3.  (Vandálok/Téboly/Gyilkosság)

64. III/8 érkezés Fr.koogba (helyszín)
65. II/41 a félelem és halál partiturái, Pasolini (a kor)
66. I/8 mozi, hugyozó vénasszony (a nyilvánosság/perverzió)
67. III/14 vödörbe fojtás (alantasság)
68. III/14 Tegnap, amikor a tampon zsinórja mellett... (perverzió)
69. III/70 Ikraevés méhen belüli és kívüli holocaust
70. II/43 csatorna, gettó, passzázsavató
71. II/25 földalatti pályaudvar, rettentő mélységben zajlanak a jelenetek (a lélek színhelye)
72. IV/63 visszaút Párizsból, tengeralatti vonat (cső)
73. III/2 vaságyak
74. III/62 hídkamikaze, Fudzsimuri
75. III/20 Genf, gyilkosság erőszak
76. III/52 kaunasi
77. I/39 nyugtalan bulvárokon osontunk
78. IV/22 Brando a dísznókkal terror
79. III/35 Károly-híd
80. IV/45, 36 R.-éknél
81. II/55 csermely
82. II/38 helikopter, mentős
83. III/65 akváriumba fojtás csürhe
84. I/61 karzat (a IV. p. előérzete - C.)
85. IV/67 denevér-baglyok a pincében
86. III/19 M., a kulcslyukon visszanéző szem gyilkosság/öngyilkosság
87. III/72 a nem létező szoba halál

A "karzat" és a "denevér-baglyok" részek közül kimaradt:
(III/64) Tudom, üresek a cellák. De csak egyszer zörgessem meg a zárat, máris csattogó verdesés hallatszik belülről, mintha valami nagy madár vergődne faltól falig a szűk, ablaktalan helyiségben. A pánik robaja aztán átterjed celláról cellára, egyre gyorsuló iramban az egész emeletre, majd az egész épületre, és ott örjöng az egész pikkelyes lábú bagázs. Aztán egyszer csak elcsendesül minden. Ólmos fáradtság borul a szigetre, az asztal lapjára borulva hortyogok, mint egy pandúrjelmezes házmester, széles övén hatalmas karikára fűzött kulcsokkal. (IV/54) Mély és tömött álmaim vannak, szinte csak sűrűségüket és súlyukat hozom magammal az ébredésbe. Alig tudok mozogni utánuk. Testem lágy agyaggal töltött homokzsák, csak lassan mászik elő az éjszaka szarkófágjából, válik újra rugalmassá, mozgékonnyá, kezdi meg a nappali működés gyorsított, erőltetett iramban végrehajtandó gyakorlatait. (III/63) Micsoda őrület minden ébredés. Ahogy összehangolt mozdulatokkal szétválogatom ruháimat, belebújok a fehérnemümbe, ingembe, nadrágomba. (IV/11) Hamarosan megtelnek az utcák és a terek ugató, rongyos szörnyetegekkel. Alányúlnak a szűzeknek, leverik nyúlszőr kalapját a fontos embereknek, gyerekfejekkel labdáznak - éjt nappallá téve áll a fergeteges utcabál. Hallom, ahogy éjszakánként kurjongatnak, titkos jeleket adnak egymásnak, gyakorolják az új nyelvet, szervezkednek, szövetkeznek, szorgos ujjakkal kötik a hálót, amelyben majd úgy vonszolnak le a színről, ahogy a narancssárga öltönyös utcaseprők húzzák maguk után az aszfalton a kék, szemetes műanyag zsákokat.