(128) Az istenek és a bölcsek alkonya után az ember, a homo sapiens sapiens alkonya. A 3. évezred egy új faj keletkezésének évezrede. A Hominidae újabb elágazása. A mai ember mint a homo sapiens és az újember ("műember")(129) közötti összekötő kapocs. Az új korszakot benépesítő organikus lények és nem-organikus lénymásolatok, lényvariánsok előembere? A Hominidae először ágazik el úgy, hogy az elágazást a szétválást tudatosan kiváltó, megvalósító és elszenvedő alany hajtja végre. A folyamatot és annak következmény-rendszerét két tény határozza meg alapvetően. Az (új)ember felsőbbrendűségébe vetett hit és az eltökélt cél: az emberi faj biológiai és posztbiológiai "fejlődésének" alakítása. Innét nézve, ebből a kultúrkörből, civilizációs beidegződésből, mindkettő alapvető, fatális tévedés(130). Következménye a mai ember elsorvadása(134) (elsorvasztása), pusztulása (pusztítása). Az átmeneti korszak embere hosszú ideig egy azonos befolyással rendelkező, párhuzamos kultúra képviselője lesz. Befolyásának, hasznosságának (gazdaságosságának), célszerűségének csökkenésével jogi helyzete is mind mélyebbre süllyed a földet benépesítők hiearchiájában. Végső pusztulásának lehetséges okai, együttesen vagy külön-külön: életképtelensége, a faj fenntartásának nem gazdaságos volta, a számára kedvezőtlenül alakuló körülmények által kiváltott pszichikus fagyhalál, kívülről szabályozott fizikai megsemmisítés. A faj bizonyos nagyságrendű és szintű fennmaradása (fenntartása) is lehetséges, amennyiben az újember gazdasági, ideológiai, szemléleti érdekei vagy bármiféle szeszélyei úgy kívánják. Az úgynevezett emberi méltóság pillanatnyi, nyugati tipusú értelmezése (olvasata) szerint valószínűleg ez utóbbi lenne a legalantasabb megoldások egyike.

LB > species