A kibetűző olvasáskor emlékeztetés történik. Amikor viszont #megemelkedik a tekintet, működni kezd az emlékezőtehetség, a belülről emlékezés, tehát maga az emlékezés. A jel (írásjel) tehát az emlékeztetés eszköze ("ausgelagertes/ delegiertes Gedächtnis"). De mi az emlékezés eszköze? Vagy az emlékezés eszköztelen? Mint a lélek, ami önmagát mozgatja? (245c "A lélek a maga egészében halhatatlan. Mert ami önmagát mozgatja, az halhatatlan.") Tehát: az emlékeztetés mozgat, az emlékezés viszont önmagát mozgatja? És így az #emlékezés maga a lélek? És innét passz?

forrás-link > emlékezet-emlékeztetés