SZÓKRATÉSZ FELŐL
227a Kedves Phaidroszom, honnan és hova? (:melyik történet?:)
228a Ó, Phaidrosz, ha Phaidroszt nem ismerem, önmagamról sem tudok.
230c-d (Szókratésznak): ... nem
idevalónak tűnsz fel, hanem idegennek, akit vezetni kell, annyira nem hagyod
el a város határát, sőt - úgy látom - egyáltalán ki sem lépsz a falakon túlra.
- Bocsáss meg, kedvesem! Tanulni vágyó ember vagyok, s a tájak és a fák semmire sem
tudnak tanítani; csak az emberek, ott a városban. (:a
városban:)
234e Hát abból a szempontból is meg kell dícsérnünk...ezt a beszédet, hogy szerzője azt mondta-e el, amit éppen kellett, nem csupán abból, hogy világosan és kerekdeden beszélt...? (:amit kell:)
235a Bizony úgy tűnt fel nekem, Phaidrosz..., hogy kétszer-háromszor is elmondta ugyanazt, mint aki nincs nagyon bővében a mondanivalónak a tárgyával kapcsolatban, vagy mint aki talán nem is törődik a dologgal: az volt az érzésem, hogy hetvenkedik, és meg akarja mutatni: képes ő ugyanezt így is, úgy is elmondani, és mindenképpen a legjobban mondja el. (:kérkedés:)
235c-d S hogy az egészből semmit sem találtam ki magamtól, azt jól tudom, ismerve elmém gyarlóságát; tehát csak az marad hátra, hogy valahonnan idegen forrásokból - a fülemen át - teltem meg tartály módjára .(:telítődés:)
235e Kedves vagy, ...ha azt hiszed, ...azt állítom: Lüsziasz teljesen elhibázta a dolgot, és mindazokon kívül még mást is lehet mondani: ez, azt hiszem, még a leghitványabb íróval sem esik meg.
237b Segítsetek a beszédben, melyet ez a jó ember kényszerít rám, hogy a barátja, aki már előbb is bölcsnek tűnt fel előtte, most még bölcsebbnek lássék. (:a nyelv és a fontosság:)
237c Fiam, minden dolognak csak egy kiindulópontja van azok számára, akik helyesen akarják átgondolni. Tudni kell, hogy mi az amiről elmélkedünk, mert különben okvetlenül teljesen elhibázzuk a dolgot. A sokaság előtt azonban rejtve van, hogy nem ismeri az egyes dolgok lényegét. Mintha tehát ismernék, nem törekszenek megegyezésre jutni benne vizsgálódásuk elején, mikor aztán már továbbhaladtak, természetesen megadják ennek az árát: mert nincsenek összhangban sem önmagukkal, sem egymással. (:tisztázás:)
238d Kimondva minden világosabb, mint ha nem mondjuk ki. (:kimondás:)
243b nem igaz ez a mese, nem is szálltál fedélzetes hajóra,/ nem is érkeztél fellegvárába Trójának (:nem igaz ez a mese:)
243b És megalkotva ezt az egész palinódiát, tüstént újra látott! (:újra látott:)
244a-c Épp legnagyobb javaink örjöngésből (mániából) - de persze isteni adományként ránk szálló örjöngésből - származnak. Hiszen a delphoi jósnő vagy a dódonai papnők ihletett elragadtatásban sok jót tettek már Görögország városaival és polgáraival, józan állapotban ellenben keveset vagy éppen semmit... Hajdankorban a szavak alkotói nem tartották se rút, se szégyenletes dolognak az örjöngést. Különben a legszebb művészetet, amellyel a jövőt ítélik meg - a mánia szóval összefüggésbe hozva - nem nevezték volna el maniké-nak, megszállottságnak. Szép dolognak tartották, hogy isteni osztályrészként jön ránk, és ebben a meggyőződésben állapították meg a nevét, a mai emberek azonban - szépérzék híján - egy t betűt toldva bele, mantiké-nak nevezték el a jóslás művészetét. Azt az eljárást viszont, amikor józan öntudatú emberek kutatják a jövőt madarak és egyéb jelek segítségével - minthogy tudatosan iparkodnak az emberi sejtés (oiészisz) számára belátást (nusz) és ismeretet (hisztoria) szerezni -, oionoisztiké-nak nevezték el; ezt a mai fiatalok az ó betűvel nagyképűsködve oiónisztiké-nak nevezik. Mármost amennyivel tökéletesebb és becsesebb a mantiké az oiónisztikénál - mind a név a névnél, mind a dolog a dolognál -, annyival szebb a régiek tanúsága szerint a mánia a józanságnál: mert az egyik istennőtől, a másik emberi erőtől függ. (:kulcsszavak:)
245a Aki...a múzsák szent őrülete nélkül járul a költészet kapuihoz, abban a hitben, hogy mesterségbeli tudása folytán alkalmas lesz költőnek, tökéletlen maga is, költészete is, és józan készítményeit elhomályosítja a rajongók költészete. (:száraz és áradó:)
246a Milyen a lélek valójában, ahhoz hosszadalmas, isteni természetű magyarázatra lenne szükség; ahhoz azonban, hogy mihez hasonló, rövidebb, emberi természetű is elég... (:mihez hasonló:)
246d A szárny természetes ereje a súlyosat is a magasba emeli... (:a közeg:)
249b-e Mert ha valaki ember, annak meg kell értenie azt, ami fogalom alakjában van kifejezve...ez pedig nem egyéb, mint visszaemlékezni azokra, amiket egykor látott a lelkünk együtt haladva istenével. (:emlékezés:)
250a Csak kevesen maradnak, akiknek emlékezőtehetsége elég friss: ezek aztán, ha az ott szemlélteknek valami hasonmását pillantják meg, megrendülnek, egészen magukon kívül lesznek; de nem tudják, mi történik velük, mert nem tudnak ráeszmélni. Mármost...a lelki érték fényességéből semmi sincs meg itteni hasonmásaikon; hanem mintegy homályos szervekkel közelítünk képmásaikhoz, csak kevesen és alig-alig szemlélhetik az ősképet, amit ezek visszatükröznek. (:nem tudnak ráeszmélni:)
250d A látás a legélesebb a testen át érkező érzékeléseink közül; az értelmet ugyan nem látjuk vele - rettenetes vágyat is keltene, ha ilyen világos kép jutna róla a szemünkbe.
257a Ime ez a palinódia, melyet neked, drága Erósz, tehetségünk szerint a legszebben és a legjobban megadtunk és leróttunk, Phaidrosz miatt kénytelen voltam minden tekintetben, de főleg ami a kifejezéseket illeti, költőien szólni.
258d Maga a beszédírás nem szégyenletes dolog... Hanem az már...szégyenletes, ha az ember nem jól beszél és ír... (:helyes beszéd:)
264e Hagyjuk ezt a beszédet, hogy ne bánkódj. (:az abbahagyás gesztusa:)
265c Nekem az egész valójában játéknak tűnik. (:játék:)
265d Sokféle szétszórt dolgokat együtt látva. (:együtt látva:)
267b ...a tárgyhoz mért beszédre van szükség. (:a tárgyhoz mért beszéd:)
272e ...a törvényszékeken egyáltalán senki sem törődik...az igazsággal, hanem csak azzal, hogy mi talál hitelre: ez pedig az, ami valószínű; erre kell hát ügyelnie annak, aki mesterien akar beszélni. (:ami valószínű:)
274d Ő találta föl a számot, a számolást, a mértant és asztronómiát, továbbá az ostáblát és kockajátékot, végül az írást is. (:végül az írás:)
274e Így szólt Theuth: "Ez a tudomány, király, bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel." Az pedig így válaszolt: "Ó, te ezermester Theuth, az egyik abban kiváló, hogy feltalálta a művészeteket, a másik viszont meg tudja ítélni, mennyiben járnak kárral és haszonnal azok számára, akik majd használják őket. Így most te is, mint az írás atyja, jóindulatból épp az ellenkezőjét mondtad, mint ami a valódi hatása. Mert éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket - az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni. Tehát nem az emlékezetnek, hanem az emlékeztetésnek a varázsszerét találtad fel. S a tudásnak is csak a látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak, mert sok mindenről hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik majd, hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanok és nehéz felfogásuak, hiszen bölcsek helyett látszólagos bölcsek lettek. (:emlékeztetés:)