(72) A szellem és kultúra két alapkérdése két alapviszonyban fejezhető ki. Az egyik: a szellem-lényeg-tudás-kifejezhetőség, a másik a kultúra és a kor viszonyrendszerében. Az előbbi az időn kívül áll, az utóbbi az időben, és ezáltal - részben - az idő függvényében, továbbá nincs hatással az első alapviszonyra. A kor fogalma újra és újra tisztázandó a szövegösszefüggés változásával. Ha azt állítom például, hogy korunk - hatását tekintve - leglényegesebb jellemzője a tömeg, akkor értelemszerűen fölmerül a kérdés: mikor kezdődött el ez a kor, illetve melyik szakaszára gondolok. [A szempontok megkülönböztetéséről nem szólok, mert nyilvánvaló, hogy mindvégig a szellemi ember, a szellemi lény szempontjai felől közelítek a kérdésekhez és válasz-szekvensekhez (fázisok, variánsok)]. A tömegkorszak kezdetét - az éppen zajló gondolat-momentumban -, az írás gépi sokszorosításának feltalálásához kötöm. A szellemiek eltömegesedésének paradigmájában, legalábbis a folyamat sebességét illetően, alapvető változás történt ekkor. Megteremtődött ugyanis a XX. századi tömegkultúra(73) egyik ágazatának technikai alapja. E kultúrágazat meghatározó embertipusa az autópályákon és adatsztrádákon(91) hömpölygő turistaember ("mintha ember"). Adekvát válasz erre a kultúrára az elkülönülés, a visszahúzódás a házba, a katakombákba(92).

LB > szellem és kultúra (az Előtér/ Módszer/ Kifejezhetetlenség/ Forma/ Számítógép felől)
LB > #katakombák (az Előtér/ Módszer/ Kifejezhetetlenség/ Megszólalás/ Pókfonal felől)
LB > #mintha-ember (az Előtér/ Kulcsszavak/ Ellehetetlenülés/ Én felől)