte volna, hogy a merülő szavak bármit is megtarthatnak belőle" állítás egy variációjának is tekinthetjük.

62/9: "...megüvegesedett sivatagban..." - (Ha jól tudom, a homok izzításából üveg lesz.) Utolsó passzus: ő pedig, mint egy tágas, fényes folyosón továbbment, mozdulatlan, nyitott szemel, száraz torokkal, bele a zöld, folyékony üvegbe // homok - sivatag - üveg - jég (pokol alja) // harangöntő / művész

62/10: "...megjelent a falu bolondja." - Tarkovszkij: Andrej Rubljov. Több kép (beállítás) is gyakorlatilag az adott filmjelenet pontos leírása (pl. a kezdő jelenet; a partoldalon gatyaféken lecsúszó legényke; Andrej R. megjelenése a gödör tetején).

62/18: "...arccal lefelé, megfúlva." - Celant ugyanebben a helyzetben találta meg a horgász.

64/11: "...szerves anyagba rajzolódtak volna." - KZ tetoválás

64/23: "...gomolygott elő." - pointilista táj - Seurat: Courbevoie-i híd

65/17: "...szűk nyílás előtti rácsozatnak." - A rács a partoldalba vágott kaptatót (gnúk vonulása; a borjú beszorulása) "zárja le". A partoldal motívum egyébként más összefüggésben is megjelenik (pl. amikor a legényke megtalálja a "zengő" agyagot, stb.).

66/3: "...sebesült tüntetőket." - Utalás az 1961-es párizsi utcai mészárlásra, amikor a sebesült és halott arab tüntetőket a Pont de Neuillyről hajigálták be a rendőrök a Szajnába. Celan hulláját Courbevoie környékén találták meg, itt van a Pont de Neuilly is.

67/13: "...feszes bőrmaszk." - Hölderlin (maszk)

67/17: "...két kapun keresztül jutott be." - "Bunám rabbi mondotta: ...az ember mindig két ajtón halad át: amikor ebből a világból távozik, és amikor az eljövendő világba belép, majd onnan is ki és megint be." (Buber II/285); Parmenidesz (?); "Die beiden Türen der Welt/ stehen offen... (in: Celan, Grabschrift für Francois - F. a fia volt) - a duplaajtó motívum az első részben.

69/18: "...paralízisesen elfordult kar látszódott." - Az első utalás a fotográfiára a 2. passzusban volt. ("Itt olvasgatott esténként, és ez előtt állt a kerek, magas kisasztal, amelyen egy fotográfia mellett egy vaskos biográfia hevert.") A motívum a 6. passzusban folytatódott (kivonulás a folyópartra), amikor mintegy jelképesen magára veszi (majd leveszi) az összes folyóba lőtt ruháját, rongyait. A fotográfia egyébként a lijepajai (Lettország) tömegkivégzések idején készült. Kivégzésükre váró, elképesztő ruha- és rongyhalmok között várakozó, félig meztelen nőket ábrázol.

70/1: "Soha nem látta közeledni." - A Rathenauplatzi bolond lány (Dibbuk)

70/3: "...a tér felületét..." - Lucio Fontana megvágott vásznai.

71/8: "...egy idegen kis könyvecskével a hóna alatt." - Utalás Jabes egyik könyvére, illetve annak cimére, és ezáltal természetesen az "Und mit dem Buch aus Tarussa" című Celan versre. Erről később bővebben.

76/5: "Von diesem Baum..." - A Celan-részben több helyen is megjelenik az "Und mit dem Buch aus Tarussa" (számomra) alapmotívuma: "Von der Brücken-/quader, von der/ er ins Leben hinüber-/prallte, flügge/ von Wunden, - vom/ Pont Mirabeau./ Wo die Oka nicht mitfliesst..." (A hídról, a kőről, ahonnét a létbe átcsapódott, szárnyaló seb, a Mirabeau hídról...) Az idézet felvezető sora: "Von diesem Baum, diesem Wald." (Ettől a fától, ettől az erdőtől.) Túlzó filologizálás helyett csupán a tények: Celan (valószínűleg) a Mirabeau hídnál ölte vízbe magát; Tarussában (Tarusza), az Oka folyó mellett volt Cvetajeva (a vers mottója Cvetajevától származik) családjának a nyaralója; Cvetajeva Tarkovszkij apjába volt szerelmes; egy ideig A. Tarkovszkij is Tarussában lakott (Svjatoszlav Richter házában), stb.

76/16: "...csak kissé szűk emberi szobában." - Kafka: Az átváltozás

77/2: "...akár egy krokodil kúszott a férfi." - Mind a három részben megjelenő motívum.

80/5: "A betű alatt helyezkedtek el." - "GAS" (gáz) feliratú táblácskák nyomán a halálba...

82/17: "...madár kapaszkodott volna a hátába..." - Utalás a keselyűre

82/21: "...tornyok lebegtek a vízen." - Hölderlin torony

82/23: "...a nádas suhogását." - A peszah utolsó napja - átkelés a Nádas-tengeren (Jam Szuf)

// szövetek / magány

#

(félelem)

85/1: "1806. szeptember 11-én..." - Hölderlint ezen a napon szállították el, az akarata ellenére, a tübingeni klinikára. Gyakorlatilag innét indult el a Kreatúra ideája, 2001. szeptember 11-én, a WTC ellen elkövetett merénylet napján, de még a terrortámadás előtt, amikor meghallgattam a rádióban a "Zeitzeichen" műsorának aznapi megemlékezését "Der Dichter Friedrich Hölderlin wird in das Tübinger Klinikum abtransportiert" címmel. A Kreatúra témája ezen a napon merült fel bennem ("Szeptember 11-e azóta az én Hölderlin napom..."). Néhány órával később leomlottak a tornyok, és számomra nyilvánvalóvá vált, hogy vagy várnom kell a témával, vagy máshogyan kell feldolgoznom. Az utóbbi döntés eredményezte a téma kibővítését, kiterjesztését. Találkozás James Nachtwey és Kevin Carter fotóival, a Hölderlin és Celan vonal ismétlődő összeérése és kereszteződése, a háromszoros muselmann helyzet körvonalazódása stb. - ezek vezettek a motívumok össze-, egybenyalábolásához, a három alapmotívum egy témába (kreatúra-lét) fogásához.

86/8: "...ott terpeszkedett a vár." - Hohenaspergi erődítmény Württemberg tartományának Kufsteinje.

86/13: "...egyre mélyebbre a föld gyomrában." - Kazinczy: Fogságom naplója

87/1: "...mintha nyirkos homokot..." - homok - sivatag, homokérc, fulladás stb.

87/24: "...emberhús állatot." - Francis Bacon festményei. (Elsősorban a "Három tanulmány..." triptichonjának 3. darabja és a Két figura.)

88/6: "...hogy ne fúljon meg a lélegzet." - a szó "nur Mittel, den Atem vor dem Ersticken retten." (Nelly Sachs)

88/23: "...mint egy homokban kúszó krokodil..." - Az első rész kreatúrája.

90/7: "...ugyanott felcsapva." - Utalás a Celan asztalán ott maradt, felcsapott Hölderlin biográfiára.

90/8: "...levél volt becsúsztatva." - A 2. részben a Hölderlin életrajz fedele alatt a fotográfia volt, itt, a felcsapott Hyperion alatt Suzette (Diotima) utolsó levele.

90/10: "...szívének keserű kútjába." - A Celan asztalán nyitva maradt Hölderlin életrajz aláhúzott mondata.

91/2: "...lenyelte az egész levelet." - Suzette (Diotima) levelének megevése és a gyerek megevése közötti párhuzam.

91/2: "...és azóta növeszti a körmeit." - "Hölderlin schrie, dass Harschierer (die Häscher) ihn wegholten und wehrte sich mit seinem ungeheuer langen Fingernägeln so heftig, dass der Mann ganz mit Blut bedeckt war." / "H. ordított, azt hitte, hogy a poroszlók hurcolják el, és olyan hevesen védekezett óriási hosszúra nőtt körmeivel, hogy a férfi arca - (egy Hamelmann nevezetű kádár kísérte be a klínikára) - tiszta vér lett." (Caroline von Hessen-Homburg, a lányának írt levelében.) Lásd még az utolsó előtti passzust, amikor H. nekiront a katonáknak. A H. motívum hangsúlyosan megjelenik a Törlesztésben (M. Klein) is.

91/3: "...fagyban, halálban tért vissza." - Utalás H. útjára Bordeauxba és vissza Németországba (1801). Valójában az odaút volt télen. Gyalog ment, többek között átkelt a "rettenetes Vendeen" is. (Az úgynevezett vendee-i felkelés - 1793-96 - színhelyén. A vídék még a 19. század elején is magán viselte az apokaliptikus pusztítás nyomait. Erre vonatkozik a "pokol respublikája" mondat.) "O wie die Sonne nieder sengte/ und mich das pralle Licht verzehrte/ als ich entflohen von Bourdeaux/ die schreckliche Vendée durchkreutzte/ wo es von Leichen aus der Erde schrie/ und ich bei jedem Schritt auf Schädel/ und Gebeine stiess im Acker." (in: Peter Weiss, Hölderlin - Ó, miként tűzött a nap/ a gyilkos fény felemésztett/ amikor elszöktem Bourdeaux-ból/ és a rettenetes Vendée-n átkeltem/ ahol holttestek sikoltoztak a földből/ és minden léptemmel koponyákba és csontokba botlottam.)

91/12: "...háborgó tengerré vált." - Első rész, a gnúk vonulása. (A gnúk halálos vándorlása több helyen is a menekültáradatok jelképévé válik.)

92/22: "...rettenetes angyal támadt." - Iliász, Huszonegyedik ének, Harc a folyóknál: "... s más felük ekkor/ mind az ezüstörvényű mély folyamárba zuhant be/ nagy zajjal s tovasodródott; zúgott a magas víz,/ és körben harsogtak a partok is: ők kiabálva/ úsztak imitt meg amott, hányódva a forgatagokban./ Mint amikor tűzláng pattan, surrannak a sáskák,/ és a folyót keresik, de a hirtelenül kitörő tűz/ nem fárad soha el, s riadozva zuhannak a vízbe:/ így Akhileusz keze által a forgatagos folyam árja/ megtelt zúgással, meg férfival és paripával./ Ő meg, az isteni hős, kelevézét parti bokornál/ megtámasztva, a vízbe szökellt, csak a kardot emelte,/ mint valamely daimón, s tervelte eszében a rosszat:/ erre meg arra ütött: csúf hörgés kélt a nyomában/ gyilkos kardjának, s vértől pirosult a folyóvíz." - Az idegrohamokban szenvedő H-t mindig meg lehetett nyugtatni azzal, ha az Iliászból olvastak föl neki. Az antik hős itt nem más, mint "öldöklő angyal", közönséges mészáros. Ahogy Celánnál a teremtett/teremtő szó bukása (Tóra) zajlik le, ugyanígy Hölderlinnél az aranykorként megjelenő görögség bukása. Lásd még a 6. passzust, az oszlopcsarnokban.

93/4: "...felpuffadt zsákok..." - Úszó állati tetemek - zsákok (1. rész), kenyerek, kövek (2. rész).

93/6: "...fényekkel körülrajzott tornyok..." - Tübingen, Hölderlin torony.

93/10: "...elvitték a szolgálók." - Mire felért Bordeaux-ból, Susette valószínűleg már meghalt (kanyaróban).

94/4: "...tedd a szavunkat." - "Erre az istennő így szólt, a bagolyszemű Pallasz: 'Jöttem, hogy szűnjék haragod, ha ügyelsz a szavamra;/ istennő küldött le az égből, hókaru Héré,/ ő, aki lelkéből szeret és félt téged is, őt is./ Szűntesd hát a viszályt, kardod ki ne rántsd a kezeddel:/ szóval azonban csak szídd őt kedvedre tovább is./ Íme kimondom a szót, és ez megy teljesedésbe:/ dölyfe miatt háromszor ilyen nagy fényes ajándék/ lesz a te részed még: szelidülj hát, tedd a szavunkat." (Iliász, Első ének)

94/7: "...lomhán és esetlenül." - Büchner Lenzének színhelye.

94/8: "...sétálni azonban csak szabad ember tud." - Thoreau (M. Klein)

95/4: "Óh, ha egyszer újra alhatnék." - Büchner: Lenz

97/25: "...figyelni kezdte a nyitott emeleti ablakot." - A Gontard család (Suzette) háza Frankfurtban a Grosser Hirschgrabenen (Nagy Szarvasárok...)

98/2: "...eltévesztette a napot." - Du kömmst also den ersten Donnerstag im Monat, wenn es schön Wetter ist... Du kannst dann auch morgends von Homburg weggehen, und wenn es in der stadt zehn Uhr schlägt, erscheinst Du an der niedrigen Hecke, nahe bei den Pappeln, ich werde dann oben an meinem Fenster mich einfinden, und wir können uns sehen. Zum Zeichen halte Deinen Stock auf die Schulter, ich werde ein weisses Tuch nehmen. Schliesse ich dann in einigen Minuten das Fenster, ist es ein Zeichen, dass ich herunter komme, tue ich es aber nicht, darf ich es nicht wagen. Du gehest, wenn ich komme, an den Anfang der Einfahrt nicht weit von der kleinen Laube, denn hinter dem Garten kann man wegen dem Graben sich nicht erreichen und eher bemerkt werden, so deckt mich die Laube, und Du kannst wohl sehen, ob von beiden Seiten niemand kömmt, um dass wir so viel Zeit gewinnen, unsere Briefe durch die Hecke zu tauschen... (Suzette H-nak, 1799. aprilil 4.) / "... gehe unverstohlen der hintern Türe, welche immer offen ist, herein, laufe leicht und schnell die Treppe heraus wie sonst, die Türe zu meinem Zimmer an der Treppe wird Dir schon geöffnet sein, die Kinder lernen zu der Zeit im hintern blauen Zimmer und können Dich nicht sehen, wenn Du an der Mauer her gehest. (Suzette H-nak, 1798. október, péntek reggel, 1/2 10-kor) / Jöjj tehát a hónap első csütörtökén, ha az idő szép... Homburgból akár kora reggel is indulhatsz, és ha a városban tizet üt az óra, légy az alacsony sövénynél, a nyárfa közelében, én pedig fönt leszek az ablakomnál, és úgy láthatjuk egymást. Jelként tarsd a válladon a vándorbotodat, én egy fehér kendőt veszek majd. Ha néhány perc múltán becsukom az ablakot, jelzem vele, hogy lemegyek, ha viszont nem teszem, nem szabad megkockáztatnom. Ha lemegyek, menj a behajtó elejére, nem messze a kis lugastól, mert a kert mögött, az árok miatt nem érhetjük el egymást és könnyebben észre is vehetnek, így viszont takar a lugas, Te pedig jól láthatod, hogy egyik oldalon sem jár senki, hogy legyen elég időnk leveleinket a sövény között kicserélnünk... / ...menj be egyenesen a hátsó ajtón, az mindig nyitva áll, fuss fel nesztelen és gyorsan a lépcsőn, mint máskor, szobám lépcső felöli ajtaja nyitva lesz, a gyerekek tanulnak ilyenkor a hátsó, kék szobában és nem láthatnak meg, ha a fal mentén mész.

98/10: "Vállán az ő cseresznyefa botját tartotta..." - Az (írásos) bot motívuma több helyen is megjelenik, erről már írtam. Az "eredeti" bot Dornenstock ("Meinen Dornenstock hab ich vermutlich in Nürtingen. Sollte es sich finden, so bitt ich gehorsamst mir ihn zu schicken, weil er mir ein unentbehrliches Meuble ist." (Anyjának írott egyik levelében.) Suzette-Diotima is megemlíti az egyik levelében H. vándorbotját, amit a házban hagyott, házitanítóskodása befejeztével. A zongora furnérozása miatt választottam alapanyagnak a cseresznyefát. Lásd még a szilvaszüret motívumot.

98/15: "...a bot héján táncoltak." - Kétszeres utalás az első részre. Előbb az írásos bot, majd pedig a dantei kép (bot héján táncoló lángok) visszaköszönése.

99/4: "...eldolgozatlan kvadrátok..." - Mirabeau-híd

100/8: "...a láz atfolyt a papírlapokra..." - Celan - szövegleáztatás.

100/12: "...éles kiáltások szakadtak föl belőle..." - A beszéd (az írás) domesztikált (elfojtott, elnémított) üvöltés. Ír, hogy ne üvöltsön.

101/12: "Hatalmas, üres kőcsarnok." - Paestum, Poszeidon temploma.

103/1: "...az erődítmény tetejéről az istenek." - "Mondd, ó, hol van Athén? porrá lett végleg e kedvelt/ városod, a szeretett, szomorú isten! csupa mester/ szent urnája fölött amaz áldott parton? akad még/ róla, ha más nem, jel, hogy az útja ha arra vezérli,/ rá a hajós emlékezzék s a nevét fölidézze?/ Oszlopok ott nem nyúltak-e föl, s a vár tetejéről/ nem fénylettek az istenszobrok messze világlón?..." Szigettenger, ford: Rónay György

103/1: "A költő, a filozófus, a szobrász és a fejedelem." - A minták: Homerosz (a költő - i.e. 460 körül, München, Glyptothek), Platon (a filozófus - i.e. 4. század, München, Glyptothek), kitioni Zenon (a szobrász - i.e. 3. század, Nápoly, Museo Nazionale), Epikurosz (a fejedelem - Róma, Museo Capitolino)

104/20: "...a helyzetére vonatkoztatva." - "Azt mondjuk, hogy 'éhség', 'fáradtság', 'félelem', 'fájdalom', vagy azt mondjuk, 'tél', de ezek mást jelentenek. Ezek szabad szavak, szabad emberek találták ki őket örömökkel és fájdalmakkal teli szabad életük történéseire." (Primo Levi: Ember ez? 158) - természetesen mind a három fejezetre érvényes.

105/20: "Nem érte el tekintetük tekintetét?" -Utalás H. mellőzöttségére. A korabeli emlékezések, levelek némelykor - és többnyire akaratlanul - megdöbbentő tanúságot tesznek H. mellőzöttségéről. Sem a költőt, sem a "lázadót", sem az embert nem vették komolyan. (Ahogy pl. Sinclaire-ék a feje fölött tárgyaltak, vagy ahogy Schiller, a maga módján mégis csak a jóakarója, lekezelte a költészetét. Göthéről nem is beszélve. Stb.)

106/3: "...újra előlről az egészet." - A tübingeni toronyszoba lelépett méretei.

106/4: "...várni a szilvaszüretre." - "A fuvoláért járó pénzt megkaptam. Tegnap először jártam kint kedves fiával, azóta, hogy apám szilvát szüretelt, nem jött ki a házból. Akkor ő is kint volt és nagyokat nevetett, mikor a fát ráztuk és a szilvák a fejére potyogtak. Szőlőt kap mindennap enni." (A tübingeni asztalosmester, "gyámja" levele Hölderlin édesanyjának. 1811. okt. 14. A Gólemben is idézem.)

106/21: "...csattognak a lobogók." - Hölderlin "jós-versének" (Az élet felén) motívumai.

107/17: "...rossz billentyűket." - Hölderlin professzionális zenei tanulmányokat folytatott fiatalkorában, több hangszeren is játszott. Zongoráján föltépte a hamis húrokat, billentyűket, mert nem tudta elviselni a hamis hangokat.

111/18: "...pirosan sugaras csúcs." - Schiller, lásd később (114/15).

111/19: "...merő hullámzás volt minden." - Munch: A sikoly. Az üvöltés (mint az egyik legelementárisabb és legősibb emberi szükséglet) és az üvöltés elnémításának (maszk) motívuma. Enyhe visszautalás Baconra is, a Triptichon első tábláján megjelenő, üvöltő húskreatúrára.

112/3: "...ömlött át a torkába." - A kreatúra ősüvöltése, amit nem lehet túlüvölteni.

112/14: "...fátyolszerű stólával..." - az elrabolt "holttest"

112/17: "...cipőbőrből készült maszkot." - "Autenriethsche Maske" (Autenrieth-féle maszk). A 19. századi pszichiátriában használt, üvöltésgátló maszk. A rendőrség egyébként ma is használ hasonló eszközöket (pl. kitoloncolásnál). Maszk (fejre szorított pokróc) - fulladás párhuzam.

114/15: "...a pirosan sugaras csúcsot..." - A tájleírás Schiller: A séta című vers kezdő sorainak prózai "átirata".

115/12: "...fátyolos kékségben..." - Az egybehangzó korabeli források szerint Hölderlinnek barna szeme volt. Johann Georg Fischer viszont, August Neubertnek írott levelében (1843. január 30.) kék szeműnek írja le az "őrült" költőt. ( Lásd még "a plejádok kékesen tündöklő mirtusza": a falu, a Ház, az otthon, a hazatérés motívumát. De lehet, hogy kimaradt.)

// két kimaradt passzus // szövetek / félelem //

#