(253) Az első regényemet a Gallimard kiadónál akartam megjelentetni. Nekiültem: "Éjszaka volt..." Még az első mondatot sem fejeztem be... Befejezhető-e az első mondat? A lét-történet(254) (történés) kifejezése szempontjából van-e bármi jelentősége annak, hogy mikor szakítjuk meg a szöveget? Többet mondanak-e el a könyvtárak a történésről, miként bármely tetszőleges befejezett vagy befejezetlen első mondat(273)? Van-e bármi jelentősége a lét-történet, történés kifejezése szempontjából a felütésnek, a megszólalásnak? Legalább a gesztusnak(281)? A folyamatosan önmagáról szóló, folyamatos és egyben önmagát reprodukáló, történetté váló meghiúsulás, mint a történés fonákja? (A történés nem hiúsulhat meg, hacsak nem tételezzük a világegyetem végességét.) Avagy minden egyes szó a történés tükre, és egyetlen szóban éppen úgy benne tükröződik az egész, miként a létező szavak összességének egyidejűleg megszólaló, végtelen számú variációjában? Vagy csupán bizonyos szavak, szóvariációk, vagy ezek összjátéka (összhatása) sugallja a történést? Melyek lennének ezek a szavak, szóvariációk? Esetleg az együttes zengés a közvetítő médum? De honnantól kezdve? Vagy minél sűrűbb, terebélyesebb a zengés, annál inkább összeér a lélek és a történet rezgése? Tehát a leíró és értelmező nyelvet még nem birtokoló ember kevesebbet tudott a történésről, mint a barlangi ősember, a barlangi ősember, mint Theuth, Theuth mint Buddha, Buddha mint Szent Ágoston, Szent Ágoston mint Goethe, Goethe mint Einstein, és Einstein mint a Kongresszusi Könyvtár jelenlegi főkönyvtárosa? Kevesebbet tudott a magányos és néma Isten, mint Adam Kadmon? Elgondolható-e, mi a történés? Mert ha elgondolható, megfogalmazható, hiszen a gondolat, keletkezésével egyidejűleg megszólal. Némán vagy hangosan, élőszóban vagy írásban, mindez formai kérdés. A megszólalás fölszámolásának vágya így a gondolat kioltásának vágya. "A történés a #burok, Isten benne ül...(283) [Ha] a történésből bármit sikerülne is megfogalmaznom [elgondolnom], történetemben mindig csak önmaga hiányaként lesz jelen... De az érzékelhető hiány is jelenlét." 49 Az írás mint a hiány(285) érzékeltetése. Pontosabban fogalmazva: a hiány érzetének mesterséges gerjesztése. A bizonyosság egyértelműségének föladása, a hiány érzékeltetése által keltett szellemi izgalomért. A történés burok, Isten(286) benne ül. És mi mindannyian a történésben. A hiány a burkon, a történésen, rajtunk kívül áll, fantom, agyrém, pszichózis.

LB > regény (Az Előtér/ Történeteimmel/ Történetekkel/ Regény felől)
LB > #történés (Az Előtér/ Történeteimmel/ Történetekkel/ Regény/ Első mondat felől)