(182) A tömörítésről, 1995-ben, az NN 1 befejezése (abbahagyása) után, de éppen az NN passzusait meghatározó magatartásról: Az írói lét, mint az írói lét fölszámolásának kísérlete. A szavak, mint a szándék közvetlen tanúságtételei. Fokozódó önsajnálat, mártírium, narcissismus, hisztéria (egyetlen tünettel kifejezve: mérték- és aránytévesztés, -vesztés)... Nem egymásra rétegződésről volt szó, hanem egyetlen érzés minden egyéb érzést maga alá gyűrő és megfojtó elefantiázisáról(183). A szókincs minden egyes eleme e föltorlódott létérzés körülírásának, értelmezésének eszköze lett. Minden szó, nyelvi fordulat egyetlenegy és azonos értelemmel ruházódott föl. A nyelvben (nyelvezetemben) csakis hangtani avagy morfológiai változások történtek. A meghiúsulás folyamatosan önmagáról szólt, és egyidejűleg önmagát reprodukálta. Az írás megkísérelte fölszámolni önmagát, a folyamat megszüntetésének reménye nélkül. Katatónia.

LB > katatónia