(450) Nyilvánvaló, hogy a közlekedési lehetőségek száma, mind az író, mind pedig az olvasó számára, korlátozottabb a kevesebb szálú, mint a többszálú szövegben. Még akkor is, ha akár egy egyszálú szöveg is "végtelen" tágasságú asszociációs térséget nyithat meg az olvasó agyában. (Természetesen az író agyában is, ő azonban, a módszer diktálta szakmai tradiciók fogságában, nem engedheti el a "vezérfonalat", hogy esetleg egy másik, vagy x. szál mentén haladjon tovább. A hipertextualitás lehetőségét magukban hordozó, XIX. század végi, XX. századi "modern", késobb "posztmodern" szövegek is még a lineáris módszert alkalmazták, hiszen nem létezett szerszám másfajta szövegszerkesztésre.) Abban a pillanatban, hogy az ember több lehetőség közül választhat, megjelenik az esetlegesség, amely nem azonos a véletlennel, és a Beliebigkeit, amely nem csupán teszőlegeset, hanem tetszés szerintit is jelenthet. A konkrét értelemben vett aleatórikusság nem jellemzi a hipertextek olvasási folyamatát, és különösképpen nem az alkotási folyamatot. A kockajátékhoz vezető asszociációs pálya azonban hasznos lehet, ha meg akarjuk világítani a hipertext és a véletlen/nem-véletlen(451) viszonyát. Akár a hipertextek írását, akár olvasását tekintjük (elsurranva a "minden kockadobás" abszolutisztikussága mellett) megállapítható: "A kockadobás Soha nem törli el a véletlent." 29

LB > véletlen