(336) Természetes, hogy nincs haladás (előbbre jutás), visszatérés ott, ahol a mozgás vonalpályán és nem szakaszon történik. Az analógiasor végtelen. Úszás, repülés, vagy ha vonzóbb fikció a vertikum, lépkedjünk lépcsőkön, és nevezzük a közeget útnak. A kérdések: A láb mozgatja-e az utat, vagy az út a lábat? Ha csupán az egyik mozog, melyik mozdulatlan? Az út? Vagy a láb? Esetleg mindkettő? És mi az út? Egyetlen pont, vagy pontok sorozata? Ha egyetlen pont, azon helyben jár-e a láb, vagy vonszolja magával a pontot, ekképpen gerjesztve a vonalpálya illúzióját? Létezik-e egyáltalán út, vagy csupán a talpalás? Stb. Kétségtelen: lenyűgöző a végtelen könyvtár gondolata, a holtak enciklopédiája, az Ars Magna, a térben körkörösen táguló hipertext, a megnevező nyelvet fölváltó kommentáló nyelv(337) szakadatlan áradása. Komolyan venni azonban csak a lagadói fóliánsokat  tudom. 59

LB > végtelen