\\\\

|| az elnök - txt - film || nyugat-tranzit || für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || short || más || prae || -ból/ből || fb # @ => de/en

__\\

Farkas Péter: Nyugat-Tranzit

részlet

A teraszon ült, már nem esett. Először észre sem vette, hogy valaki odalépett az asztalához. Csak amikor megszólalt, akkor fordult felé. Azt kérdezte, hogy leülhet-e az asztalhoz. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy ismeri-e a másikat, mert a hangja, az alakja mintha ismerős lett volna. Alig láthatóan intett a fejével, amit a másik beleegyezésnek értett, és leült mellé. Röviden hallgatott, aztán a legkevésbé sem tolakodón azt kérdezte, ismeri-e az egyik régi csodatevő Ba‘al Schem történetét, aki többek között ezen a környéken is tevékenykedett, miképpen még annyi helyen és időben a világban. Megrázta a fejét, bár először arra gondolt, inkább igennel válaszol, akkor talán gyorsabban megszabadul kéretlen asztaltársaságától. A pincér meghozta a rendelt filteres mentateát, és amikor megpillantotta a nőt, udvariasan, de félreérthetetlen határozottsággal fölszólította, hogy ne zaklassa a vendéget, azonnal álljon föl és hagyja el a helyiséget. „Hagyja csak", fordult a pincér felé, és maga elé húzta a kis porcelán edényben föltálalt forróvizet a hozzátartozó teafilterrel. A pincér kissé értetlenül rámeredt, aztán elment. A csodatevő Ba‘al Schem, folytatta a nő, mintha az előbbi közjáték meg se történt volna, ismert egy alkalmas helyet az erdőben, ahol tüzet gyújtott, elmondott néhány bűvös formulát, és máris érintkezni tudott az istennel. Tanítványa még ismerte a helyet, tüzet is gyújtott, de a bűvös formulát már nem ismerte. Ennek ellenére tudott érintkezni az istennel. Annak a tanítványa se tüzet nem gyújthatott, se a formulát nem mondhatta el, csak a helyet ismerte, és az is elegendőnek bizonyult. Aztán hosszú idő eltelt, füstté váltak a Ba‘al Schemek, mégis jött valaki, aki meg akarta próbálni, és azt mondta: Nem tudunk már tüzet csinálni, nem ismerjük a formulákat és az alkalmas helyet sem. De ismerjük a történetet. Annak elegendőnek kell lennie.
A nappal szemben ült, szürcsölgette a mentateát, és amikor oldalra pillantott, a másik már nem volt ott. Fizetett és elindult visszafelé. Nem a kerten keresztül ment, jobbról megkerülte a parkot, és így ért haza. Kinyitotta az ablakot, és tűnődve a távolba nézett. A közeli építkezés felől ázott deszkaszagot hozott a szél. Akkor döntött úgy, mégis kipakolja a hagyatékot, és írni kezdi Josef történetét. Vagy a sajátját. Becsukta az ablakot, és a fölötte lévő lakásból lemezről vagy valami más készülékből tompán egy ismerős, fekete nő hangját hallotta: „My heart is tellin' you, How much I wanted you, Gloomy Sunday...”

2024/2025

#