\\\\

|| für alice || kelet-tranzit || retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb # @ => de/en

__\\

Az át nem vett levélről
(Magvető kiadás, 63-69. oldal)

Kedves Péter,

szép, erős, megrázó a könyved, kivált, ha aggastyán olvassa. Egyfelől érzékletesen és pontosan ábrázolja (képzeli el) azt a folymatot, amelynek során lecsupaszítja, eltorzítja, összezsugorítja az embert az idő, azt, ahogyan sorra elveszítjük korábbi jó és rossz attributumainkat. Másfelől megmutatja, hogy a csupaszodás során előbukkanhat valami nagyon szép: a szeretet, a szolidaritás - jószerivel csak az marad meg, de az megrősödve az önzetlenségben.
Üdvözöl és gratulál R.P.
P.S.: Egyetlen értetlen kritikai észrevétel: a beiktatott levél funkcióját nem látom.

Kedves P.!

... Kritikai észrevételedről: kétségtelen, nem egyszerű a levél értelemzése. A szerkezetet, a stílust szándékosan töri meg, és az sem baj, ha idegen testnek hat. Mert az. Ugyanakkor központi szerepet szántam neki, ezért jelenik meg formálisan is kb. a szöveg közepén. Nyilván szokatlan, hogy a levél megjelenését szinte semmi sem készíti elő, az egyetlen utalás nyolc passzussal később jelenik meg. Talán emlékszel rá, hogy az "Öregember nem nyitott ajtót" kezdetű részben (86. oldal) föltűnik egy idegen (mondjuk egy postás), és egy levelet nyújt át az öregembernek. Az öregember átveszi, majd visszaadja a borítékot, és közli: "K. már nem lakik itt." Az a bizonyos levél ennek a levélnek a szövege. Ez az egyetlen rész, amelyből összefüggéseiben is megtudható valami az öregemberröl, mert hiszen róla van szó, arról az emberről, aki már "nem lakik itt", "idegen test", mint maga a levél a szöveg egészében. A "K. már nem lakik itt" Albertus Magnus legendájára utal. Utolsó éveiben a szokásos előadásainak egyikét tartotta a domonkosok kölni főiskoláján, amikor egyszercsak elhallgatott, szemmel láthatatóan teljesen elveszítette a fonalat. Néhány másodperc után összeszedte magát, és azt mondta: "Nos, elérkezett az idő, hamarosan meghalok. Istenanya tudatta velem, hogy halálom előtt három évvel minden tudást elveszítek és újra olyan leszek, mint a gyermek. Eljött az idő, éljetek békével." Azzal otthagyta az előadót, és visszavonult a cellájába. Amikor fölkereste a püspök és kopogtatott az ajtaján, azt válaszolta: "Albertus nincs már itt többé." Miként a levélben megjelenő öregember sem volt már ott többé... A szövegben egyébként több apró utalás található a levél némelyik motívumára, de ezek felleléséhez tényleg rovargyűjtői elszántság szükséges. Hogy tovább bonyolítsam a levél értelmezési lehetőségeit: a levél írójának személye egy pillanatra mintha az öregember személyével kerülne fedésbe, amikor a felesége sorsáról ír (69.oldal): "Kiszikkadtam, mert végképp magamra maradtam. Feleségem, aki mindig oly nagyra becsülte az Ön tanácsait és természetét, évekkel ezelőtt előre ment, elporladt élve, mint egy kiszáradt homokember..." Majdnem harminc oldallal később (97. oldal) ezt olvashatjuk az öregasszonyról: "...az öregasszonynak megszűnt az élete, mert nem volt többé a számukra összefüggően elgondolható és elmondható története. Az egykor világosan besorolható és rendszerezhető szerepeket képviselő én egyszerűen széttöredezett, szétporladt, mint egy homokember..." Na jó, nem fárasztalak tovább. Minderre persze azt mondhatod, hogy az írónak nem föltétlenül az a feladata, hogy rébuszokat adjon föl az olvasónak, amelynek megoldása esetleg ugyanolyan terjedelmes, mint maga a mű. Nem állt szándékomban feladványokat írni, de kétségtelenül van a szövegnek egy olyan rétege, ami nem egykönnyen föltárható. Ennek kockazatát kénytelen vagyok vállalni. Üdv: Péter

#