... Aztán eljött a pillanat. Kandata véletlenül fölemelte a fejét, és ahogy
fölnézett a Vértócsa mélyéből az égre, látta, hogy egy ezüstös pókfonál
ereszkedik éppen őfelé, a magas, magas Mennyországból, lassan és halvány
csillogással a szótalan sötétben, mintha félne az emberi pillantástól.
Kandata összecsapta a kezét örömében. Ha belekapaszkodna a pókfonálba, ha
felmászna addig, amíg a fonál engedi, biztosan megmenekülne a Pokolból... (Akutagava:
A pókfonál)