\\\\

|| für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb #
@ => de/en

__//


Farkas Péter: Törlesztés, Magvető, 2004, 264 oldal

"...Sziszüphosz tévedett. Le-föl a hegyoldalon, még rendjén lenne. A kő azonban túlzás. A nyugati ember tipikus túlzása. Föltétlenül hős akar lenni, folyton azt képzeli, többre hivatott, ugyanakkor betegesen hajlik a tragikumra. És mire megy mindezzel? A hősiesség csak hősködés, a többre hivatottság ön- és közveszélyes hybris, a hajlam ferde. 'Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt'. Aligha. Sziszüphosz nem ismeri a boldogságot. Egyszerűen ostoba. Rossz isteneket választott, rossz történeteket, rossz mitológiát. Fecsegett, hőbörgött a halállal, színlelt. Legsúlyosabb tévedése azonban az volt, hogy elhitte a büntetést. Azonosult vele, mert nem lépett ki belőle. Nem lépett egyszerűen a kő mellé, és soha vissza többé. Pedig micsoda nagyszerű sétákat tehetett volna lent a völgyben. Szabadon és könnyűn. Persze, hogy abszurd hős. Mert nem a maga sorsát teljesíti be, hanem a mintha-emberét. Aki pont olyan, mint ő, de egy tragikus és végzetes félreértésből adódóan azonosítja életét, sőt önmagát a kővel. És attól a pillanattól kezdve nem tud ember lenni. Ő viszont, mármint főhősünk, ember akart lenni végre..." (Részlet a "Törlesztés"-ből)

A "Törlesztés" eredeti címe "Bedekker", és a "Gólem" része. A szöveg kiterjedt külső, de elsősorban belső utalásrendszere éppen annyira "írja" a szöveget, mint az egymásután formálisan következő mondatok. A türelmes olvasó ezzel az utalásrendszerrel ismerkedhet a Bedekker (Törlesztés) egyes részeit (Bedekker, Séta, Visszatérés) követő jegyzetekben (baloldali frame, lent; a Gólem / Bedekker okostelefonon nem megjeleníthető), thesaurus táblázatokban (16.1, 16.2., 16.3. és 19.1, 19.2).

Ma már (2010) "megbántam" az alcímet ("Kivezetés a Gólemből"), mert abból kiindulva a szöveget vagy túlságosan a Gólemhez kötik, vagy azonosítják vele. A Törlesztés utolsó passzusait a Gólem-idő utolsó harmadában írtam, és akkor már egyre erősebb lehetett bennem a leválás és/vagy a "visszatérés" iránti vágy. Vagyis folytatni, "tovább csinálni" valamit, miként a Bedekker (Törlesztés) forrás passzusában (a leírás idejében nyilván még másra vonatkoztatva) irtam, helyesebben mondva idéztem (Gólem, 342).

A jegyzetek egyik mondata ugyan a "Törlesztés" záró részére (Joseph/Josef) utal, most viszont úgy érzem, magára az egész szövegre.

"...egy éven keresztül gondolkodtam a Josephen, elsősorban azért, mert éreztem a gondolat, a vállalkozás lehetetlenségét, abszurditását: az elhallgatásról, a fogalomutáni állapot elérése előtti utolsó pillanatról, sőt magáról az állapot elérésének pillanatáról írni... (np-nek, 240203)

A könyvről:

* Mézes Gergely: Az egykori pofonok most nekünk dolgoznak, in: Magyar Hirlap, 2004-09-25
* Visky András: Mi lett a nagyepikából?, in: Élet és Irodalom, 2005. január 14.
Két, a Törlesztéssel is foglalkozó írás:
* Szkárosi Endre: Sokféleképpen lejátszható társasjáték, in: Hungaricum, 2008/2
* László Emese: Az éntől az őkig, in: Beszélő, 2010. április

#