(203) Brain #2: "A gondolat szempontjából érdektelen a beszélő", olvasom. Néhány oldallal (hónappal) tovább (később): "A szónak nincs hitele, csak a beszélőnek." Két mondat, mintha nem is tudnának egymásról, és (az) én, aki mintha egyik kijelentésről sem tudna, hiszen éppen azért nyitottam föl a füzetet, hogy egy éppen olvasott szöveg ürügyén újra följegyezzem az első vagy a második mondatot (változatot?), már nem emlékszem. Érdemes-e külön-külön eltűnődnöm e kijelentések (igazság)tartalmán? Van-e egyáltalán az egyes kijelentéseknek egymástól függetlenül, vonatkoztatás és feltételezettség nélkül, bármiféle igazságtartalma, érvényes és tartós jelentése? Pillanatnyilag úgy gondolom: nincs. Jelentésük, igazságtartalmuk, tartalmuk csakis így van. Együtt, összehangoz(tat)va.

LB > egyidejűségben