(361) A kommunikációs formák és típusok (nyelvi, meta, konkrét, transzcendens, misztikus stb.) megkülönböztetésekor az egyik leglényegesebb szempont, hogy mit értünk információ alatt [különös tekintettel az információ és az úgynevezett valóság viszonyára, vagyis arra a tényre, hogy az információt az informáló és az informálandó befogadóképessége, mentális minősége és szándéka legalább annyira meghatározza, mint az információ alapjául szolgáló úgynevezett valóság, tényállás (vagy nevezzük akárhogyan)], mit tekintünk közvetítő eszköznek, és milyen tágasan értelmezzük, egyáltalán a kommunikáció feltételévé tesszük-e a csere aktusát. Milyen viszony jellemzi a kommunikációban résztvevőket? Létezhet-e viszonyon kívüli kommunikáció? (A kérdés megközelítéséhez természetesen előbb meg kell határozni a viszony fogalmát.) És egyáltalán: miféle konstellációt alkot a kommunikáció és a viszony(362)? Létezik-e a kommunikációnak olyan értelmezése, amelynek alapján antropológiai, akár ontológiai állandónak is tekinthető? Amennyiben elfogadjuk, hogy a világ nem más, mint mediation, mi a közvetítés eszköze? Stb.

LB > formáját