(1996. szeptember 10.) ... Közben az NN jegyzetelése. Gálya, de szívesen csinálom. Ahogy valaha szívesen kaszáltam vagy fát vágtam. Nem érdekel, hogy milyen a szöveg irodalmi szempontból, mert most már csakis a módszer a fontos. Be kell látnom, hogy akkor a legsúlyosabbak, legteljesebbek a mondatok, ha hiányzik belőlük a hagyományos értelemben vett irodalom avagy irodalmiasság. Egyre inkább úgy érzem, a módszer maga a művészet. Ez csupán egy lépésre van a Hajas-féle művészet=médium felfogástól. (Nekem Hajas-féle.) Negyven év kellett hozzá, hogy belássam: a XIX. század közepéig érvényes nagyepika írástechnikai szempontból nem korszerűsíthető. A XX. századi írás fizikája más dimenziók között hat és működik. Joyce, Musil, Proust tradicionalisták voltak. Az "új" módszert Valéry, Benjamin (stb.) "fedezték föl", és ez a módszer igazából majd csak a következő században válik=válhat természetessé. A háromdimenziós, hálózatos gondolkodás hasonló forradalmat hoz (hozott) az irodalomban, mint a képzőművészet kilépése az egyiptomi síkképek világából. Kérdéseink/válaszaink természetesen nem lesznek pontosabbak, de újra sikerült kispekulálnunk valami "új" (társas)játékot az eljövendő évtizedekre magunk és egymás mulattatására. Kétségtelenül izgalmas játék.  (1996. szeptember 19.)

LB