(445) A szövegek, közvetve vagy közvetlenül, az első jelentéssel bíró jelsor rögzítése óta folytatódnak a szellemtörténetben. A következő generációk, szándékosan vagy szándéktalanul, hivatkozással vagy hivatkozás nélkül, megnyitják a zárt szövegeket, és továbbgondolják, továbbfűzik, továbbépítik őket. (Borgest idézve: a nyelv idézetrendszer.) Az eddigi szokásjog alapján azonban rendjén lebonyolítják vagy legalábbis mímelik a befejezés csalóka ritusát. A (nyugati) szellemtörténetben rögződött egy teljesen hamis kényszerképzet, amely a "nem befejezett"-nek kikiáltott műveket töredéknek, következésképpen hiányosnak tekintette (tekinti), és ezzel bizonyos mértékig, a maga értékrendje alapján, le is fokozta (fokozza) őket. A nyitott szöveg viszont, a szellem természetének megfelelően, már eleve nyitva hagyja a pályákat. A nyitott szöveget nem lehet befejezni(446) (miként a gondolkodást sem), csak félbeszakítani, abbahagyni(449). ("Ha azt mondom, befejezek egy történetet, ugyanaz, mintha azt mondanám: befejezem a gondolkodást.") A kész és egész nyugati tipusú értelmezése a szellemiekre vonatkoztatva, pusztán naív és/vagy öntelt szándéknyilatkozat, vagy pusztán ostobaság.

LB > örökölhető