(185) Az önmagát megsemmisítő kiterjedés/kiterjesztés. A szétírás mint műfaj. Az (alfanumerikus) nyelv, a gondolat, a genom. Kabbalisztikus, kombinatorikus, permutatív megalománia, istenkísértés, istenhazugság, bitorlási kísérlete a bitorolhatatlannak, a pimasz, elképesztően ostoba hübrisz, a "Semmi Dölyfétől" (Kálnoky) megszédült ember naivitása ; a T-A-G-C 112, a 0 és az Egy, vagy ha úgy tetszik, a Gólem autizmusa. "Istennek nincs nyelve", miként emlékezete sincs, nincs rá szüksége. Nekem van nyelvem, nekem van emlékezetem, nekem van "szükségem". Amint elindultam, elvétettem a célt. Nem vagyok kész. "Majd ha meghalok, visszajövök, és befejezem, amivel nem lettem kész." A bontást, a visszavételt, az összehúzódást (avagy a kiterjedést, összeterjedést). Mert mindig az utolsó gondolattal ébredünk. De lesz még reggel, amikor az elsővel fogok. És akkor nem indulok el többé, hogy ne vesszen el a cél. Lehessek nyelv, gondolat, Isten, Gólem, lehessek akárki és akármi, lehessek én nélküli senki és semmi. 

LB > elhatalmasodása