(260) A Létkerék, mint a Lét áramló egységének jelképe, a Keller Helén motívum megjelenésekor kezdett formálódni.  A Lét áramló (avagy forgó, sikló stb.) egysége az ébrenlét (tehát a hétköznapi értelemben konkrét valóságnak érzékelt és megélt dimenzió), az álomlét és a köztes állapotok, továbbá a látomásos lét [éberálom (mezsgye-állapot), hallucinációk, víziók stb. - a lét mint hallucinogén szer] dimenziójából (dimenzióiból) épül. A határok mindkét irányban, folyamatosan átjárhatók. Ezek a mozgások tudatosan vagy tudattalanul történnek. Az áramlás természetének nincsenek általánosan érvényes, a fogalmi gondolkodás eszközeivel megragadható és kifejezhető szabályai, törvényei, miként magának a Létnek sincsenek. Ugyanakkor viszont mindegyik dimenzión belüli és a dimenziók közötti áramlás befolyásolható. Az ébrenlét, álomlét és látomásos lét folyamatos áramlásának analógiája a létkerék(261), amely szakadatlanul forog, szalad, siklik, csúszik stb., de nem lebeg a tér-idő közegben. Vagyis pillanatnyi diszpozícióim alapján úgy gondolom, hogy a létkerék érintkezik a tér-idő(266) pálya felületével. Esetleg csupán áttételesen, "légpárnákkal", vagy az elektromagnetikus vonzás erőterében, de képtelen elszakadni ettől a közegtől mindaddig, amíg a létkerék tengelye a tudat. (Mi a "köztes" közeg? Levegőréteg? Erőtér?) A létkerék koncepciója a maga teljességében a működőképes emberi tudat koncepciójából indul ki. A vegetatív tudat, a semlegesített tudat (feltételezett nirvána állapot), a lekapcsolt tudat (fizikai kóma) és a létkerék viszonya. A vegetatív tudat esetén a tengely továbbra is a tudat, a semlegesített tudat és a lekapacsolt tudat esetén a tengely helyén hiány, üresség, etc. A kerék mozdulatlan.

LB > létkerék