(256) Az egyidejű tudatosulás képtelensége: Miközben működik a lét-mozgásban az egyidejűség (#együttlátás> módszer/linearitás/tér...), a tudatosulás [mert emlékezés? (u.e. a passzusban: #nem lineáris észlelés)] kizárólag egymásutániságban történhet. A lét-mozgás a hagyományos értelemben vett konkrét valóságban és/vagy a nem konkrét valóságban zajlik. Konkrét valóságnak(257) nevezzük a tudatos ébrenlétet, míg a nem konkrét valóság fogalomkörébe soroljuk az álomlétet, a látomásos (és/vagy hallucinatív) létet, továbbá a konkrét és nem konkrét valóság mezsgyéjén "hosszanti irányban" sikló lucid létet (később: "Létkerék"(260), 23/7). E négy lét-/valóságforma összefonódása. Már egyetlen "valóság/létforma" mozzanatainak egyidejű tudatosítása is képtelenség. A nem lineáris "elbeszélés" (kifejezés) tehát éppen annyira illúzió, mint a nem lineáris észlelés(268). A hipertext, a multimédia, az intermédia (stb.) csupán az illúziót teszi meggyőzőbbé. Hiába húzzuk fejünkre a legördögibb hang- és képbúrát, érzékszerveink csak szemelgethetik a kódokat mindaddig, amíg az idegpályák, az agysejtek, a szenzorok nem közvetlenül kapcsolódnak a külvilághoz. Ennek megvalósítása esetleg lehetséges, megvalósulása azonban észlelhetetlen, mivel az érintkezés pillanatában megszűnik a kül-világ, tehát a külső és a belső kettéosztottsága, és talán megszűnik maga az emberi ésszel még fölfogható észlelés is, hiszen nincs többé elkülönülés.

LB > egyidejű tudatosulás