APPENDIX

Brain/#1

Írás, halál, emlékezet
Írás - nyelv - elnémulás
Halál - meghalás - öngyilkosság
Emlékezet - idő

B. eddig három súlyos híbát követett el. 1. Álmoskönyvről beszélt 2. (előtte) rendkívül erős nyelvezetről - pedig(!?) 15 éve nem él Magyarországon; közvetve erre válaszoltam Canetti, Celan és E. Fried példájával. És most (3.): ő szereti, ha valaminek "szerkezete" van. Vajon azt gondolja, hogy a 3D szövegnek nincs szerkezete?

ismétlés, szekvencialitás - egyidejűség
felcserélhetőség, behelyettesíthetőség
hierarchikus szövegépítés
nyitottság (befejezetlenség)
rész - egész (szegmentarizálódás, szegmentáltság)

Fogalmam sincs.

Látom, előttem egy szerszám, kézbe lehet venni, dolgozni lehet vele. Nyilván a kalapáccsal és a vésővel sem szobrot csináltak először.

A művész és a filozófus közötti különbség. Az előbbi műveli, az utóbbi magyarázza a csodát.

Fußnotenmännchen

Artikuláció - verbalitás - piktogram - alfabetikus nyelv - kézírás - nyomtatás - hipertext

Szópermet

Emberileg (és méginkább művészileg) azért nem tudtam sohasem azonosulni az avantgarde-dal, mert nincs benne alázat. Ugyanakkor ez az ostoba gőg teszi oly megejtővé.

Csak akkor lett volna következetes Omar kalifa, ha a Korant is elpusztítja.

A kérdés és a válasz: az állapot.

Jelenlétem megtestesült anakronizmus. Amit írok: a preromantikusok kora. Ahogyan írok: a következő század.

Az emlékező írás kikapcsolása.
A logikai szó hatálytalanítása.

Azt mondja Kertész: "...nagy kiváltság lehet az élet, ha végül a halállal kell megfizetnünk érte." Fordítva nem lehetséges? A halál kiváltsága, amiért az élettel fizetünk.

A módszer nélküli írás.

Már gyerekként is sokat csodálkoztam azon, hogy Ferenc bátyám minden délután ott ült a portája előtt, aztán már nem ült ott többé.

Lehetséges-e nem létező személyek hamisítása? (Gr.15)

Azt kérdezte B., miért nem írom meg az életrajzomat. Melyiket?

Tomográfiai sor - analógia sor - szekvencia sor

Tallozó írás mint módszer.

Ahogyan az állat nem ismeri az önmegtartóztatást, a mértékletességet, a lemondást és mégsem habzsol, pazarol stb. Ahogy az állat nem ismeri az etikát, és mégsem gyilkol. Stb.

Optikai lencsék csiszolásából élni, mint D'Espinosa.

Rakjatok össze.

Az egészséges lelkületű embernek eszébe sem jut, hogy boldogságról-boldogtalanságról filozófáljon. Éli a boldogság-boldogtalanság felett álló életét. Csak a beteges lélek tud boldogságról és boldogtalanságról. A zsidó-keresztény hagyományt már a beteg(es) lélek alkotta.

A művészet abban a pillanatban mesterkéltté válik, amint művészetként (művészetnek) határozza meg önmagát. A kettéválás (kiválás) teszi ornamentikává. A kiválás ténye (minden, ami le-, kiválik: fölösleges) egyben a fölöslegesség bizonyítéka. Leválik, mert a Lényeg(nek) nincs szüksége rá. A lényegben lévő "művészet" nem különül el a lényegtől, nem neveződik, nem nevezik meg külön. Ennek egyes momentumai benne lehetnek az általunk művészetnek nevezett "cselekményben". A Lény(eg)nek ugyanakkor nincs szüksége erre a "kívülálló" művészetre.

Azt gondolni, ami van. Arról beszélni, amit gondolok. Azt mondani, amiről beszélek.

Nem tudom, meddig tart a következő perc. Egy percig vagy egy évezredig.

A ragaszkodásnak csak akkor van értelme, ha az adott pillanatban képesek vagyunk elengedni.

"Az elméletek olyanok, mint a kabát szegélye. Egyszer csak elkopnak."

Az írás közbeni önutálat, a pohár után nyúló alkoholista önutálata.

A megingathatatlan magabiztosság kétféle ember tulajdonsága. Az ostobáé és a bölcsé.

Brain/#2

"a minimális torzítás állapota" => elmozdultság

Ha sekély vízbe vizet öntök, felkavarodik a meder alja. Ha mély vízbe vizet öntök, zavartalan a keveredés.

Kifejtett, kibontott rend (David Bohm) => Síkháló vagy a G. térbeli szerkezetének ábrázolása. "Beborított rend" a hallgatás.

"Jó vagy így, ahogy vagy." A haldokló Ceten láma, tanítványának.

Létezik-e szociobiológiai csapda, téves kapcsolás?

Legyen egy Pound-od, hogy Átokföldje lehessen.

A tévedések:
kétkedés - bizonyosság
elégedetlenség - elégedettség
cselekvő - kontemplatív
partikuláris - egyetemes (univerzalisztikus)
anyagi - szellemi/lelki
racionális - "komplex"

Ha isteni eredet - akkor az Óriások ágán. (Virrasztók/Hénok-könyve, Gen. 1.28.?)

Az archetipus és az idea ugyanaz?

Kitöltöttem az ajtót. Most megnyugszom egy időre.

A "tárgytalan lét". (Füst M.)

F. még egyéves korában is minden hajnalban fölsírt a születése órájában. Én a halálom órájában ébredek föl rendszeresen. (=> Belgium)

Es ist so: Du gehst regelmäßig an den gleichen oder verschiedenen Orten vorbei, die Sache ist immer da, Du bemerkst sie jedoch nicht. Und einmal siehst Du sie, unabhängig davon, ob sie in Wirklichkeit da ist oder nicht.

Rákényszerülök a helyes döntésre, mert nem vigasztalhatom (áltathatom) magam azzal: ez csak egy provizórium, aztán majd másképpen cselekszem. Minden pillanatom provizórium, és minden pillanat egyként az élet, az életem része.

"Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el; amikor harminc, már szilárdan álltam; amikor negyven, nem tévelyegtem többé; amikor ötven, megértettem az ég parancsát; amikor hatvan, fülem kifinomodott; és amikor hetven lettem, már követhettem szívem kívánságát. (Konfuciusz, II.4.)

Tehát még két évem marad a könyvtár fölgyújtása után. (<= Káprázat)

Az emlékezéshez csend kell. Az emlékezés közege a csend.

A világ keletkezésének párhuzamos mítoszai. Egy szó, egy hang, egy dallam. Mind rezgés. Schwingung, tremor.

Ich werde abgeholt = das Sterben

"Csak azért szeretnék beszélni veletek erről, mert szeretlek Titeket" gesztusa.

Az időnek csak annak van értelme, aki méri.

A halálközelség növeli a koncentrációs képességet.

El szeretném mondani tapasztalataimat, miközben teljes mértékben tisztában vagyok vállalkozásom és maga az elmondás hasztalanságával.

Csupán egy történet létezik. Az ember ezt beszéli el vérmérsékletétől, tapasztalataitól, emlékezetétől függően annyiféleképpen, ahányszor csak megszólal. Úgy mondják: mindenkinek megvan a maga története. Ez ma már nem érdekel. De mi a történet?

A hallás (belső hallás) szerepe => partitúra - orális nyelv - történetmondás - Bardo Tödol Csenmo. (Hallás által való nagy megszabadulás a bardóban.)

Egyes gondolatok mint meditációs tárgyak. [=> N.N. (Hálózat)// fotók => Musil, Wittgenstein, vagy reprodukciók, pl. perui szobor, madárfej (in: Bild und Seele); filmjelenetek (képek): Bergmann: Csend (szálloda folyosó), Magánbeszélgetések (W.C.-csésze); irodalmi képek, pl. sziklajelenet a Kukkolóban stb.] A gondolat mint meditációs objekt, a Gólem módszerének sajátossága. (Nem azonos a klasszikus kommentár módszerrel, mint pl. a Phaidrosz.)

Egész életemben a Gólemet írtam, csak nem tudtam róla.

Mi történik a Nap kihunyása utáni nyolc percben?

Nem a gondolat, hanem a gondolati nyomvonal érdekes.

"...der Übergang von dem antiken in den modernen Zustand..." (Leopardi/ 1. Juli 1820)

reflexive Kompetenz
kommunikative Kompetenz
kreative Kompetenz
nem "Bekenntnis", hanem "Erkenntnis"

Van egy hely, ahol minden megtörténhet, minden megtörténik, és soha nem szerezhet róla tudomást senki.

Welche Nöte müssen erwachsen sein, daß das Nötigende wie eine Befreiung scheint? Die Zumutung getarnt als Anmut, das Abzocken getarnt als Service, die Eroberung getarnt als Dienst – neu ist das alles weniger im Prinzip, sondern in seiner hypertrophen, flächendeckenden Massierung: Das "Gehäuse der Hörigkeit" (Max Weber) scheint sich immer fester zu schließen. (HD Jünger: Kommunikation unter Kamelhäuten)

a machinoid és a paranoid

Mert eltévedtünk az árnyalatokban. (Szolzsenyicin: A pokol tornácán=359.)

"A szöveg nem akar válasz lenni..." (NN/ Kérdés sem.)

Oft steht, unscheinbar, eine Verlegenheit am Ursprunge des Gelingens. (W.B.: Bücher von Geisteskranken. Aus meiner Sammlung.)

Az alkotó untánképződése a befogadó, miként az "Ég utánképződése a Föld, az erő utánképződése az anyag, a tudat utánképződése a sors..." (Taoizmus/Mireisz/41.)

Immer "auf dem Motiv" sein. (<= Cézanne)

"Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az istené..." "Eines hat Gott gesprochen, zwei sind's, die ich gehört habe. (Zsoltárok/Ps 62,12). ...hat die jüdische Auslegung das Prinzip abgeleitet, das jeder biblische Satz mindestens zwei Auslegungen zulässt, ja erfordert - mindestens zwei, doch es können - nach einem bekanntem rabbinischen Diktum - bis zu 70 sein. - Mit keres a magyar fordításban az "ugyanaz"? Ha ez a szó valóban a helyén van, éppen a fentiek ellenkezőjéről van szó. Ha nincs a helyén, hamis a szöveg.

Valamivé válni érdekes, valaminek lenni unalmas. (Füst M.) - A dolgok szakadatlan válnak valamivé. Olyan, hogy valami "van", tulajdonképpen nincs.

Fehér doboz

A szellem emberei egymást falják föl, egymásba temetkeznek. Túlélési stratégiájuk a szellemi kannibalizmus, mint másoknak a galambtenyésztés vagy a konyhakert. (cetlik/filo/1.2) => kommentár, idézet; a Byron-jelenetben (Háló) fölidézett összeolvadás; az interment valójában szellemi kannibalizmus.

A konkrét kor beemelése nyilván izgalmasabá tenné a szöveget, olvasmányosabbá, eltávolítaná azonban a mozdulatlan mélyrétegtől. ("Fölhozná" a szöveget, és fölkavarná az alsó rétegeket.)

Az emlék a kifújt tojás héja. Az ott-lét (bent-lét) a tojás. (A) tojás viszont "nincs", káprázat, "üresség".

Én azt hiszem, a majom a fától származik, az ember pedig az Istentől. (Nizsinszkij / 44.o.)

"...Végül, mikor Szaniszló / azt olvasta, hogy földi laboratóriumokban / sikerült létrehozni a negatív anyagot, / ha csak másodpercekre is, Homálynoky Szaniszló előtt / költőhöz illő látomás körvonalai / kezdtek kibontakozni. Elképzelte / a miénktől eltérő feltételek alapján létrejött / égitesteket, sőt világegyetemeket, / amelyek észrevétlenül szelik át egymás pályáját, / akár karunk a levegőt. Egyik a másikban sohasem / tesz kárt, csupán hozzáférhetetlenek / és megismerhetetlenek egymás számára..." (Kálnoky, 210) => Lényeg, tudás, elgondolhatatlanság, érinthetetlenség, átjáró

A szisztémának csak akkor van értelme, ha a racionalitással egyenrangú asszociatív rendezőelv is működik benne.

Az író - Koestlerrel szólva - akár a "középkori legenda mutaványosa, aki nem lévén más felajánlanivalója, bukfenceit és bűvésztrükkjeit mutatta be a Szűz oltárképe előtt." (Koestler / Nyílvessző, 267) Ha ugyanezt teszi a Király előtt, vagy udvari bolond lesz belőle, vagy áruló. Én még mindig hívőként tornászom a "magas szellemiség", a Szűz szentsége előtt. Ugrabugrálok körülötte, végzem a legkülönfélébb gimnasztikai és szemfényvesztő gyakorlatokat, miközben pontosan tudom, hogy érinthetetlen. => érinthetetlenség, Trieb, hiábavalóság

A mondat árnyéka.

- az ölés és a gyilkosság
Az ölést halált okozó, elementáris létérdekből követik el. A gyilkoságot kéjből, unalomból, restségből vagy haszonlesésből.
- az archaikus, a létfenntartás szempontjából alapvető erőszakos cselekmények és a modern háborús cselekmények összevetése
- az állati "részvétlenség" és az emberi részvétlenség közötti különbség
- a (tömeg)gyilkosság mint a tömegszórakozás, tömegszórakoztatás része (<= holocaust). Mikor robbantják ki a tömegmédiák az első háborúkat, hozzák létre az első KZ-eket pusztán a nagyobb nézettség érdekében.
- arányvesztés, mértékvesztés - az ember és a világ képzetének szétválásakor megkezdődött, az újkori civilizációban rohamosan gyorsuló, legkésőbb a XVIII. századra beálló arány- és mértékvesztés
- az arány- és mértékvesztés éppen úgy nonszensz, mint az istenvesztés. Mert ami objektíve adott, az objektíve fennálló szellemi és fizikai természet része, azt nem lehet elveszíteni.
- Ha istent mondunk, valójában ezt a rendet nevezzük meg. Egyetlen bizonyos, feltétel nélküli tudásunk róla, puszta létezése. Ezt fejezi ki a megnevezése. Istent bizonyítása vagy kétségbe vonása tehát éppen annyira értelmetlen, miként ha nekiállnánk bizonyítani vagy kétségbe vonni egy előttünk hajladozó fűszál létezését. Isten létezik, akár a fűszál, mert van.

/ámok/
(G/61) Éppen ennyire törvényszerű és végzetszerű a társadalmi ember alávetettsége is. Sohasem szabadulhat föl, mert mindig rabszolgák, jobbágyok, cselédek hozzák a megújulást, és az ő vérükben már ott lappang a szolgaság. Hiába szabadítják föl magukat, cselédek maradnak, és szolgalelkűségüket a vérükkel örökítik tovább. Az ember az első szolgasággal végérvényesen elveszítette szabadságát.

(rabszolgák) A mintha-ember egyik alaptulajdonsága a kívülről irányítottság, az autonómia nélküliség. Az előző korokkal ellentétben azonban az autonómia hiányát éppen úgy szabadságként éli meg, miként a társadalmi kényszert szuverén, szabad akaratnak. Élete kívülről beépített igény- és vágyrendszer kényszerpályáján fut, így törvényszerűen frusztrált, hiszen nem a "saját" életét éli. Változtatni ezen azonban nem tud, vagy azért, mert frusztrációja csak rejtve jelentkezik, vagy azért, mert ugyan manifesztálódik a rossz közérzet, de az okok ismerete nélkül. Ugyanakkor nem rendelkezik "saját élet" koncepcióval. A frusztráció érzésének elnyomása, zsibbasztása, felülírása pozitív érzelmeket keltő programokkal; a rossz közérzetet kiváltó okok felismerésének akadályozása, ellehetetlenítése; a ténylegesen"saját" és öntörvényű életkoncepció kialakításának gáncsolása, értelem- és törvényszerűen, ugyancsak az embert autonómiájától megfosztó rendszerek stratágiájának része. Nem maga a manipuláció az ördögi és újkeletű, hanem a csomagolása és a hatóanyag észlelhetőségét elősegítő tulajdonságok megváltoztatása. A terjedő gáz szagtalan, íztelen, a természetes légzést nem akadályozza.

(gáz) Az ezredfordulóra, legalábbis a nyugati tipusú jóléti társadalmakban, a harmadik egymást követő fiatal generáció természetes lázadási ösztönét fojtják bele a politikai, társadalmi és magánjellegű anesztéziába. Ezt a folyamatot a sanda rosszakarat éppen úgy igazgathatja, miként a bárgyú jószándék vagy az alany önvédelmi mechanizmusai. Így nem tudnak működésbe lépni a társadalmi sejtek egészséges anyagcseréjét kiváltó katalizátorok, súlyosan károsodik a lezsibbasztott generációk önértékelése, és anélkül, hogy pontosan fölismernék zavarodottságuk okát, elbizonytalanodnak jelenlétük értelmében. Mivel a természetes lázadó ellehetetlenült, harminc éve csak a szociális- és intellektuális csőcselék (nácik), az ideológialiag elvakult, fundamentalista élcsapatok (terroristák) vagy a magánzó pszicopaták (ámok) lázadnak.

(bárgyú jószándék) A lázadási ösztön elzsibbasztása, elaltatása, kioltása, korrumpálása, ellehetetlenítése. Meg akarjuk óvni gyerekeinket a barikádharcoktól, a gumilövedékektől, a hivatali és társadalmi retorzióktól, és ezzel csak még veszélyesebb helyzetbe hozzuk őket, mert teljesen átadjuk a lázadás terepét a Főerdésznek (> Jünger) és csürhéjének. Lázadásuk gyerekeinket is belesöpri majd az új dögkutakba. És ezzel újra a legalantasabb, a legmélyebbről fölkavart hordalék kerül felülre, folytatva az évezredek óta tartó elbabárosodási folyamatot.

(önértékelés) Az én önmagáról alkotott és kivetitett képe alatt, meghatározhatatlan rossz közérzetként, folyamatosan ott hullámzik a jelentéktelenség és jelentésnélküliség ködös érzése. Úgy érzi, egész életében nem történt vele semmi, és sejti, bármeddig tartson is ez a jelentéktelen élet, akkor sem fog történni vele semmi, amit a saját életének nevezhetne. Életét nemcsak jelentéktelennek, jelentésnélkülinek is érzi, mind a maga, mind pedig mások számára. Miközben folyamatosan másokkal érintkezik, az a képtelen érzése, valójában senkivel sem érintkezik, semmiféle érintkezés nem jön létre, az egymással kapcsolatba lépők úgy hajolnak át egymáson, ahogy a levegőben dől előre a test. Semmire nincs hatással, semmit sem képes befolyásolni, törvényszerűen önmagát is beleértve, semmivel sem tud azonosulni, feladatainak nem látja értelmét, mert többnyire nem is rendelkeznek semmiféle értelemmel. A "saját élet" koncepciójának kialakítására tett kísérleteit ugyanakkor letörik, szabototálják, kompromitálják. A szervezet, hogy ne kelljen önmaga vagy a környezete ellen fordulnia, mintegy önvédelmi mechanizmusként, mindent befúj egy másfajta szubsztanciával, a negatív üresség, az unalom gázával. A zombi, legkésőbb, ebben a közegben kezd alakot ölteni.

(zombi) Az aktív zombivá válás hármas útja: istenvesztés, elsivárosodás, unalom. Az első úton elveszti a határokat. Bármit megtehet, és így bármit meg is tesz. "Miért teszik ezt velünk?", kérdezi az áldozat. És azonnal válaszol is rá: mert megtehetik. (Vagy Törlessel szólva: ...nincs már semmi rejtély. Minden megtörténhet: ez van a titkok mélyén.) A második úton elveszíti érzékeit. Sem önmagát, sem a másikat nem képes többé érzékelni. A harmadik úton elveszíti az időt és a viszonyt mind önmagához, mind pedig környezetéhez. Létezése ég és föld között nyúlik, ahogy egy fix és egy mozgó pontra tapasztott gumi. Amikor a mozgó pontról leválik az anyag, és visszapattan a fix pontra, megszűnik a létezés. A zombi egyeneságú leszármazottja a negatív kultúrának. A gyilkossággal áldozóknak, a gladiátorjátékok mestereinek, az inkvizítoroknak, az eredendő bűnről lamentáló rémhírtterjesztőknek, a vasorrú bábáknak, a gázcsapotnyitogatóknak, a dzsungelcampet, egoshootert, embervadászatot szervező médiagöringeknek, a designerbébikkel és foszforeszkáló egerekkel bibelődő technikusoknak, járulékos klakkőrjeiknek, rajongóiknak, és az ezek szellemi váladékán csúszúmászó társadalmaknak. Vagyis a kultúránknak. Mert amit az évezredek gyógyírnak gondoltak, az a kór.

(nem lehetek tekintettel az irodalomra - G/239) Bizonyos helyzetekben nem lehetek tekintettel az irodalomra. Ha be akarok hatolni - a magam eszközeivel, módszereivel - bizonyos tartományokba, túl kell írnom magamat az irodalmon. Tehát a szándékmegvalósítás következetessége nem teszi lehetővé, hogy minden helyzetben tekintettel legyek az irodalmra. Sőt, gyakran úgy érzem, hogy éppen az irodalom a kerékkötője a kifejezésnek. Megduplázott konfliktus helyzet. A kétszeresen alkalmatlan eszköz. Az alkalmatlan médium (nyelv) és az alkalmatlan módszer/műfaj (irodalom).

Brain/end

1. A text, amint érintkezik a szellemmel, mindig hipertext.

2. A hipertext kifejezés nyelvi pontatlansága, mert a hipertext nem fokozott textualitás. (A hipermédia viszont fokozott medialitás.)

3. A nem analóg hipertext elsősorban technikai (formai) többlettel rendelkezik. A tartalmat, mindenekelőtt, mint (asszociatív) szövegszervezési forma befolyásol(hat)ja. (=> #rámutatás, #kiemelés stb.)

4. A hipertext a térbeli háló/hálózat (=> "térbeli malom") csomópontjainak, kereszteződéseinek kijelölése; a szálak (gondolati nyomvonalak) irányának, rögzítési pontjainak meghatározása.

5. A hipertext elsődleges anyaga a(z írott, mondott, ábrázolt) szöveg. A szöveg alfanumerikus jelekből álló gondolati egység, illetve egységek halmaza. Ezek értelmezése, "általános tudatállapotban", a megjelenésük formájától, technikájától függetlenül, kizárólag lineárisan, vagyis az egységek egymásutániságában történhet ("soros kapcsolás"). Ez a linearitás azonban nem egyszálú és nem folytonos (multilinearitás, #sokszálúság, #hálózatosság).

6. Az irodalom alapközege az elbeszélői gesztust tartalmazó szöveg. A szorosabb értelemben vett hipertext az irodalmi kifejezésforma, technika, módszer kiterjesztése. Kiterjeszthető-e az irodalom, a hipertext irodalom a hipermédiáig? Elengedhetetlen feltétele-e az irodalomnak a textualitás? Létezik-e irodalom, hipertext irodalom a "történet", az "erzählerische gesztus" nélkül? Létezik/létezhet-e történet a szövegen kívül? Ábrázolható-e a történet nem lineárisan? Stb.

7. Az irodalomban és a hipertext irodalomban éppen úgy a szöveg, a text az uralkodó médium, mint a hipermediális irodalomban. Az uralkodó médium ismérve: elhagyása média/műfaj változást okoz, vagy a termék/mű széthullását. A hipermédia, a hipermediális irodalom nem interdiszciplináris, hanem multidiszciplináris. Az interdiszciplinaritás és a multidiszciplinaritás fogalmában valójában két különböző szemlélet fejeződik ki. Az előbbi a sem-sem attitűdöt hangsúlyozza, az utóbbi az is-is szemléletet. Mivel a médiumok között nincs rés, "between", így a diszciplinák között sincs.

8. A hipertext és a hipermédiumok interaktivitása a hagyományos interaktivitás, vagyis a termék/mű és a befogadó közötti dialógus kiegészítése közbeiktatott, fizikai eszközökkel (pl. egér). Ez a mozzanat ugyanakkor inkább csökkenti, mintsem növeli a termék/mű és a befogadó közötti dialógus intenzitását, mivel - legalábbis egyelőre - többnyire pusztán fizikai (mechanikus) és nem szellemi beavatkozás történik. (A lecsökkent intenzitás, az energiaveszteség tekintetében hasonló összefüggés figyelhető meg a hiperlink és a mentális link között, mint az internet és az #interment között.) A külső szerszámok használata egyébként is leköt bizonyos mennyiségű szellemi energiát. "Leföldel". Akárcsak az írószerszámok. Mennyivel szabadabb a szellem, toll nélkül!

9. A hipertext erénye: a kommunikációs kedv megőrzése. Az #Állapotban nincs szükség a kommunikációra, az Állapot kommunikációmentes. Az állapothoz vezető út azonban nem bejárható kommunikáció nélkül, mert az út (és/vagy a járás?) maga a kommunikáció. Ebből következően sem művészet, sem pedig irodalom nem létezik kommunikáció nélkül.

Az ismeretek mennyiségi növekedése, az archiválási és reprodukálási technikák fejlődése inkább el-, mintsem felfedi a tudást. A tudás: a szellem és a lélek elhelyezkedési képessége a létezéssel és a nem-létezésel egyaránt összhangban lévő állapotban.

A nyelven belül az egyetlen hiteles válasz a lét/létezés alapvető kérdéseire a scheitern, a kudarc. Minden más hazugság, mert úgy tesz, mintha megfogalmazhatnánk a válaszokat egy, a kifejezésre alkalmatlan médiummal.

Wir haben die Sprache, um stumm zu werden. (Max Frisch)

1996-2005

LB > appendix