(342) 50 A történetmondók csinálják tovább, az autóipar csinálja tovább, a munkások csinálják tovább, a papír csinálja tovább, az állatok és a fák csinálják tovább, a nappal és az éjszaka csinálja tovább, a hold felkel, a nap felkel, a szemek kinyilnak, az ajtók kinyilnak, a szájak kinyilnak, az emberek beszélnek, jeleket hagynak a házfalon, az utcán, jeleket adnak a gépekben, amelyeket mozgatnak, mozdulatokat tesznek a szobákban, az egész lakásban, ha rajtuk kívül senki sincs ott, a szél egy régi újságlapot repít át egy üres, szürke parkoló felett, elvadult bokrok és fű nő gazdátlan, romos telkeken, a belváros közepén, egy kékre festett építési palánk, a palánkra egy táblát szögeltek, plakátot ragasztani tilos, az építési palánkok és a tilalmak csinálják tovább, a házfalak csinálják tovább, a belváros csinálja tovább, az elővárosok csinálják tovább... A kérdések is csinálják tovább, és a válaszok is csinálják tovább. A tér csinálja tovább. Kinyitom a szemem és magam előtt egy darab fehér papírlapot látok. Történet.

LB > kényszer