(221) A holocaust, mint nagyipari eszközökkel és módszerekkel végrehajtott népirtás, az újkori tömegtársadalmakra jellemző civilizációs folyamat. Megjelenésének és zajlásának leglényegesebb, társadalmi szinten ható okai:
1. Istentagadás. Az emberi létezés közege a szellemi és fizikai természet. A szellemi természet az ember istenképzete. E képzet iránya: a tér-idő fogalmától független, egy és oszthatatlan univerzális rend. Ha istent mondunk, valójában ezt a rendet nevezzük meg. Beszélni azonban nem tudunk róla, mert a nyelv csupán a fizikai természet médiuma. Ha mégis beszélük róla, akkor nem magáról a dologról beszélünk, hanem arról, "ahogyan a #dologról(197) beszélünk". A fizikai természet mindazoknak a tér-időbeli lényeknek és tárgyaknak (dolgoknak) az összessége, amely körülötte, rajta keresztül és benne áramlik. A természet, az ember számára mindkét aspektusában, objektíve adott állandó. Az istentagadás képzete tehát valójában nonszensz, negatív pszichózis, éppen olyan, mintha például a Nap vagy a rög létezését tagadnánk. A pszichózis kialakulásának oka: arány- és mértéktévesztés. Ebből ered az a közveszélyes és önvesztő téveszme, hogy az ember alávetheti birtokoltnak vélt vagy birtoklandó hatalmának a szellemi és fizikai természetet, vagyis azt, aminek a létezés megváltoztathatalan fizikája és metafizikája alapján sohasem kerekedhet fölébe. Törvényszerű, hogy nyiltan vagy burkoltan, közvetlenül vagy közvetve, folyamatosan hadat visel mind a szellemi, mind pedig a fizikai természet (természete) ellen és egyre erősebben elidegenedik ezektől.
2. Érzelmi, szellemi elsivárosodás. Motorja az élet minden területét belepő tömeg-, triviálkultúra. Az érzelmi, szellemi elsivárosodás általános jellemzője: a lét és a létező eldologiasítása; a létező megfosztása a létezés méltóságától; az együttérzésre való készség és képesség (el)sorvadása. Ez a folyamat törvényszerűen meghatározza az ember viszonyát a nem-létezőhöz is. A nagyipari holocaust folyamatának fenntartása szempontjából végzetes jelentőségű tény, hogy a gyilkosság és a tömeggyilkosság a tömegszórakozás és a tömegszórakoztatás társadalmilag elfogadott részévé vált.
3. A cselekedet (tett) és az erkölcsi ítélet szétválasztása. Közvetlen következménye: az erkölcs elérvénytelenülése. Az erkölcs ugyanis kizárólag a végrehajtott, nem-gondolati cselekvésben rendelkezik tartalommal. Önmagában legföljebb irodalmi jelentősége van.
A fenti három pontban leírt okok kölcsönösen kiegészítik és feltételezik egymást. Mint megállapítások mentesek a kritikai szemlélettől. Pusztán egy újkori, tömegcivilizációs folyamat okainak leírásai, tételezései. Lényegük, magvuk létezett és hatott az úgynevezett civilizáció korábbi, akár legkorábbi szakaszaiban is. Minél magasabb fokú és absztraktabb azonban a csoportszintű (társadalmi szintű) szervezettség, annál erősebbek és kiterjedtebbek az okok hatásai. Törvényszerű, hogy a modern, nagyipari holocaustok kora a tömegcivilizáció addigi legmagasabb és legabsztraktabb szervezettségi fokán jelent meg.

Kiegészítő megjegyzések:

holocaust mint folyamat A holocaust - mint egy bizonyos esemény - szingularitásáról folytatott vita egyszerűen értelmetlen. A holocaust, az áldozat szempontjából, mindig szinguláris. És a holocauston kívül kizárólag egyetlen szempont létezik, az áldozaté. A tettesé már a holocaust része.
univerzális rend A tér-idő fogalmától független, egy és oszthatatlan, objektív állandó. További jellemzői: a legparányibb pontja is őrzi az Egész képét (=> holográfia); minden egyes pont minden egyes ponttal (aktív vagy passzív) összefüggésben áll vagy állítható; a mindenkori anyag és tudat mintázatának eredete, az anyag és tudat egyetemes alapműködésének vezérlője.
negatív pszichózis A negatív pszichózis istentagadó, a pozitív pszichózis istenkereső.
arány- és mértéktévesztés A mérték: A szellemi és fizikai természettel, természetben abszolut összhangban és egységben létező állapota. Ennek lehetősége az emberi tudat időtől, tértől független, objektív természete. A mérték tehát sem nem tradicionális, sem nem utópisztikus.
uralom (fölékerekedés) és alávetettség Az univerzális rend egységében nem érvényes az alávetettség és a felülkerekedés fogalma. Az ember tehát sem nem ura, sem nem alávetettje a természetnek, hanem személyes létezésével az univerzális rend beteljesülésének része. Az élet objektív értelme tehát nem más, mint hozzájárulás a személyes létezéssel az univerzális rend beteljesüléséhez. Mivel ez a hozzájárulás törvényszerűen és kényszerűen lezajlik a születéssel, az élet szubjektív értelmét a hozzájárulás mikéntjéről kialakított tudati tartalom határozza meg. E tartalom minőségét hagyományosan a boldogság szóval írjuk körül, amely a szellemi és fizikai természettel való abszolut összhangra, az univerzális rendbe való objektív beágyazottság szubjektív érzetére utal. A boldogság lehetősége tehát a tudat tértől, időtől független, elidegeníthetetlen sajátja.

LB > holocaust