\\\\

|| exit game || hard rain || johanna || kreatúra
|| nyolc perc || törlesztés || háló || agyregény
|| gólem || hálózat || nn-füzetek || 504 || via deus
|| más || -ból/ből || fb # @

__\\

A jelentésnélküli ember és a zombi

1. Az ezredforduló jóléti, technokrata-ökonomista állam- és társadalmi rendszerei ellehetetlenítették az egészséges lázadást. Legalább a második egymást követő fiatal nemzedék természetes lázadási ösztöne fullad bele a politikai, társadalmi és magánjellegű anesztéziába.
2. Mivel a természetes, egészséges lázadás ellehetetlenült, évtizedek óta csak a szociális és intellektuális csőcselék - a nácik -, az ideológiailag elvakult, fundamentalista élcsapatok - terroristák - és a magánzó pszichopaták - ámok - lázadnak.
3. Így nem tudnak működésbe lépni a társadalmi sejtek egészséges anyagcseréjét kiváltó katalizátorok, súlyosan károsodik a lezsibbasztott nemzedékek (tagjainak) önértékelése, és anélkül, hogy pontosan fölismernék zavarodottságuk okát, elbizonytalanodnak jelenlétük értelmében.
4. Hiába rendelkeznek szabdságjogokkal, jogaikat képtelenek gyakorolni, mivel nem rendelkeznek a szabadság gyakorlásának alap- és előfeltételével, a gondolkodás szabadságával.
5. Az autonómia nélküli ember természetesen nem új szereplő a történelemben. De először éli meg az autonómia hiányát szabadságnak, a totális függőséget függetlenségnek, a társadalmi kényszert szuverén, szabad akaratnak, a kívülről irányítottságot öntörvényüségnek.
6. A technológiai fejlődés következményeként még soha nem kapcsolódott az emberi agy és idegrendszer annyi ponton a totalitárius technológiákkal operáló hatalmi hálózatok vezérlőpultjához, mint most.
7. Az embert eszmeiségétől és autonómiájától nem egyetlen és/vagy egyöntetű (homogén) hatalmi koncentráció fosztja meg, hanem a legkülönfélébb politikai, társadalmi, privát alakulatok egymással szövetséges, semleges vagy ellenséges csomópontjainak hálozata.
8. Működésükben nem maga a manipuláció az ördögi és újszerű, hanem a "csomagolása", és/illetve a hatóanyag észlelhetőségét elősegítő tulajdonságok megváltoztatása. A terjedő gáz szagtalan, íztelen, a természetes légzést nem akadályozza. A vér összetétele "észrevétlenül", a személyes érzékelés számára negatív tünetek nélkül változik meg.
9. Az eszmeiségét és autonomiáját elvesztő ember önmagáról alkotott és kivetített képe alatt, meghatározhatatlan, rossz közérzetként, folyamatosan ott hullámzik a jelentéktelenség ködös érzése. Úgy érzi, egész életében nem történt vele semmi, és sejti, bármeddig tartson is ez a jelentéktelen élet, akkor sem fog történni vele semmi, amit a saját életének nevezhetne.
10. Mivel az élete kivülről beépített igény- és vágyrendszer kényszerpályáján halad, nem a "saját" életét éli. Ugyanakkor nem is rendelkezik "saját élet" koncepcióval. Ez tovább fokozza frusztráltságát. Helyzetén azonban nem tud változtatni, vagy azért, mert frusztrációja csak rejtve jelentkezik, vagy azért, mert ugyan manifesztálódik rossz közérzete, de az okok ismerete nélkül.
11. Életét nemcsak jelentéktelennek, jelentésnélküliségnek is érzi, mind maga, mind pedig mások számára. Miközben formálisan másokkal érintkezik, az érintkező felületek hiányában az a képtelen érzése, valójában senkivel és semmivel sem érintkezik, semmiféle érintkezés nem jön létre, az egymással kapcsolatban lépők úgy hajolnak át egymáson, mint amikor üres levegőbe dől az ember.
12. A mintha-életet (alsob Leben) élő jelentéktelen és jelentésnélküli mintha-ember (alsob Mensch) semmire nincs hatással, semmit sem képes befolyásolni, törvényszerűen önmagát is beleértve, valóságos alany és tárgy híján semmivel sem tud azonosulni, feladatainak nem látja értelmét, mert többnyire nem is rendelkeznek semmiféle értelemmel.
13. A frusztráció, a rossz közérzet elfedését, elnyomását, zsibbasztását szolgálja az élet minden területére behatoló tömegkultúra. Már arra sincs szükség, hogy elérje a negatív érzéseit semlegesítő vagy pozitív érzelmekkel felülíró szereket, mert magában a nyúlásban benne van a hatóanyag.
14. A rossz közérzetet kiváltó valóságos okok felismerésére tett esetleges kísérleteket ugyanakkor letörik, ellehetetlenítik, kompromittálják. Ez, értelem- és törvényszerűen, ugyancsak az embert autonomiájától megfosztó rendszerek stratégiájának része.
15. Az anesztezológiai szerekre nem kellőképpen reagáló, önálló gondolatokkal azonban már nem rendelkező egyén tudatát a negatív üresség, az unalom gáza árasztja el.
16. A zombi, legkésőbb, ebben a közegben kezd alakot ölteni.
17. Az aktív zombivá válás hármas útja: istenvesztés, elsivárosodás, unalom.
18. Az első úton elveszti a határokat. Bármit megtehet, és így bármit meg is tesz. "Miért teszik ezt velünk?", kérdezi az áldozat. És azonnal válaszol is rá: mert megtehetik. (Vagy Törlessel szólva: ...nincs már semmi rejtély. Minden megtörténhet: ez van a titkok mélyén.)
19. A második úton elveszíti érzékeit. Sem önmagát, sem a másikat nem képes többé érzékelni. A teljesen elérzéketlenedett, égről leszakadt ember aktív állapotban tettes, passzív állapotban muselmann, áldozat. Helyzetet azonban mindig a tettes teremt.
20. A harmadik úton elveszíti az időt és a viszonyt mind önmagához, mind pedig környezetéhez. Létezése ég és föld között nyúlik, ahogy egy fix és egy mozgó pontra tapasztott gumi. Amikor a mozgó pontról leválik az anyag, és visszapattan a fix pontra, megszűnik a létezés.
21. A zombi egyeneságú leszármazottja a negatív kultúrának. A gyilkossággal áldozóknak, a gladiátorjátékok mestereinek, az inkvizítoroknak, az eredendő bűnről lamentáló rémhírterjesztőknek, a vasorrú bábáknak, a gázcsapotnyitogatóknak, a dzsungelcampet, egoshootert, embervadászatot szervező médiagöringeknek, a designerbébikkel és foszforeszkáló egerekkel bibelődő technikusoknak, járulékos klakkőrjeiknek, rajongóiknak, és az ezek szellemi váladékán csúszómászó társadalmaknak. Vagyis a kultúránknak. Mert amit az évezredek gyógyírnak gondoltak, az a kór.

#