(383) Némává írni magam és nem agyonírni, miként a Fegyencgyarmat katonáját. "Az írás semmi máshoz nem vezet, csak újra és újra az íráshoz. Ez - teológiai értelmezésben - isten bűntetése az emberi gőgért. A bűnbeesés - írja Benjamin - az emberi szó születésének órája... A bűnbeesést lehetetlen érvényteleníteni. Különösen írás közben. Ami az írással elérhető, semmi más, mint az írás. Sem isten nevét, sem az élet értelmét vagy magát az életet nem lehet kibetűzni az ábécéből. Aki ezt megkísérli, a rettenetet vagy az elnémulást érinti." 102 A Verstummen, az elhallgatás nem a rettenet bénultsága, hanem katarzis. A Gólem mint az elhallgatáshoz(384) vezető út. Átírom magam a túlpartra. Mindegy, hogy elegendő lesz-e az időm. A gesztus, az irányba fordulás már felszabadít. A megszabadulás a meneküléssel kezdődik. A kopók legföljebb a testemet érhetik utól, azt hurcolhatják vissza, köthetik ki, a Leib és a szellem már sohasem lesz az övék, sohasem fog többé megszólalni. A Gólem első szava az íráson túlra vezetett. Über die Schrift hinaus.

LB > ki kell írnom