\\\\

|| retrospektív || luxembourg-kert || exit game || hard rain || johanna || kreatúra || nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény || gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus || más || -ból/ből || fb #
@ => de/en

__\\

A jelentésnélküli ember és a zombi (de)

1. Az ezredforduló jóléti, technokrata-ökonomista állam- és társadalmi rendszerei ellehetetlenítették az egészséges lázadást. Legalább a második egymást követő fiatal nemzedék természetes lázadási ösztöne fullad bele a politikai, társadalmi és magánjellegű anesztéziába.

2. Mivel a természetes, egészséges lázadás ellehetetlenült, évtizedek óta csak a szociális és intellektuális csőcselék - a nácik -, az ideológiailag elvakult, fundamentalista élcsapatok - terroristák - és a magánzó pszichopaták - ámok - lázadnak.

3. Így nem tudnak működésbe lépni a társadalmi sejtek egészséges anyagcseréjét kiváltó katalizátorok, súlyosan károsodik a lezsibbasztott nemzedékek (tagjainak) önértékelése, és anélkül, hogy pontosan fölismernék zavarodottságuk okát, elbizonytalanodnak jelenlétük értelmében.

4. Hiába rendelkeznek szabdságjogokkal, jogaikat képtelenek gyakorolni, mivel nem rendelkeznek a szabadság gyakorlásának alap- és előfeltételével, a gondolkodás szabadságával.

5. Az autonómia nélküli ember természetesen nem új szereplő a történelemben. De először éli meg az autonómia hiányát szabadságnak, a totális függőséget függetlenségnek, a társadalmi kényszert szuverén, szabad akaratnak, a kívülről irányítottságot öntörvényűségnek.

6. Az emberi agy és idegrendszer még soha nem kapcsolódott annyi ponton a totalitárius technológiákkal operáló hatalmi hálózatok vezérlőpultjához, mint most.

7. Az embert eszmeiségétől és autonómiájától nem egyetlen és/vagy egyöntetű (homogén) hatalmi koncentráció fosztja meg, hanem a legkülönfélébb politikai, társadalmi, privát alakulatok egymással szövetséges vagy ellenséges, vagy egymás iránt semleges csomópontjainak hálozata.


8. Működésükben nem maga a manipuláció az ördögi és újszerű, hanem a "csomagolása", és/illetve a hatóanyag észlelhetőségét elősegítő tulajdonságok megváltoztatása. A terjedő gáz szagtalan, íztelen, a természetes légzést nem akadályozza. A vér összetétele "észrevétlenül", a személyes érzékelés számára negatív tünetek nélkül változik meg.

9. Az eszmeiségét és autonomiáját elvesztő ember önmagáról alkotott és kivetített képe alatt, bizonytalan, rossz közérzetként, folyamatosan ott hullámzik a jelentéktelenség ködös érzése. Úgy érzi, egész életében nem történt vele semmi, és sejti, bármeddig tartson is ez a jelentéktelen élet, akkor sem fog történni vele semmi, amit a saját életének nevezhetne.

10. Mivel az élete kivülről beépített igény- és vágyrendszer kényszerpályáján halad, nem a "saját" életét éli. Ugyanakkor nem is rendelkezik "saját élet" koncepcióval. Ez tovább fokozza frusztráltságát. Helyzetén azonban nem tud változtatni, vagy azért, mert frusztrációja csak rejtve jelentkezik, vagy azért, mert ugyan manifesztálódik rossz közérzete, de az okok ismerete nélkül.

11. Életét nemcsak jelentéktelennek, jelentésnélküliségnek is érzi, mind maga, mind pedig mások számára. Miközben formálisan másokkal érintkezik, az érintkező felületek hiányában az a képtelen érzése, valójában senkivel és semmivel sem érintkezik, semmiféle érintkezés nem jön létre, az egymással kapcsolatban lépők úgy hajolnak át egymáson, mint amikor üres levegőbe dől az ember.

12. A mintha-életet (alsob Leben) élő jelentéktelen és jelentésnélküli mintha-ember (alsob Mensch) semmire nincs hatással, semmit sem képes befolyásolni, törvényszerűen önmagát is beleértve, valóságos alany és tárgy híján semmivel sem tud azonosulni, feladatainak nem látja értelmét, mert többnyire nem is rendelkeznek semmiféle értelemmel.

13. A frusztráció, a rossz közérzet elfedését, elnyomását, zsibbasztását szolgálja az élet minden területére behatoló tömegkultúra. Már arra sincs szükség, hogy elérje a negatív érzéseit semlegesítő vagy pozitív érzelmekkel felülíró szereket, mert magában a nyúlásban benne van a hatóanyag.

14. A rossz közérzetet kiváltó valóságos okok felismerésére tett esetleges kísérleteket ugyanakkor letörik, ellehetetlenítik, kompromittálják. Ez, értelem- és törvényszerűen, ugyancsak az embert autonomiájától megfosztó rendszerek stratégiájának része.

15. Az anesztezológiai szerekre nem kellőképpen reagáló, önálló gondolatokkal azonban már nem rendelkező egyén tudatát a negatív üresség, az unalom gáza árasztja el.

16. A zombi, legkésőbb, ebben a közegben kezd alakot ölteni.

17. Az aktív zombivá válás hármas útja: istenvesztés, elsivárosodás, unalom.

18. Az első úton elveszti a határokat. Bármit megtehet, és így bármit meg is tesz. "Miért teszik ezt velünk?", kérdezi az áldozat. És azonnal válaszol is rá: mert megtehetik. (Vagy Törlessel szólva: ...nincs már semmi rejtély. Minden megtörténhet: ez van a titkok mélyén.)

19. A második úton elveszíti érzékeit. Sem önmagát, sem a másikat nem képes többé érzékelni. A teljesen elérzéketlenedett, égről leszakadt ember aktív állapotban tettes, passzív állapotban muselmann, áldozat. Helyzetet azonban mindig a tettes teremt.

20. A harmadik úton elveszíti az időt és a viszonyt mind önmagához, mind pedig környezetéhez. Létezése ég és föld között nyúlik, ahogy egy fix és egy mozgó pontra tapasztott gumi. Amikor a mozgó pontról leválik az anyag, és visszapattan a fix pontra, megszűnik a létezés.

21. A zombi egyeneságú leszármazottja a negatív kultúrának. A gyilkossággal áldozóknak, a gladiátorjátékok mestereinek, az inkvizítoroknak, az eredendő bűnről lamentáló rémhírterjesztőknek, a vasorrú bábáknak, a gázcsapotnyitogatóknak, a dzsungelcampet, egoshootert, embervadászatot szervező médiagöringeknek, a designerbébikkel és foszforeszkáló egerekkel bibelődő technikusoknak, járulékos klakkőrjeiknek, rajongóiknak, és az ezek szellemi váladékán csúszómászó társadalmaknak. Vagyis a kultúránknak. Mert amit az évezredek gyógyírnak gondoltak, az a kór.

#

Der bedeutungslose Mensch und der Zombie
(oder: Der Mensch ohne Bedeutung und der Zombie)

1. Die auf Wohlstand beruhenden, ökonomistisch-technokratischen Staats- und Gesellschaftssysteme der Jahrtausendwende haben eine gesunde Revolte unmöglich gemacht. Der natürliche Drang zur Revolte ist seit bereits mindestens zwei Generationen junger Menschen infolge der politischen, gesellschaftlichen und privaten Anästhesie erstickt.

2. Da die natürliche, gesunde Rebellion unmöglich geworden ist, revoltieren seit Jahrzehnten allein der soziale und/oder intellektuelle Mob (die Nazis), die ideologisch verblendete, fundamentalistische Avantgarde (Terroristen) sowie psychopathische Einzelgänger (Amokläufer).

3. Auf diese Weise können die Katalysatoren, die einen gesunden Stoffwechsel der gesellschaftlichen Zellen befördern würden, nicht in Kraft treten, sodass der Selbstwert der Mitglieder der betäubten Generationen schweren Schaden nimmt, die, ohne die Ursache für ihre Verstörung genau benennen zu können, am Sinn ihres Daseins zu zweifeln beginnen.

4. Vergeblich verfügen sie über Freiheitsrechte, sie sind unfähig, von ihnen Gebrauch zu machen, denn ihnen fehlt die grundlegendste Voraussetzung zur Ausübung der Freiheit, die Freiheit des Denkens.

5. Der Mensch ohne Autonomie ist freilich kein neuer Protagonist in der Geschichte. Es ist aber das erste Mal, dass er das Fehlen von Autonomie als Freiheit erlebt, die totale Abhängigkeit als Unabhängigkeit, den gesellschaftlichen Zwang als souveränen, freien Willen, die Fremdbestimmung als Eigenständigkeit.

6. Noch nie zuvor waren menschliches Gehirn und Nervensystem an dermaßen vielen Punkten mit den Schalthebeln der mit totalitären Technologien operierenden Machnetzen verknüpft wie jetzt.

7. Es ist keine alleinige und/oder einheitliche (homogene) Machtkonzentration, die den Menschen seines Geistes und seiner Autonomie beraubt, sondern ein Netzwerk untereinander verbündeter, neutraler oder entgegengesetzter politischer, gesellschaftlicher und privater Konstellationen.

8. Das Teuflische und Neuartige an ihrem Wirken ist nicht die Manipulation selbst, sondern ihre „Verpackung“ und/bzw. die Veränderung jener Eigenschaften, die eine Wahrnehmung des Wirkstoffes ermöglichen. Das sich verbreitende Gas ist frei von Geruch und Geschmack, es beeinträchtigt nicht die natürliche Atmung. Die Zusammensetzung des Blutes verändert sich „unbemerkt“, ohne dass die negativen Symptome vom Individuum wahrgenommen werden könnten.

9. Unter dem Bild, das der seines Geistes und seiner Autonomie verlustig gegangene Menschen von sich selbst entwirft und projiziert, wogt beständig das vage Gefühl der Bedeutungslosigkeit. Er hat das Gefühl, in seinem ganzen Leben sei nichts mit ihm geschehen und ahnt, dass, ganz egal, von welcher Dauer dieses bedeutungslose Leben sein wird, auch nichts geschehen wird, was er sein eigenes Leben nennen könnte.

10. Sein Leben ist nicht sein ‚eigenes', denn es bewegt sich auf der fremdbestimmten, von Zwang vorgezeichneten Bahn eines Anspruchs- und Begierdesystems. Gleichzeitig verfügt er auch nicht über eine Konzeption vom „eigenen Leben“. Dies nährt seine Frustration noch weiter. An seiner Situation vermag er indes nichts zu ändern, entweder, weil seine Frustration nur latent in Erscheinung tritt, oder sein allgemeines Unbehagen manifestiert sich zwar, dessen Ursachen bleiben ihm aber unbekannt.

11. Er empfindet sein Leben nicht nur als bedeutungslos, sondern auch ohne Bedeutung sowohl in Bezug auf sich selbst als auch auf andere. Während er formell mit anderen durchaus in Berührung kommt, hat er in Ermangelung von Berührungsflächen das unmögliche Gefühl, in Wirklichkeit mit niemandem und nichts in Berührung zu kommen, es kommt zu keinerlei Berührung, und tritt man miteinander in Kontakt, so beugt man sich über den anderen hinüber gleich einem Menschen, der sich in die leere Luft hineinlehnt.

12. Der sein als-ob-Leben lebende, bedeutungslose und Bedeutung entbehrende als-ob-Mensch übt auf nichts eine Wirkung aus, ist nicht in der Lage, irgendetwas, sich selbst eingeschlossen, zu beeinflussen, er kann sich in Ermangelung eines wahrhaften Subjekts und Objekts auch mit nichts identifizieren, er sieht in seinen Aufgaben keinen Sinn, zumal sie auch größtenteils über keinen Sinn verfügen.

13. Die in alle Lebensbereiche eindringende Massenkultur dient der Verdeckung, Verdrängung, Betäubung der Frustration und des Unbehagens. Es besteht nicht einmal mehr die Notwendigkeit, an Mittel zu gelangen, um diese negativen Gefühle zu neutralisieren oder mit positiven Gefühlen zu überlagern, wenn der Wirkstoff bereits im Greifen danach enthalten ist.

14. Eventuelle Versuche, den tatsächlichen Ursachen des Unbehagens auf den Grund zu gehen, werden abgebrochen, unmöglich gemacht, kompromittiert. Dies ist sinn- und gesetzmäßiger Teil der Strategie ebenjener Systeme, welche den Menschen seiner Autonomie berauben.

15. Das Bewusstsein des Individuums, das auf Anästhesie nicht angemessen reagiert, aber auch über keine eigenständiges Gedanken mehr verfügt, wird vom Gas der negativen Leere, der Langeweile eingenebelt.

16. Der Zombie beginnt in diesem Umfeld spätestens jetzt Gestalt anzunehmen.

17. Die aktive Zombifizierung erfolgt auf dreifachem Weg: Gottesverlust, Abstumpfung, Langeweile.

18. Auf dem ersten Weg verliert er die Grenzen. Er kann tun, was er will, und tut daher auch, was er will. „Warum tun sie das mit uns?“, fragt das Opfer. Um darauf sogleich die Antwort zu geben: Weil sie es tun können. (Oder um mit Törleß zu sprechen: „Ich weiß jetzt nichts von Rätseln. Alles geschieht: Das ist die ganze Weisheit.“)

19. Auf dem zweiten Weg kommen ihm seine Gefühle abhanden. Er ist nicht mehr fähig, sich selbst oder den anderen zu spüren. Der vollkommen abgestumpfte, haltlos in die Tiefe stürzende Mensch ist im aktiven Zustand Täter, im passiven Muselmann, Opfer. Eine Situation wird indes immer vom Täter geschaffen.

20. Auf dem dritten Weg verliert er die Zeit und den Bezug zu sich selbst sowie zu seiner Umgebung. Seine Existenz dehnt sich zwischen Himmel und Erde, gleich einem Gummi, der zwischen einen fixen und einen beweglichen Punkt gespannt ist. Sobald er sich vom beweglichen Punkt löst und zum Fixpunkt zurückschnellt, hört das Sein auf.

21. Der Zombie ist ein direkter Abkömmling der Negativkultur. Der rituellen Mörder; der Meister von Gladiatorenspielen; der Inquisitoren; der von der Erbsünde lamentierenden Gerüchtemacher; der bösen Hexen; der Gashahnöffner; der Mediengörings, die Dschungelcamps, Egoshootings und Menschenjagden inszenieren; der Techniker, die an Designerbabys und phosphoreszierenden Mäusen bosseln, ihrer begleitenden Claqueure und Bewunderer, und der an deren geistigen Exkrementen dahinkriechenden Gesellschaften. Mit anderen Worten, unserer Kultur. Denn das, was die Jahrtausende für das Heilmittel gehalten haben, ist die Krankheit selbst.

(2009/2011)

Aus dem Ungarischen von Vera Ahamer

#