(120) A szó értelmi gazdagsága a dolgok megjelenési formájának sokféleségére(121) (később: a lehetséges világok ideálja :: Leibnitz, Louis Couturat) utal - emlékezik(122). Minden szó legalább hármas töltéssel jelenik meg. Általános, kultúr- és társadalomtörténeti töltettel, a megszólaló személyes nyelvi történetében fölhalmozódó jelentéshalmazzal, és a mindenkori szövegésszefüggés viszonyrendeszerében egybegyűlő jelentéstartalommal. A szavaknak tehát a szövegben és a szövegen kívül is van emlékezetük. Mindezt folyamtosan magukkal hozzák és hordják [=> a szavak (szótagok, betűk) külső, belső, titkos jelentése (töltete)]. A szó értelmi gazdagságát tehát egy rendkívül bonyolult, elvont és rétegelt jelentésháló biztosítja, amelynek bizonyos elemei konkrétan is utalnak a jelöltre, a viszonylagosan pontos azonosíthatóság kedvéért. A jel és a jelölt azonossága azonban nem jön létre a szóbeliségben. (A szóbeliség a szóra mint nyelvi egységre, és nem a "hangra" utal.) Vagy már eleve képtelen a szó az azonosság megteremtésére, vagy pedig elsikkad az azonosság a szavakból építkező nyelvi zűrzavarban. Ha sikerülne a nyelvből kiiktatni a kombinatorikát(123) (permutáció!), és maradna az egy az egyhez logikája, a művészet ugyan megszűnne, a nyelvi igazság viszont folyamatos tartalommá válhatna.

LB > szóra