\\\\

|| exit game - folytatásokban || hard rain || johanna || kreatúra
|| nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény
|| gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus
|| más || -ból/ből || fb # @

__\\

"Mert a magyarázat - amennyiben egyáltalán lehetséges -, lekicsinyiti a történést, felfogható arányokra redukálja és megfosztja a nyugtalanítótól, ami annyiféle extrémnek a jellemzője." (A. J. Dunning: Extreme)

EXIT / I. A létezés tere (1.), (2.), (3.), (4.), (5.), (6.), (7.), (8.), (9.), (10.), (11.), (12.), (13.), (14.), (15.)
EXIT / II. A Hegyen (16.), (17.), (18.), (19.), (20.)
EXIT / III. A létezés ideje (21.), (22.), (23.), (24.), (25.), (26.), (27.), (28.), (29.), (30.), (31.)

(Mit értek game-változaton, arról itt olvashat) => Az Exit (Exit-Game) főszövegét olvashatjuk önálló, hagyományos elbeszélésként, de tekinthetjük egy multimédiális, interaktív játék irodalmi forgatókönyvének is. A Facebookon olvasható főszöveg csillaggal jelölt szavaihoz (motívumaihoz) csatolt, itt található, példaként szolgáló leírások, javaslatok ez utóbbi értelmezésre vonatkoznak, és éppen úgy szólnak az olvasóhoz, miként egy lehetséges digitális game esetleges tervezőihez.
A játékos és környezete között folyamatosan fönnáll az interaktív kapcsolat lehetősége. Az ezen az oldalon olvasható javaslatok csupán néhány, az interaktivitás szempontjából kulcsfontosságú helyen (elágazási pont / branchingpoint) utalnak a játékos és a főszöveg karakterei között létesíthető interakció lehetőségére.
A játékos - amennyiben nincs "kizáró" utasítás/javaslat a szövegben - bármikor szabadon választhat a külső (third-person perspective) és belső nézetű (ego perspective) perspektíva között. A külső nézetű perspektívában pedig különböző látószögek közül.
A játékos annyiban halad "sorsszerű", kötött pályán, hogy mindig tovább kell lépnie a következő passzus terébe/idejébe. Ezt az utat azonban többféle módon teheti meg. Mivel az első részben létezésének tere, a harmadikban létezésének ideje korlátozott, és útjának határozott végpontja van, mindvégig ügyelnie kell arra, hogy ne "élje föl" célba jutása előtt a rendelkezésre álló teret/időt.
A game-engine (vizuális tér) "látványterve" az első részben - többek között - Tarkovszkij Stalker (zónavidék) és Ridley Scott Blade Runner című filmjének vizuális világára utal. A buszállomás és a Ház közötti útvonal - erősen elvont formában - a kölni dóm és a rathenauplatzi sarokház közötti szakasznak "felel meg".
A játékos az első részben egy sematikus térkép segítségével esetleg az első pillanattól kezdve meghatározhatja mindenkori feltalálási helyét a kiindulási pont és haladásának célja (a Ház) között. A játékos ugyanakkor nem tudja pontosan, mennyi "kerülő tér" tér áll a rendelkezésére. A tér megszűnése, fölhasználása a játék megszakadásához vezet.
Lehetséges esetleg egy "forrásvidék"- vagy "filológiai"-level integrálása is, ahol a játékos a game "mellé" kapcsolva például megnézheti a Stalker vagy a Blade Runner bizonyos jeleneteit, beállításait; elolvashatja a jelenetekhez kapcsolódó Nietzsche, Büchner vagy Celan szövegeket stb. Továbbá az egész játékban alkalmazható lehet a főszöveg forrásainak mintegy emlékszerű és/vagy vizionárius megjelenítése.
Kizárólag a cselekményből, történésből logikusan következő zörejek, hanghatások léteznek. Ezek viszont markánsan, dokumentarista pontossággal kísérik az eseményeket.
A game narrációja követi a főszöveget (a narráció nem más, mint a narrátor által közvetített főszöveg), a "film" (screen-látvány) a narrációt. A narráció azonban a cselekmény bizonyos szakaszaiban megszakad, illetve beleolvad a filmbe. Ez többnyire akkor történik meg, amikor valamelyik szereplő megszólal. A "mondott szövegek" tehát vagy a narrációban, vagy a filmben hangzanak el.
A narráció ritmusa, tempója ugyanakkor segíti a játékost a továbbvívő cselekedetek megtalálásában, fenntartásában. Ha például a játékos elkalandozik a térben, nem a legközvetlenebb utat választja, vagy nem tudja a legközvetlenebb utat választani, a narráció nem rohan előre, hanem leáll, és addig nem halad tovább, amíg a játékos nem végzi el a program értelmében továbbvivő cselekedet.
A program grafikai eszközökkel utalhat a játékos vagy valamelyik szereplő számára elvégzendő és/vagy elvégezhető cselekedetre. Tehát megjelölheti például haladásának, tekintetének vagy mozdulatainak ajánlott irányát. Amennyiben föltétlenül elvégzendő cselekedetről van szó, a megjelöléssel egyidejűleg elhallgat a narráció, és csak a cselekedet végrehajtása után, értelemszerűen bekapcsolódva a főszövegbe folytatódik tovább. A program ugyanígy megjelölheti a megszólaltatandó szereplőt is, a megszólaltatás előtti, indokolt pillanatokban. Ha nem föltétlenül elvégzendő cselekedetre utaló megjelölés történik, a játékos dönti el, hogy reagál-e a kijelölésre. Ezek a kijelölések viszont csak időlegesek. A föltétlenül elvégzendő cselekedetek megjelölése végrehajtásukig, lezajlásukig megmarad.
Ha a valamelyik szereplő által mondandó szöveget sem a narrátor nem mondja, sem a "filmben" nem hangzik el automatikusan, a mondandó szöveget igénylő helyzet kialakulásakor a program kijelöli a megszólaltatandó szereplőt. Ha a játékos passzív marad, nem " fagy le" a cselekmény, de mindaddig, amíg a játékos nem aktivizálja a kijelölt szereplőt, csupán "üresjáratban" (vagyis az utolsó cselekménysort ismételve) megy a "film", és természetesen hallgat a narrátor.

A játékos interaktív tevékenységének egyik lényeges jellemzője, hogy a főszöveg elágazási pontjaiból kiindulva, többféle módon is lejátszhatja a cselekmény bizonyos szakaszait. Ilyenkor szerepet is válthat.

A többszálon lefuttatható passzusok (pl. az "előváros", a "vizsgálat" vagy az "átkelés"), bármikor újrajátszhatok, így a játékos mindegyik variációt kipróbálhatja. A cselekményháló csomópontjai tehát - a program adta lehetőségeken belül - kioldhatók, és más szerkezetben újracsomózhatók.
- A küzdő vagy menekülő epizódok quick-time-eventként (gyors lefolyású esemény) zajlanak le. A program, egy esetleges emóciófelismerő rendszerrel, amely különösen az elágazási pontoknál folyamatosan vagy időlegesen megfigyelné és egyidejűleg kiértékelné a játékos szemmozgását, mimikáját, légzését, vérnyomását stb., a vegetatív folyamatok dimenziójában teremthetne a játékos és a játékost képviselő avatar között dinamikus kölcsönhatást. Ez gyakorlatilag teljesen új, a főszövegben egyáltalán nem megjelenő folyamatokat, cselekedeteket, tartalmakat generálna, illetve a főszövegtől függetlenül módosítaná az éppen zajló eseményeket.
- Ha az Exit-Game alapjául szolgáló metodikai koncepciót következetesen alkalmazzuk, akkor a játék nyitott forráskódú. Ez azt jelenti, hogy bárki megváltoztathatja a programot. A nyitott forráskód tehát lehetőséget nyújt a "játékosnak", hogy például tetszés szerint kösse össze az általa kiválasztott szereplők sorvonalát, vagy maga határozza meg a különböző sorsvonalak kapcsolódási pontjait. Az én értelmezésemben csak az tekinthető valódi open-source rendszernek, amelybe a felhasználó (tehát a játékos) metanyelvi közvetítés nélkül avatkozhat be. A játék lefolyása tehát hasonló direktséggel alakítható, mint például a CMS-ek (Content Management Systems) által kezelt tartalmak. Az open-source elv persze lehetőséget adhat a játék teljesen anarchikus lebonyolításra is. Ez viszont már a felhasználó dolga.

(prolog) ...szerfölött sok mézet gyűjtött => "Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tíz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg: "Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz! Tíz évig jövel ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette. Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak." (Nietzsche: Im-igyen szóla Zarathustra, ford. Dr. Wildner Ödön, Grill, 1908., Zarathustra előljáró-beszéde, 1)

(prolog) ...végére ér => Az Ember létezésének határa nem az idő, hanem a tér kezdő és végpontja. Az idea Marietta Csudakova A létezés tere (Life Space) című novellájából származik. (in: Kaland a végeken - 67- 74. o.)

(prolog) ...nevet tudnak adni a névtelennek, a megnevezhetetlennek => "Egy este a napnak, és nemcsak a napnak, vége volt, akkor indult, kilépett a házikójából, és indult a zsidó, aki zsidó és aki zsidónak fia, és vele indult a neve, a kimondhatatlan... indult, mint Lenz, át a hegyvidéken, ő, akinek azt akarták, hogy odalent lakjon, ahová való, a mélységekben... (Paul Celan: Párbeszéd a hegyen, ford.: Márton László, in: Átváltozások, 1995. 3)

(prolog) ...némának született, ott a hegyen => ...Zarathustra felelé: "Szeretem az embert." "S én" - monda a szent - "ugyan miért vonultam erdőbe, vadonba? Nemdenem azért, mivelhogy nagyon, de nagyon szerettem az embert? Most Istent szeretem: az embert nem szeretem. Az ember nékem túlságosan tökéletlen valami. Az emberszeretet megölne engem." Zarathustra felelé: "Mit beszéltem szeretetről! Ajándékot hozok az embereknek. "Ne adj nékik semmit" - mondá a szent. - "Inkább végy le róluk valamit és hordozd velük együtt, ez lesz nékik a legüdvösebb, hacsak néked is üdvös lészen! S ha már adni akarsz nekik, ne adj nékik egyebet alamizsnánál, s hagyd őket még ezért is koldulni." "Nem" - felelé Zarathustra, - "én nem adok alamizsnát; ahhoz nem vagyok eléggé szegény." A szent nevete Zarathustrán, és így szóla: "Láss neki hát, hogy elfogadják kincsedet! Gyanakvók ők a remeték iránt és nem hiszik, hogy ajándékozni jövünk. Lépteink nagyon is magánosan hallszanak nékik az utcákon. S azonképen, amint éjjel, ágyaikból, ember lépését hallják, jóval napfölkelte előtt: ezt kérdezik maguktól, vajjon merre tart a tolvaj? Ne menj az emberekhez és maradj az erdőben! Még jobb, ha az állatokhoz mégy! Mért nem akarsz, példámra, medve lenni a medvék között, madár a madarak között?" "És mitévő a szent az erdőben?" - kérdezé Zarathustra. Felelé a szent: "Dalokat költök és dalolom őket, és ha dalokat költök, kacagok, sírok és dörmölök; im-ígyen dicsérem istent. Énekkel, sírással, kacagva, dörmölve dicsérem az istent, a ki az én istenem. De mit hozol te nékünk ajándékul?" Zarathustra hallván e szavakat üdvözlé a szentet és mondá: "Vajjon mi adni-valóm volna számotokra! De eresszetek el gyorsan, hogy csak ne vegyek el tőletek semmit!" És ilyeténképen elválának egymástól, az aggastyán és a férfi, nevetve, ahogyan két fiú nevet. Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: "Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!" (Nietzsche: Im-igyen szóla Zarathustra, Zarathustra előljáró-beszéde, 2)

#

(külső zóna) => A külső zóna Tarkovszkij Stalker című fimjének vizuális világára utal. (Egy nem hivatalos "trailer" és a "Railroad sequence" a youtube-on.)

(külső zóna) ...Ezt mesélte => "Nagyanyó: Volt egyszer, hol nem volt, volt egy szegény gyerek, nem volt annak se apja, se anyja, mind meghaltak, nem volt annak senkije a világon. Mind meghaltak, ő meg útnak indult, s kereste őket éjjel-nappal. És mert a földön egy árva lelket sem talált többé, hát föl akart menni az égbe, s a hold olyan barátságosan pislogott le rá. És ahogy végre odaért a holdhoz, hát látja, tisztára reves fa az egész. S akkor továbbment a naphoz, s ahogy odaér, látja, hogy nem más, csak egy elhervadt napraforgóvirág. Aztán ahogy a csillagokhoz ért, csupa aranylegyecske volt, oda voltak tűzve, mintha a tövisszúró gébics tüzdelte volna őket a kökénybokorra. És amikor újra vissza akart menni a földre, a föld se volt már más, mint egy fölborult fazék. Akkor aztán igazán egyes-egyedül volt, és leült, és elkezdett keservesen sírni, és még most is ott ül, és még most is egyes-egyedül van." (Büchner: Woyzeck, 23, ford. Thurzó Gábor és Halasi Zoltán).
A Nagyanyó meséje már 1997-ben megjelent egy szövegemben (Gólem / Törlesztés). A mesét akkor a Lesefassung-ból fordítottam:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény gyermek; nem volt annak sem apja, sem anyja, mind meghaltak, és nem volt már senki a földön. Mind meghaltak, ő meg útnak indult, és zokogott éjt nappallá téve. És mert a földön már senki sem volt, az égbe akart menni, a Hold oly barátságosan tekintett reá, de mikor végre megérkezett, csak egy korhadt rönköt talált; és akkor a Naphoz ment, és mikor megérkezett, csak egy fonnyadt napraforgót talált; és akkor a csillagokhoz ment, és mikor megérkezett, csak aranyos szúnyogokat talált, feltűzdelve, mint ahogy a gyilkos gébics szúrja fel őket a kökény tüskéire; és akkor vissza akart menni a földre, a föld romba dőlt kikötő, és egy árva lélek sem volt kívüle; és akkor leroskadt és zokogott, és még mindig ott ül, egy szál magában."
A "külső zóna" szövege is inkább erre a fordításra támaszkodik, elsősorban az utolsó mondat miatt: "a föld romba dőlt kikötő". Ez a kép jobban illik a zóna világához és későbbi utalásrendszeréhez (Blade Runner motívumok). A Nagyanyó meséjének alapmotívuma Grimm Csillagtallérok című meséjéből való. A Csillagtallérok módosított szövege közvetlenül megjelenik a 11. passzusban.)

(külső zóna) ...aztán meg oroszlán => "A szellem három szineváltozását mondom néktek: hogyan válik a szellem tevévé, oroszlánná a teve és végezetre gyermekké az oroszlán." (Zarathustra beszédei, A három változásról.) Ha valakit érdekel a nagy fecsegő további értekezése a témáról, itt található a teljes szöveg.

#

(előváros) ...A tömeg szemvillanás alatt megéledt* (gameing) => A program itt közvetlenül "megszólítja" a játékost, és az alábbi lehetőségeket kínálja föl neki:
1: Továbbra is nézőként, szemtanúként figyeli az eseményeket, megtartva a belső vagy külső nézetű perspektívát.
2: Átveszi időlegesen az epizód egyik cselekvő szerepét.
2.1: Részt vesz a hajszában, üldözőként.
2.2: Részt vesz a hajszában látszólag üldözőként, valójában azonban a gyerek menekülését segíti nyíltan vagy leplezetten. Ebben az esetben ő is üldözötté válhat.
Amennyiben a 2.1. variációt választja, a cselekmény lezajlásának többféle változata lehetséges. A variációk közül a program választ, a játékosnak nincs beavatkozási lehetősége.
2.1.1. Részt vesz a hajszában tényleges üldözőként, mire a program megfosztja a választott szerepétől, és a gyerek ugyancsak a házból menekülő apjának szerepébe kényszeríti. Ez a string egészen a harmadik rész (A létezés ideje) "boltos-jelenetéig" tarthat, amikor az Öregember ellátogat egy külvárosi üzletbe, és találkozik a pult mögött rajzolgató "fiúcskával" és annak apjával.
2.1.2. Részt vesz a hajszában tényleges üldözőként, mire a program megfosztja a választott szerepétől, és a menekülő gyerek szerepébe kényszeríti.
2.1.3. Részt vesz a hajszában tényleges üldözőként, de akárcsak a többiek, ő sem tudja elfogni a gyereket. Akárhogyan fordul is a cselekmény a gyerek szempontjából, és bárki legyen is a szerepének hordozója, végül átlép a holdba. Ettől a pillanattól kezdve az Ember - amennyiben más szerepét viselte - automatikan visszakapja a maga szerepét.

#

(a híd előtt) ...Az Ember már messziről észlelte* (gameing) => A terjedelmesebb leíró részeknél a játékosnak mindig több lehetősége nyílik különböző szemszögből követni az eseményeket. Ilyenkor a térben is kötetlenebbül mozoghat, akár a főszövegben nem jelölt, a program metaszintjén lezajló rövid epizódokat is megfigyelheti. Az epizódok lejátszását ugyan ő aktivizálhatja, de a cselekmények lezajlását nem befolyásolhatja. Az esetleges epizódok időtartamára megszakad a narráció, de nem marad ki semmi a főszövegből.

(a híd előtt) ...Tíz éve hagyta el a Várost => "Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tíz álló esztendeig..." (Nietzsche: Im-igyen szóla Zarathustra, Zarathustra előljáró-beszéde, 1.)

#

(vizsgálat) ...Az Ember hajnalban került sorra* (gameing) => A narráció ennél a mondatnál megszakad. A játékosnak választania kell két narrációs lehetőség közül.
Az "A" változatban a narráció a főszöveg szerint halad az ellenőr megjelenéséig. Akkor újra megszakad, és csak a következő passzussal folytatódik. Az ellenőrt mindig a játékosnak kell megszólaltatnia. Az Ember a főszöveg leírása szerint cselekszik.
A "B" változat narrációja:
(Az Ember hajnalban került sorra.) Óvatosan közeledett a két oldalt zárt, szűk folyosó végén álló szkenkapu felé. A nyílás éppen olyan széles volt, mint a folyosó. Amint belépett a teljesen ártalmatlannak látszó keretbe, fölgyulladt az építmény tetején egy magas, henger alakú, forgó lámpa, és vörösen villogni kezdett. Szinte ezzel egyidejűleg két hatalmas termetű, zubbonyos rohanta le. Itt megszakad a narráció, és csak a "film" megy tovább. A játékos az alábbi lejátszási variációk közül választhat:
1: Feltartóztatják. Nem védekezik vagy védekezik, de legyűrik, és elszállítják a konténerbe. Menekülés a konténerből. Mivel csak korlátozott tér áll a rendelkezésére, a lehető legkisebb "térveszteséggel" kell áthatolnia az útzárakon, és elérnie a buszok indulási helyét.
1b: Feltartóztatják. Nem védekezik vagy védekezik, de legyűrik és elszállítják a konténerbe. A konténerből vagy nem lehetséges a menekülés, vagy úgy méri föl a helyzetet, hogy jobb, ha egyelőre vár. A konténer elvontatása és uszályra emelése. Legkésőbb az uszályról azonban menekülnie kell, és mivel csak korlátozott tér áll a rendelkezésére, a lehető legkisebb "térveszteséggel" kell áthatolnia az útzárakon, és elérnie a buszok indulási helyét. Ha nem sikerül sem a konténerből, sem az uszályról elmenekülnie, a program bezár, és vagy újraindítható, vagy nem indítható újra.
1c: Feltartóztatják. Nem védekezik vagy védekezik, de legyűrik és elszállítják a konténerbe. Sem a konténerből, sem a uszályról nem tud (vagy nem akar?) menekülni. Az uszályt elsüllyesztik, a kiszelektált menekültekkel/foglyokkal együtt. Mi történik az Emberrel?
2: Feltartóztatják, de védekezik, és a kaputól azonnal sikerül megszöknie. Mivel csak korlátozott tér áll a rendelkezésére, a lehető legkisebb "térveszteséggel" kell áthatolnia az útzárakon, és elérnie a buszok indulási helyét.

(vizsgálat) ...Turbánliliom, ligetszépe... => "Hát itt állnak ők, az atyafiak, balra virágzik a turbánliliom, virágzik vadul, virágzik mint sehol, és jobra, ott nő a ligetszépe, és a Dianthus superbus, a gránátszegfű, nem mesze tőle. "(Paul Celan: Párbeszéd a hegyen)

#

(átkelés) ...a vastag ablakkeret fényes krómnikkel burkolatán azonban észrevette a nő arcának egy részletét* (gameing) => Ezen a helyen, akárcsak a korábbi interaktív betéteknél, szerepváltás lehetséges.
1: Az Ember megmarad a belső vagy külső nézetű szemtanú szerepében. A "film" narráció nélkül, de pontosan követve a főszöveg leírását halad előre.
2: Az Ember átlép a nő szerepébe, és megpróbál uralkodni az emelkedő pánikon. Például különböző önszuggesztiós és/vagy vizualizációs gyakorlatok segítségével. A pszichikai és fiziológiai pokol örvényeinek megjelenítése, illetve "átáramoltatása" a játékoson. Végül legyűri a pánikot. Az Ember ezzel egyidejűleg visszakapja eredeti szerepét.
3: Az Ember átlép a nő szerepébe. A pánik pszichikai és fizikai örvényei, megpróbál uralkodni magán, de sikertelenül. A roham kataklizmájának belső nézetű megélése. A buszsofőr megjelenése. Az Ember a nő lebénításával egyidejűleg visszakapja eredeti szerepét.
Sem a 2., sem a 3. variáció lezajlása alatt nincs narráció.

#

(város) ...Az Ember az áradás elől jobbra fordult, és kisietett a központi elosztó térre* (gameing) => Az Ember ebben a passzusban viszonylag "kötetlenül" mozoghat, a program többször kijelölheti, ezáltal lehetőséget adva a játékosnak, hogy "bebarangolja" a teret. Ha a játékos útja nincs szinkronban a főszöveg leírásával, a narráció "bevárja". Az Ember (játékos / gamer) azonban csak akkor léphet át a következő passzusba, ha az "áradás előtt jobbra fordult, és kisietett a központi elosztó térre."

#

(mutatványos) ...és széles gesztusokkal magyarázott => Utalás Büchner Woyczeck és a Danton halála című darabjaira. A hivatkozott részek:
- "KIKIÁLTÓ: Uraim, hölgyeim, itt látható az asztronómus ló meg a kis kanárimadarak, kedvence Európa valamennyi hatalmasságának, tagja valamennyi tudós társaságnak. Mondja jövendő. Bárakármicsoda: hány év, hány gyerek, milyen betegség, elsüti pisztoly, egy lábra áll. Minden nevelés: van neki baromi okosság vagy inkább nagyon okos baromiság, nem olyan rettenetesen buta állat ám, mint sok ember, a tisztelt közönség leszámítva... Tessék! Kezdődik az előadás, mindjárt kezdetet vesz a commencement commencement-ja. Uraim! Uraim! Nézzék meg a teremtményt, ahogy isten megalkotta: semmi, a világon semmi. És most nézzék a művészetet: két lábon jár, mente, nadrág rajta, kard az oldalán. Nézzék a civilizáció haladását. Minden előrelép: ló, majom, kanárimadár. Katona lett a majom: egyelőre nem sok: az emberi nem legalsó foka! Kezdődik az előadás! A kezdet kezdete következik." (Woyczeck, 3)
- "CAMILLE: Én mondom nektek, amit ezek az emberek nem durva utánzatban kapnak, színházban, hangversenyen vagy kiállításon, ahhoz se szemük, se fülük nincsen. Valaki farag egy bábot, látják a kötelet, amelyen rángatják, a tagjai minden lépésnél ötlábú jambusokban recsegnek. Micsoda jellem... micsoda következetesség! Vesz valaki egy érzelmecskét, egy igazságot, egy fogalmat, kabátot és nadrágot húz rá, kezeket és lábakat csinál neki, arcot pingál hozzá, és keresztülgyötri három felvonáson, amíg meg nem házasodik, vagy agyon nem lövi magát - kész az Eszménykép! Elcincog valaki egy dallamot, amely a kedély hullámzását mímeli, akárcsak egy cserépsíp a csalogány dalát. - "Ah, a művészet!" - szavalják. De vonszold ki őket a színházból az utcára: "Ah, a szánalmas valóság!" Megfeledkeznek az Úristenről a rossz kópiák nyomán. A mindenségből, amely bennük és körülöttük izzón, sisteregve és ragyogva minden percben megújhodik, ők nem látnak, nem hallanak semmit. Színházba mennek, verseket és regényeket olvasnak, leutánozzák a papiros figurákat, és Isten teremtményeire az orrukat fintorgatják, hogy az milyen közönséges! A görögök tudták, mit mondanak, amikor azt mesélték, hogy Pygmalion szobra megelevenedett, de gyermeket nem szült. (Danton halála, 2. felvonás, Szoba)
A Woyczek (ford. Thorzó Gábor és Halasi Zoltán) teljes szövege itt, a Danton teljes szövege (ford. Kosztolányi Dezső) pedig itt található.

(mutatványos) ...fehér galamb bomlott ki => a galamb és a kő visszatérő motívuma például a 2. passzusban (külső zóna) vagy az első és harmadik rész záró passzusaiban.

#

(leányka)* (gameing) => Az Ember a passzus bevezetőjében, akárcsak a (híd előtt) vagy a (város) passzusban, kötetlenebbül mozoghat a szerepváltás lehetőségéig

(leányka) ...hatan-heten lehettek* (gameing) => A program szerepváltási lehetőséget kínál a játékosnak:
"Át akarod venni akár külső nézetű, akár belső nézetű perspektívából valamelyik lelkecske szerepét?" A program írásban kérdez, a döntés idejére abbamarad a narráció. Ha a játékos szerepet vált, a program találomra választ a "lelkecskák" közül, a narráció folytatódik.
Ha a játékos megmarad a saját szerepében, következő alkalommal akkor szólítja meg újra a program, amikor "megformálódik" a leányka alakja: "Át akarod venni akár külső nézetű, akár belső nézetű perspektívából valamelyik fiúcska vagy a leányka szerepét?" Ha nem, a narráció minden mondatnál újra és újra megszakad, és újra és újra megjelenik a szerepváltás lehetőségét felkínáló kérdés.
Ha a játékos átlép valamelyik fiúcska szerepébe, akkor bármikor visszaléphet az Ember szerepébe. Tehát a játékoson múlik, meddig vesz részt a megbecstelenítésben. Ha a leányka szerepét választja, csak a következő (csillagtallérok) passzus végén térhet vissza az Ember szerepébe. A leányka szerepéből nem lehet átlépni fiúcska szerepbe.
Az Ember szerepében csak passzív szemlélő lehet. ("...akkor sem léphetett volna hozzá, ha nem választja el őket egymástól a vastag, rozsdás vasfal, mert nem tartoztak egy térbe.") Fiúcska szerepében többféle módon viselkedhet. Lehet passzív szemlélő vagy aktív cselekvő. A résztvevő cselekvés intenzitását kizárólag a játékos szabályozza. A játékos automatikusan visszakapja az Ember szerepét a fiúcskák eltűnésével. A leányka szerepében kizárólag passzív szenvedő lehet. Ebben a módusban vagy a játékos-fiúcska, vagy a program határozza meg a szenvedés mértékét.
A narrátor végigmondja a passzus egész szövegét. Az utolsó mondatok - "Csak a leányka maradt ott a konténerben..." (stb.) - a játékos aktuális szerepétől függetlenül egyként érvényesek.

#

(csillagtallérok) => A Csillagtallérok című Grimm mese - ez a motívum jelenik meg a 2. passzusban, a "nagyanyó meséjében" - eredetije: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis leány. Ennek a kis leánynak nem volt sem apja, sem anyja s olyan szegényül maradt ezen a világon, akár csak a templom egere. Nem volt bár egy házacskája, ahol lakjék, nem egy ágyacskája, hová lefeküdjék, nem volt egyebe csak a ruhája, annyi, amennyi a testén volt s csak egy darabka kenyere: egy könyörületes szívü ember adta azt is. Mit volt, mit nem tenni, elindult a kis leányka, hátha megsegíti a jó Isten. Amint ment, mendegélt a réten, szembe jő vele egy szegény ember s kéri könyörögve: - Te jó kis lány, adj ennem, három napja, hogy egy falást sem ettem. A kis lány egy szempillantásig sem gondolkozott, a kenyerét oda adta a szegény embernek. - Áldjon meg az Isten, hálálkodott a szegény ember, s ment tovább. Ment a kis lány is s im szembe jő vele egy gyermek, sír keservesen s könyörögve kéri: - Adj nekem valamit, amivel befödjem a fejemet, mert úgy fázik a fejem! A kis lány szónélkül odaadta a kalapját. Tovább ment, mendegélt, ismét szembe jő vele egy gyermek, akinek a testén egy szál ruha sem volt. Nem is várta, hogy kérjen, nekiadta a kabátocskáját. Aztán beért az erdőbe. Éppen esteledett alkonyodott s hát jő szembe vele egy gyermek s kérte, hogy adja neki az ingecskéjét, mert különben megveszi az Isten hidege. Mondta magában a kis lány: - Ugy is sötét van, nem lát senki, odaadhatod az ingedet. Oda is adta. Most már csakugyan semmije sem volt. Igy állt, álldogált egy helyben, feltekintett a csillagos égre, nagyot fohászkodott s ím halljatok csudát! egymásután hullottak a csillagok, sűrün, mint a záporeső, s ahogy a földre értek, mind tiszta tejfehér tallérokká lettek. És lehullott az égből egy szép gyolcs ing is, olyan fehér s olyan finom, hogy az csupa csuda. A tallérokat szépen fölszedte s ettől fogva nem volt gondja többet: élt boldogan. Holnap a kis lány legyen a vendégetek." (Ford.: Benedek Elek)

# // # (vissza a külső zóna utalásaihoz)´

(csontkirakó) ...lomhán tovasikló várost => Utalás a Stalker (Tarkovszkij) youtube-on pool-sequence-nek nevezett jelenetsorára, illetve annak vizuális világára.

(csontkirakó) ...szopogatni kezde a csontokat => Utalás a The Hurt Locker (Kathryn Bigelow) című film egyik jelenetére, amelyben a tűzharcba keveredett katonák egyike a haslövést kapott társukról leszerelt véres töltényeket szopogatja tisztára, hogy ne ragadjanak be a töltényűrbe. A link a film egy körülbelül tíz perces részletét mutatja, amelynek közepe táján látható az említett, rövid jelenet.

Ebben a passzusban két viszatérő motívum is fölerősödik: a művész/író szerepe (a mutatványos; "a másik teste" problematika a leányka című passzusban; a csontokat dögkeselyűként leszopogató csavargó) és a fehér szín (a leányka teste; a "megpucolt", leszopogatott csont, majd pedig az utolsó passzusban a gyerek haja)

#

(megérkezés) ...mint egy sebesvízű patakban kígyózó hal => "Mert én egykor voltam már fiú is, leány is, bokor, madár és tengeri néma hal." (Empedokles, Tisztulások, 117, ford.: Steiger Kornél)

(megérkezés) ...és a melléhez szorította => Utalás Ridley Scott Blade Runner című filmjére (Roy-motívum).

#

EXIT / I. A létezés tere (1.), (2.), (3.), (4.), (5.), (6.), (7.), (8.), (9.), (10.), (11.), (12.), (13.), (14.), (15.)
EXIT / II. A Hegyen (16.), (17.), (18.), (19.), (20.)
EXIT / III. A létezés ideje (21.), (22.), (23.), (24.), (25.), (26.), (27.), (28.), (29.), (30.), (31.)

(II. A hegyen)

A hegy a két leszállás kiindulópontja. (Ezért került középre.) Egyszer az egyik oldalon ereszkedik alá, egyszer a másikon. Vagyis csak két "égtáj" létezik: a tér és az idő. ( A folytatásos változathoz nem csatolt Létezés igéi a "téridő" útja, ahol a "főhős" az égből száll alá.)

(ébredés) ...a föld kisiklott alóla => Utalás Nietzschére ("Velőkig megrémül, hogy a föld kisiklik alóla és elkezdődik az álma." in: Zarathustra: A legcsendesebb óra.)

(ébredés) wake up => utalás a Blade Runner záró mondatára: Wake up - time to die

#

(elhatározás) Te nagy csillagzat => Nietzsche: A jel (437 o.)

#

(a feljáró) Gyankvón figyelte...* (gameing) => A játékos innentől kezdve, akárcsak az első rész leíró részeiben, több szemszögből követheti az eseményeket, és a program adta lehetőségeken belül "elkalandozhat" vagy interaktív kapcsolatba léphet környezetével. Az irányváltoztatási vagy kapcsolatteremtési lehetőségeket a tárgyak vagy figurák időleges megjelölése mutatja. A játékosnak nem kell föltétlenül reagálnia a megjelölésekre. A narráció az első rész szabályai szerint halad előre. Tehát időbeli szinkronban marad a játékos által irányított karakter cselekedeteivel.

(a feljáró) ...csökönyös szamarat próbáltak fölráncigálni => Nietzsche: Zarathustra, IV, Fölébredés

(a feljáró) ...a felette járó sas árnyéka => a sas és a kígyó Zarathustra kísérői

#

(a vendég) ...találkozott a meztelen remetével => Utalás az Upaka motívumra in: Buddha útjának kezdete, Mahávagga I. 1, 5-8:

És amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, elindult Benáreszbe. Félúton a bódhifa és Gajá között találkozott egy Upaka nevű meztelen remetével. Amikor megpillantotta a Magasztost, megszólította:
- Testvérem, vonásaid nyugalomról tanúskodnak, arcszíned derült, tiszta. Kinek indítására távoztál a remeteségbe, testvérem? Ki a mestered? Kinek a tanítását követed?
A Magasztos így válaszolt Upaka szavaira:
- Mindent legyőztem, felismertem mindent.
Lepergett rólam a világ hatalma.
Elhagytam mindent, el az élet szomját,
segítő nélkül, a saját erőmből.
Nincs szükségem tanítóra. Hozzám hasonló senki sincs.
Istenek és halandók közt vetélytársat nem ismerek.
Én vagyok a világ szentje. A legfőbb mester én vagyok.
Világosságra ébredtem, lehültem és kihamvadtam.
Benáreszbe megyek, s útnak indítom a Tan kerekét.
A vak világban döndüljön halhatatlanság dobszava!
- Testvér, ezek szerint azt vallod magadról, hogy te vagy a Szent, a Győztes?
- A győztes az, aki, mint én, úrrá lett indulatain.
Legyőztem minden bajt és bűnt; így, Upaka, Győztes vagyok.
E szavakra így válaszolt Upaka, a meztelen remete:
- Ám legyen, testvér!
Megcsóválta a fejét, és másik úton indult tovább.

(a vendég) ...Az ember szó nélkül kibújt a köntöséből => Upaka, a meztelen remete "felöltöztetése" egyben az Ember "lecsupaszosodása". => A ruhaátadási motívum a Csillagtallérokban. (Noha a Csillagtallérokban csak két tárgy átadása történik, az alaphelyzet itt is hasonló.)

#

(III. A létezés ideje)

(indulás) ...kilépett a lakásból => A passzus ductusa Paul Celan Párbeszéd a hegyen című prózájára utal. A szövegben további utalások találhatók Nietzsche Zarathustrájára ("aranyos fogóján kigyó tekerőzék a nap körül", "hatezer láb messzeségben") és Martin Buber Daniel ("kétszeresen érintette a környezetét") című írására.

#

(szamárünnep) ...türelmesen ácsorgó szamarát => A passzusban Nietzsche Zarathustrájának alábbi részeire utalok: IV. rész, Fölébredés, Szamárünnep, A mámoros dal

#