"...Különösen a pillanat rögzítésének gondolata ragadta meg, hogy a konkrét pillanatba akaszkodva katapultálja ki magát az Egyetemes Emberi Univerzumába, miként az anyahajók startberendezései lövik ki a repülőket éjszakai őrjáratra az óceánnyi éjszakába. 'Igen, a pillanatról fog regényt írni, az összesűrűsödési pontról, ennek lenyomata lesz a regény, sőt nem is lenyomat, maga az összesűrűsödési pont, a puszta anyag, a matéria, az energia; rögzített, köröskörül lehatárolt, közép- és végpont nélkül, és benne ott áramlik, kavarog mindaz, amely a vágy kialakulását előkészítette és kohéziós erőt adott az érzésnek, a mag, az ős, a csíra, a kezdemény, az embrió, a gólem, és ott lesz az is, ami ezzel egyidejűleg döntött, csakis így, harmadik személyben, mert ugyan ő döntött, M. Klein, de az ő egyedüli részesedése csupán töredéke a döntést hozó és megvalósító(?) egész energiájához képest. Ez a pillanat, ez az energia, ez a döntés az ő földi horoszkópja, és nem a megragadhatatlan, jelentéktelen konkrét pillanat, hiába ül ott éjt-nappallá téve, fején a szakadatlan sugárzó hang- és képbúrával..." (#Séta/M. Klein > Sziszüphosz tévedett)

LB > M. Klein