3. (Vandálok/Téboly/Gyilkosság)
64. III/8 érkezés Fr.koogba (helyszín)
65. II/41 a félelem és halál partiturái, Pasolini (a kor)
66. I/8 mozi, hugyozó vénasszony (a nyilvánosság/perverzió)
67. III/14 vödörbe fojtás (alantasság)
68. III/14 Tegnap, amikor a tampon zsinórja mellett... (perverzió)
69. III/70 Ikraevés méhen belüli és kívüli holocaust
70. II/43 csatorna, gettó, passzázsavató
71. II/25 földalatti pályaudvar, rettentő mélységben zajlanak a jelenetek (a lélek
színhelye)
72. IV/63 visszaút Párizsból, tengeralatti vonat (cső)
73. III/2 vaságyak
74. III/62 hídkamikaze, Fudzsimuri
75. III/20 Genf, gyilkosság erőszak
76. III/52 kaunasi
77. I/39 nyugtalan bulvárokon osontunk
78. IV/22 Brando a dísznókkal terror
79. III/35 Károly-híd
80. IV/45, 36 R.-éknél
81. II/55 csermely
82. II/38 helikopter, mentős
83. III/65 akváriumba fojtás csürhe
84. I/61 karzat (a IV. p. előérzete - C.)
85. IV/67 denevér-baglyok a pincében
86. III/19 M., a kulcslyukon visszanéző szem gyilkosság/öngyilkosság
87. III/72 a nem létező szoba halál
A "karzat" és a
"denevér-baglyok" részek közül kimaradt:
(III/64) Tudom, üresek a cellák. De csak egyszer zörgessem meg a zárat,
máris csattogó verdesés hallatszik belülről, mintha valami nagy madár vergődne
faltól falig a szűk, ablaktalan helyiségben. A pánik robaja aztán átterjed
celláról cellára, egyre gyorsuló iramban az egész emeletre, majd az egész
épületre, és ott örjöng az egész pikkelyes lábú bagázs. Aztán egyszer csak
elcsendesül minden. Ólmos fáradtság borul a szigetre, az asztal lapjára borulva
hortyogok, mint egy pandúrjelmezes házmester, széles övén hatalmas karikára fűzött
kulcsokkal. (IV/54) Mély és tömött álmaim vannak, szinte csak sűrűségüket és
súlyukat hozom magammal az ébredésbe. Alig tudok mozogni utánuk. Testem lágy agyaggal
töltött homokzsák, csak lassan mászik elő az éjszaka szarkófágjából, válik
újra rugalmassá, mozgékonnyá, kezdi meg a nappali működés gyorsított, erőltetett
iramban végrehajtandó gyakorlatait. (III/63) Micsoda őrület minden ébredés. Ahogy
összehangolt mozdulatokkal szétválogatom ruháimat, belebújok a fehérnemümbe,
ingembe, nadrágomba. (IV/11) Hamarosan megtelnek az utcák és a terek ugató, rongyos
szörnyetegekkel. Alányúlnak a szűzeknek, leverik nyúlszőr kalapját a fontos
embereknek, gyerekfejekkel labdáznak - éjt nappallá téve áll a fergeteges utcabál.
Hallom, ahogy éjszakánként kurjongatnak, titkos jeleket adnak egymásnak, gyakorolják
az új nyelvet, szervezkednek, szövetkeznek, szorgos ujjakkal kötik a hálót,
amelyben majd úgy vonszolnak le a színről, ahogy a narancssárga öltönyös
utcaseprők húzzák maguk után az aszfalton a kék, szemetes műanyag zsákokat.