(113) A megnevező (névadó) nyelv és a kérdező nyelv. Pusztán módszerbeli különbség? A szellem egyazon állapotának különböző alakban (formában) megjelenő változatai? Vagy két különböző állapotról beszélhetünk? A kérdezés megjelenése kétségtelenül az emberi szellem legsúlyosabb megrázkódtatása lehetett. Az ösztönös bizonyosság megrendülése (elveszítése?). A szellem első megnyilvánulása a rácsodálkozás formájában kifejezett megállapítás. (Az első artikulációs próbálkozások névadási kísérletek.) Amikor az ember, agyában a nyelvi kifejezés képességével, először meglát egy tárgyat, nem azt mondja: Mi ez? Hanem nevet ad neki. Nincs kérdezés, mert nincs kétség. A megnevezett az, ami a puszta megnevezés(114) által. (A félelem kérdés?). A kérdés a már megnevezett totális vagy részleges kétségbe vonása [(Isten a kérdésben veszett el?) Később a megnevezés képességének sorvadása; felsőbb szellemi hatalmak elismerése. Nem nevezem meg, mert más már megnevezte. Nem nevezem meg, mert másnak kell megneveznie. Stb. (A kérdezés opportunizmus?)]

LB > kérdezés (Az Előtér/ Módszer/ Kifejezhetetlenség/ Kérdezés... felől)
LB > #kérdező nyelv (Az Előtér/ Módszer/ Mi a művészet felől)
LB > #traumatikus (Az Előtér/ Történet/ Elkészülni... felől)