\\\\

|| exit game || hard rain || johanna || kreatúra
|| nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény
|| gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus
|| más || -ból/ből || fb # @

__//

Mézes Gergely
Az egykori pofonok most nekünk dolgoznak

(Magyar Hirlap, Ahogy tetszik - könyv, 2004-09-25)

A cím - kissé elferdítve - a szerzőtől, Farkas Pétertől származik. Egy interjúban emlékezett vissza a hetvenes évekre, amikor az "intézkedő rendőr" a túl lassan átadott személyi miatt láttamozta a Petőfi-szobornál üldögélő kamasz arcát. "Azok, akik itt pofoznak, nekünk dolgoznak" - mondta akkor Farkas, és ebbe a keserű igazságba bele is sűrűsödött a hetvenes évek levegőjének minden optimizmusa. A Gólem címmel már 1997 óta olvasható az interneten. Ott linkekkel haladhatunk az egyes szövegrészek között, a könyvben viszont egy társasjáték szabályrendszerét illesztve magára - olyan alcímekkel, mint a Vissza a starthoz vagy az Egyszer kimaradsz - vezeti az olvasót keresztbe-kasul Európán. A Bedekker című szövegtesttel a játékmezőre viszi az olvasóit, ahol rémálomszerű vízióinak és a dokumentarista szenvtelenségének következtében tárgytalan szorongások fogadják őket. A hidegháborús időket idéző apró írásokban a várt vendég nem érkezik meg, az utazót a hatóságok leszállítják a vonatról, a diktatúra léténél fogva kisugárzik a környező országokra is. (A szövegből az is kiderül, hogy az egykori NSZK titkosrendőrségének arroganciája, módszere semmiben sem különbözött a magyar államvédelmisek viselkedésétől.) A felbukkanó figurák torzak, névtelenek, éppúgy, mint Franz Kafka regényeiben. Így marad meg a szövegben a sosem szűnő fenyegetettség érzete, hogy a pontos mondatok, melyek olyanok, mint az ostor, oda kunkorodjanak, oda csapjon a farkuk, ahol a legjobban fáj, a lágy részekre. Nyoma sincs az iróniának. Bodor Ádámra emlékeztető esők hullnak, melyektől dideregve sétál az olvasó. Apropó: Séta. A Séta című fejezet nagy irodalmi kérdésfelvetés: hogyha a valóság folyton felülírja a legvadabb fikciót is, hogyan lehetséges megújítani a regény műfaját? A Hermann Hesse-i feszességű és modorosságú mondatok mégis magára az írásra irányítják a figyelmet. A Sétában M. Klein különös létfilozófiai kérdéseit olvashatjuk. Ez a néhol már a buddhizmus vágytalanságára emlékeztető platonista vallomás rávilágít arra is, hogy a magyar kortárs irodalmi életből kiszakadt író - ezzel annak divatos nyelvközpontúságát megkérdőjelezve - hogyan próbálja meg felülírni a nyelv teremtő erejébe vetett bizalmat. Klein mindennapos sétáit sem vezeti különböző utakra, felhagy az önálló szövegek készítésével is, és mások szépirodalmi műveit másolja. Megszületik fejében egy nagyregény ötlete, amely a pillanatról szólna. Hosszas tépelődés után végül Josef történetét írja meg, a férfiét, aki egy reggel elhatározza, hogy a hátralévő életében többé nem szólal meg. Újból és újból látomások vezetik vissza az olvasót a Bedekkerhez, valamint a Sétához, hogy végül a három különböző történet egy zenei akkord összhangzatával szólaljon meg. A Josefről szóló regény azonban sosem íródott meg. Az író a történetben olvad fel, a történet az íróban.

#

Szkárosi Endre:
"Sokféleképpen lejátszható társasjáték"

Rávezetés Farkas Péter virtuális prózájára
(Hungaricum, 2008/2)

Farkas Péter írói pályáját nem azzal kezdte, hogy görcsösen küldözgette volna írásait a különböző, nyilván tévedhetetlen ízlésű lapszerkesztőségekbe. Hanem megpróbált olyan tereket találni, majd azokat tevőlegesen alakítani is, amelyekben egy tágasabb szellemű emberi és irodalmi gondolkodás szabadabban bontakoztathatja ki magát. Így került kapcsolatba a hetvenes évek ellenzéki mozgalmaival, a SZETÁ-val, egyes szamizdatokkal, s maga is szerkesztett és gondozott ilyen kiadványokat. Azonban néhány év múlva mégis szembetalálta magát a kérdéssel, hogyan tovább: írni és élni akart, s ehhez talán nem látszott megkérdőjelezhetetlenül vonzó távlatnak, hogy egész életét kvázi illegalitásban alakítsa.
Az 1955-ben született írójelölt 27 éves korában Németországban, először Aachenban, majd hosszú távon Kölnben telepedett le, és folytatta munkáját. Szívós gondossággal képezte magát a nyelvi kifejezés mélyrétegeinek megtalálásában, majd kezelési technikáiban. De mint született közösségi lény, immár nemcsak kereste, hanem növelte is a kollektivitás tereit: Irodalmi Levelek néven könyvsorozatot indított, amelyben éveken keresztül juttatott nyilvánosságra fontos műveket és gondolatokat - a kvázi-folyóirat és kiadó a nyugati magyar irodalom, még inkább a németországi magyar irodalom fontos fórumává vált, és a korszerű politikai, irodalmi és nyelvi gondolkodás előmozdításában különleges jelentőséggel bírt.
A hagyományos irodalmi gondolkodás meghaladását nem csupán a magyar nyelv és a hozzá kapcsolódó kultúra dimenziójában képzelte el, hanem a nemzetközi művészeti életben is. A kiemelkedő jelentőségű experimentális művész, Boris Nieslony, valamint Ro.Ka.Wi. szobrászművésznő társaságában megalapítja a Humane Gesellschaft für Geistige Nekrophilie (Emberi Társulás a Szellemi Nekrofíliáért) nevű "pszeudotársaságot", amelynek keretében rendszeres nemzetközi művészeti projekteket dolgoznak ki, s amelynek mentén a művészetközi gondolkodás jegyében, más performanszművészekkel szövetkezve, folyamatos alkotómunkát végeznek. Ez a szenvedély később az ASA (Art Service Association) megalapításához is vezeti őket: a "művészeti szolgáltató társaság" rendszeresen figyeli, támogatja és koordinálja a német és a nemzetközi kísérleti művészet folyamatait, eredményeit.
A szellemi tér felszabadulása, a kollektív teremtő lendület végre írói munkájában is tágas távlatokat nyit. Farkas Péter belefog Gólem című, joyce-i méretű vállalkozásába, amely nem egyszerűen egy hosszú, folyamatosan születő és alakuló "work in progress" regényfolyam - hanem olyan hipertextuális kompozíció, amely szerkezetileg épít arra a virtuális térre, amely a számítógéphasználat elterjedésével visszavonhatatlanul kialakult, folyamatosan és döntően formálva át a kultúrát és az emberi érintkezést. A nagyszabású műben különböző szempontok, hívószavak, motívumok, történések, idők és terek mentén, összetett irányokban, sokféleképpen követhető szöveghálókat olvashatunk, ami szinte kimeríthetetlenül gazdaggá és életszerűvé teszi a mű anyagát.
Más kérdés, hogy e projekt milyen formákban tud megjelenni a technikai értelemben többnyire még hagyományos könyvpiacon. 1996-ban a Jelenkor adta ki Farkas első könyvét, a Háló-t, amely kritikailag is jelentős figyelmet keltett, s döntő szerepet játszott abban, hogy a szerző a következő évben megkapta a Bródy-díjat. Ennek átvételekor fogalmazta meg e problémakörhöz kapcsolódó gondolatait, többek között:
"Különös korszakban kapom ezt a megtisztelő díjat, egy tömegsokszorosítással készült nyomdai termékért, amelyet nevezzünk az egyeszerűség kedvéért könyvnek, tartalmát pedig irodalomnak, kissé avitt, de hozzám rendkívül közel álló kifejezéssel élve: szép-irodalomnak. Egy olyan időszakban, amikor az egyetemes kultúra legalább olyan gyökeres átalakulás előtt áll, mint a XV. század végén, Gutenberg színre lépése után. Ötszáz éve a tömegtermék könyv megjelenésének lehettünk tanúi, ma a tömegtermék könyv eltűnésének. Meddig tart ez a folyamat, még nem tudjuk pontosan. Tíz évig? Ötven évig? Lényegesen tovább bizonyára nem, és a nyomtatott könyv legföljebb a ritka luxuskiadványok és művészkönyvek sorát fogja szerény mértékben gyarapítani. Mi pedig, az olvasók, az írott szövegek tömegfogyasztói, hónunk alatt kisebb-nagyobb, tükrösen meg-megcsillanó olvasólappal keresünk magunknak egy árnyas kerti padot vagy kényelmes fészket az ágyunkban."
Farkas Péter következő, nem kevésbé nagyszabású adaptációs regénye a 2004-ben a Magvetőnél megjelent Törlesztés volt. Az adaptáció jelen esetben azt jelenti, hogy a Gólem hipertextuális alaplétezését, illetve annak egy töredékrészét valamilyen módon mégiscsak egy lineáris rendben, könyvformában megjeleníthető egységgé formálja az író. Nem véletlenül kapta a Törlesztés a Kivezetés a Gólemből alcímet: valóban, a Gólem komplex, sokszorosan összetett, virtuális közegéből a kédimenziós, sík-szöveg és az elejétől a végefelé történő olvasás tárgyi terébe vezet ki e remek könyv, amely egyébként nemigen kapta meg a méltó kritikai figyelmet. A kötetet recenzáló Visky András azonban érdemileg interpretálja és értékeli azt: "A jelen idő totalitásában szétválaszthatatlannak mutatkozik egymástól a műtárgy és az azt megalkotó személy, nem különben a műtárgyat létrehozó szerző, az írásmű, valamint az életmű nyomába szegődött monográfus élete és írása... A Törlesztés azonban, Farkas Péter második regénye 'megíródott', az olvasót a kísérletezés frissességével, a nyomkeresés talányos izgalmával, egy sokféleképpen lejátszható társasjátékkal ajándékozva meg."
Farkas legújabb műve, a Nyolc perc ismételten megmutatja azt a mélyreható virtuozitást, amelyet a szerző hosszú évek kitartó, alapos nyelvi felfedezőmunkájában kifejlesztett. Olyan finomsággal és árnyalatgazdagon bontakoztatja ki szövegkompozícióját, hogy az immár igenis kivételes figyelmet kell, hogy ébresszen a magyar irodalom értéktudatában. Farkas Péter a Gólem hipernagyszabású vállalkozásával, és annak eddigi "kivezetéseivel" a kortárs magyar irodalom egyik legfigyelemreméltóbb művét hozza - éppen most is - létre. Amely személyes munkáján túlmenően azokra a felismerésekre is rá kell, hogy vezesse a magyar irodalom képvielőit, alakítóit és olvasóit, amelyek Farkas felismerése mögött állnak, illetve amelyeket az közvetít. Mint azt megint csak a Bródy-díj átadásakor mondta:
"...kíváncsian veszem kezembe az új szerszámot [a számítógépet], mert engem is hajt a nyugati tudósember hármas bűne: az oktalan vizsgálódás, a beteges kíváncsiság és az ostoba nagyratörés. És nem bénít meg a tudat, hogy ezzel az eszközzel sem hatolhatok be bizonyos területekre, hiszen nem az eszköz, hanem maga a szellem elégtelen ehhez. Az viszont különös borzongással tölt el, hogy sejtem, éppen ez az új eszköz fogja könyörtelenül kiszorítani a piacról, és ezáltal mindannyiunk közvetlen látóköréből a nyomtatott könyvet. A nyomtatott könyvet, vagyis tárgyi foglalatát annak a misztériumnak, amely egész életemet szakadatlanul meghatározta és meghatározza, amely minden külső befolyásnál erősebben és mélyebben járja át belső köreimet, mintegy második nedvkeringési rendszert árkolva testemben. Éppen ezért eddigi életem nem magánjellegű történetének legjelentősebb eseménye az, hogy a nyomtatott könyv eltűnésének első korszakában élek és írok."

#